The Last Beam of Hope (Az utolsó reménysugár)

6. fejezet: A napló titka

Hermione már távolról láthatta, hogy a hallása és az érzékei most sem csapták be. Általában ez a helyzet, de ennek most egyáltalán nem örült. Még sosem történt vele meg, hogy valaki betőrt volna az otthonába, hogy kifossza, és éppen emiatt Hermione most minden lehetséges esetet végigfuttatott a fejében. A legjobb az lett volna, ha csak egy mugli garázdálkodott volna erre, de vajmi kevés esély volt rá. Végül már az is végigfutott a gondolatain, hogy egy ex halálfaló garázdálkodik erre, és őt akarja.

Eköben Malfoy ismét megtalálta a naplót. Tudta, nem kellene beleolvasnia, főleg azután, ami a múltkor történt, amikor nem foglalkozott a boszorka által leírt szavakkal, miszerint a könyvön átkok és rontások vannak. Úgy vélte, most mindenre fel van készülve. Elmormolt pár védőbűbájt, majd félve ugyan, de kinyitotta a kis, börkötéses naplót, melyet egy rózsaszín, masnira kötött szalag díszített:

1991. Szeptember 1.
Kedves Naplóm!
Nehezen hagyom otthon a szüleimet, akiken valami büszkeséget is látok. Sosem gondoltam volna, hogy van egy olyan világ is, amely az átlag emberek számára teljesen rejtett. Mióta a szüleim, és egy hozzám kirendelt varázsló elkísért az Abszol útra, amelyről már meséltem, azóta folyton csak azzal a hellyel álmodok.
Ha ilyen izgalmas volt ez a hely, akkor milyen lesz a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola. Természetesen én már előre megtalultam a legfontosabb dolgokat, hogy holnap úgy induljak, hogy tudjak egy-két dolgot... De most mennem kell, mert egy Neville nevű fiú elhagyta a varangyát.

Draco Malfoy megforgatta a szemét. Hát persze..Granger felkészült mindenre. Azért egy kissé elmosolyodott. Eszébe jutott, amikor előszőr látta a lány. Rakoncátlan tincsei ellenére szépnek, sőt gyönyörűnek találta a lányt. A neveltetése miatt, amelyet főként apjának "köszönhet", mégis ellenségesen viselkedett vele a származása miatt. Valami furcsa dolgot érzett, mintha egész lényével történne valami, ám ezzel most mégsem foglalkozott. Sokkal inkább érdekelte, hogy mit rejtegethet Granger...

1994. Június 1.
A Trimágus Tusa ma véget ért. Gyászol az egész iskola, mert Cedric Diggory meghalt. Szörnyű és érthetetlen...
Talán itt kellene hagynom az iskolát. Nem mondtam el Harry-nek és Ron-nak, de át kell gondolnom idén nyáron, hogy folytatom e a tanulmányaimat a Roxfortban.
Ma többször is arra gondoltam, hogy segítségül hívom ismét az időnyerőt, és beszéltem róla Minerva McGonagall professzorral, de akármennyire fájt is, nem engedte, hogy kockáztassak. A professzorasszony azt mondta, rosszul is elsülhet ez a dolog, és nem engedheti, hogy még egy diákját elveszítse...

Draco a hajába túrt. Hermione-nak volt időnyerője?
Idegesen járkálni kezdett a szobában. Azon kezdett el gondolkodni, hogy hogyan szerezhetné meg magának. Hova rejthette Granger? -gondolatai kibontakozása közben ismét belelapozott a könyvbe.

1998. Január 17.
Most is ugyan az a rémálom gyötört, mint minden este, amióta megbélyegzett az őrült Bellatrix Lestrange. Az éles fájdalom, amellyel akkor gyötört, ma is ugyan úgy kínoz. Szinte fizikai fájdalmat jelent az alvás. Aztán magam előtt látok egy arcot. Homályos arcot, amely után néha kicsit megnyugszik a lelkem. Fogalmam sincs, kit láthatok, mert az arcára nem emlékszem.

