The Last Beam of Hope (Az utolsó reménysugár)

1. fejezet: A Malfoy család végzete

Egy csuklyás alak sietősen rohant a Malfoy-kúria ráccsal körülvett gyepén. A mindig gondosan rendben tartott kert virágai zavartan mozgolódtak. Talán még soha senki nem zavarta meg nyugalmukat, hiszen Narcissa Malfoy, a ház úrnője mindig ügyelt arra, hogy virágainak semmi bántódása ne essék. Az alak alig kapott levegőt a nagy iram miatt, amit diktált magának, ám mégis sietősen -, magának időt se hagyva a pihenésre,- kopogott be a kapun a Reggeli próféta frissen nyomtatott számával a kezében. Mint mindig, most is egy szolgáló nyitott ajtót. A család mindig is adott a látszatra, így most is úgy tettek, mintha minden rendben lenne, holott, számukra semmi nem volt rendben.

- Hívja ide nekem a Malfoy-okat. –szólt sürgetően az alak a nőnek, aki azonnal a családfőhöz, és a többi taghoz ment, hogy bejelentse a látogatót.

- Mi történt? Mi az a sürgős dolog, ami miatt idehívtál minket Herald? –Lucius hangja baljósan csengett, és közben felvont szemöldökkel, felsőbbrendű tekintettel nézte a nála jóval alacsonyabb férfit.

- A Reggeli próféta. –kezdett mondandójába Roger Herald, és ujjával az újság főcímére mutatott. –Most már megerősítették a hírt. A Nagyúr meghalt. –a férfi idegesen járkálni kezdett. –Harry Potter serege végigjárja a varázslók házait, lakásait halálfalók után kutatva, és ide is el fognak jönni. –túrt hosszú, csimbókokba álló hajába. –Hamarosan itt lesznek.

- Ugyan. Ne higgyetek neki. Potter biztosan nem fog idejönni. –mondta a legifjabb tag. A tejföl szőke hajú Draco undorral a hangjában mondta ki annak a férfinak a nevét, aki megölte Voldemortot.

Ekkor azonban hangos robbanásszerű hang ütötte meg a helységben tartózkodó varázslók fülét, és mindenki elővette a pálcáját.

- Capitulatus. –hallatszott a varázsige a bejárat felől. A bejáratnál álló férfi erőteljesen meglobogtatta a varázspálcáját a szobában levő társaság felé, így azok kezéből kirepült a pálca.

– Most megvagytok. –szólt összeráncolt szemöldökkel a mellette álló eltökélt tekintetű, vörös hajú. A Malfoy-ok mindegyike megismerte a két varázslót. Mindkettő aranyvérű volt, mégsem álltak Voldemort szolgálatában.

- Potter, Weasley. –Lucius szinte köpte a szavakat. –Tegyétek le azokat, hiszen erre semmi szükség. –tette hozzá komor tekintettel, és közben a fiúk felé lépdelt.

- Ne jöjjön közelebb. –kiabált Harry, és pálcáját Draco apjára szegezte, míg Ronald Narcissa-ra és Draco-ra figyelt. –Most velünk fognak jönni. Az Azkabanban kitűnő helyük lesz... és neked is, Draco. –nézett a hideg, kék szemekbe, amelyek gyűlölettel néztek a pálcát tartó fiúra. Draco elméjében sokszor lejátszódott, hogy mit fog tenni, ha az Azkabanba dugják, és rettegett a gondolattól, ahogy látta saját szenvedését az egyik toronyban.

- Ő is oda került. Úgy tudom, ma fogja megkapni a dementor csókot. –lépett közelebb Harry a Draco melletti újsághoz. A Voldemort halálát közlő cikk alatt Pavati Patil tartott egy táblát, miszerint ő Azkaban egyik lakója. Az egykori lányból már semmit nem lehetett kivenni. A vidám, magabiztos szemekből a reménytelenég sugarai tükröződtek.

- Nekünk is jár egy tárgyalás. –mondta félelemmel a hangjában Draco, és közelebb lépett ellenségéhez.

- Maradj ott. –emelte fel a pálcáját a sötét hajú férfi, akinek a homlokán még mindig ott éktelenkedett a villám alakú sebhely. –Tárgyalni akarsz?

- Igen. –gondolkodott el Draco. –Tudunk mondani neveket, akik Voldemortot szolgálták.

Harry szemében olyan fajta gyűlöletet lehetett felfedezni, amit csak akkor láthattunk, amikor a legnagyobb sötét mágusra nézett.