Itt már semmi érdekesre nem talált, habár mélyen legbelül érdekelte, hogy Hermione kit láthatott maga elött, amitől megnyugodott. Most újra szinte maga elött látta az eseményt, amikor Hermione-t kínozta Lestrange, és Draco-nak az elejétől a végéig meg kellett néznie, amit Bellatrix tesz a lánnyal, akit gyűlölni kellett volna. Tulajdonképpen sosem tudta gyűlölni őt igazán, pedig a szarmazása miatt az apja szerint a leghatározottabb módon utálnia kellett volna őt. Draco egyre hangosabban hallotta, hogy valaki felé közeledik. Tudta, hogy ki az. A lány, akinek a naplóját olvasgatja, pedig az megtiltotta neki.
Már éppen becsukta a könyvet, amikor hírtelen valami erős, nyilaló fájdalmat érzett a mellkasában. Mintha valaki mellkason vágta volna. Olyan mély fájdalmat érzett, amit talán még soha. Szinte azonnal összegörnyedt, és a földre rogyott. Hermione kétségbe esett arccal rohant oda hozzá.

-Mi a fenét műveltél, Malfoy? -a lány arcán kétségbeesést lehetett látni, de ezen nem is kellett csodálkozni. Draco amelett, hogy egyre sápadtabb lett, és egyre jobban kiült az arcára a fájdalom, több sebből vérzett is. A pólóján egyre nagyobb vérfolt éktelenkedett, és úgy tűnt, nem is akar elállni.

-Miért olvastál bele abba az átkozott naplóba?! -Hermione hangja hisztérikussá vált, ahogy a ketségbeesés eluralkodott rajta. Meg sosem lehetett ilyennek látni. Draco nem tudott semmit szólni, csak valami nyögés-félét lehetett hallani tőle, aztán azonban elhallgatott. A lány, aki mellette térdelt, most könnyes arccal nézte a fiút. Most mit tegyen...mit tett? Ezernyi kérdés zúdult a nyakába, de választ egyikre sem talált.
Nem! Biztosan van valami ellenszer. Kell lennie. Az nem lehet, hogy ez legyen a vége. Most döbbent rá, hogy mennyit jelent neki a szőke hajú, jeges tekintetű fiú. Nem veszítheti el. Hermione a könyves polcához sietett. A polchoz, ami tele volt könyvekkel, mégis egyik a másik után esett a földre, mert azokban nem talált választ. Nincs semmi használható, és Malfoy egyre több vért veszít.

A fiú utolsó erejével kinyitotta a fájdalomtól, és a megbánástól könnyes szemeit, és Hermione-ra vetette. Még egyszer, utoljára látni akarta a barna szempárt, amely most könnyektől ázott.
Azok a gyönyörű szemek miatta könnyesek... Valaki miatta, érte ejt könnyeket. Ez számára többet jelentett mindennél, pláne, hogy az a valaki Hermione Granger volt. A lány, aki megváltoztatta őt. Még csak most jött rá, hogy miért gondolt folyton a boszorkányra, és hogy miért akarta minden áron elolvasni a naplót: mert ő, Draco Malfoy végre mert, és tudott szeretni, és mert titokban abban reménykedett, hogy róla is írt valamit a Griffendéles boszorkány. Hogy a lány is érzett valamit iránta...
Még egy utolsó félmosolyra húzodott a szája, és mire a lány odaszaladt hozzá, Draco már csak a semmibe meredt...

Sziasztok :)
Nehéz volt megírnom ezeket a sorokat, de ehhez a történetemhez Draco halála is hozzátartozik.
Szerintetek mi lesz a folytatás? Mit gondoltok erről a részről?
Egyébként, ahogy azt az üzenőfalamon is, úgy itt is szeretném megköszönni a több mint 1000 megtekintést, és a több mint 100 csillagocskát. Imádlak titeket. :) :*