Elrabolva

Prológus/ 1. rész

Prológus és 1. rész

Reggel van. A nap sugara lágyan csiklandozza az arcomat. Felébredek rá. Lassan felülök. Megnézem az időt. 08:03 Felkelek az ágyból és a fürdőszobám felé veszem az irányt. Megmosom az arcomat majd a tükörbe nézek. Egy fáradt zombit látok. Na szuper. Gyorsan lezuhanyoztam és elkezdtem öltözni. Melltartó. Hát igen. Esküszöm még egy hatodikosnak is nagyobb melltartó kell mint nekem. Az élet igazságtalan. Felvettem a szoknyámat és egy felsőt. Nyár van ezért nem vettem fel melegebb ruhát. Felkötöttem a hajamat lófarokba majd lementem a földszintre. A nappaliban senki sem volt. Átmentem a konyhába.Anya már a reggelimet csinálta.

-Jó reggelt. -ültem le az egyik székre.

-Jó reggelt Lodovica. Kérsz gofrit?-mosolyogtt anya. Anyának mindig jó kedve van.

-Még szép!

-Ma délutánra -kezdte- az apád egy kerti partit szervezett. Jön Tom is. -mosolygott rám majd lerakta elém a kaját. Tomról annyit kell tudni, hogy tetszem neki és apa azt akarja, hogy járjak vele. Persze helyes, de nem az én zsánerem.Megettem a reggelimet majd ezután segítettem anyának rendezkedni a kertben, meg megrendelni a kaját és a sütiket. Később (a party előtt 15 perccel) kezdtem el készülődni. Felvettem egy fekete térdig érő egybe ruhát, egy fekete szandit és a hajamat kontyba kötöttem. Raktam fel egy kis sminket és lementem a kertbe. Már egy csomó vendég ott volt. Körbe üdvözöltem mindenkit majd ezután odamentem a szüleimhez. A szüleim pont Tommal és a szüleivel beszélgettek.

-Jó napot. -köszöntem illedelmesen.

-Szia Lodovica! Milyen szép vagy ebbena ruhában! -mosolygott Liza, Tom anyukája.

Köszönöm szépen. A maga ruhája is nagyon csinos. -próbáltam udvarias lenni. Eközben a pincér (akit felbéreltünk, hogy szolgálja ki a vendégeket) odajött egy tálcapezsgővel. Természetesen mindenki vett le egy poharat, de én nem ihattam. Ez nagyon gáz! Egy csomó ideig álltam a szüleim mellett. Aztán már nem bírtam elviselni ahogyan Tom bámul.Szóltam a szüleimnek, hogy felmegyek a szobámba egy zsebkendőért.Persze nem azért mentem. Azért mentem, hogy elszabaduljak. Beléptem a házba. Sehol senki. Odamentem a csaphoz és ittam egy pohár vizet. Hangokat hallottam az emeletről. Elkezdtem felmenni a lépcsőn. Nagyon halkan! Hirtelen láttam egy árnyékot a falon.Azon nyomban el is tűnt. Egy percre megtorpantam. Talán szólnom kéne a szüleimnek. De biztos csak egy vendég aki eltévedt.Gondolom a mosdót keresi vagy ilyesmi. Megindultam felfele. Senki sem volt sehol. A szobám felé vettem az irányt. Hirtelen valaki befogta a számat és felemelt. Lefutott velem a lépcsőn. Próbáltam sikoltozni, de nem tudtam. A kezemmel ütögettem a hátát de nem használt. A lábaimat pedig lefogta. Kifutott velem a bejárati ajtón. A házunk előtt egy furgon volt és abba ültetett bele. A furgonban lévő fiúk elkezdték megkötözni a kezemet és a lábamat. A számat nem kötözték be, de nem mertem megszólalni.Útközben valami "L" személyről beszélgettek. Neki kellek én. Ő raboltatott el. Útközben folyton sírtam. Nem bírtam elhallgatni. Ők rám sem néztek. Nem nagyon érdekelte őket, hogy egy 16 éves lány sír mellettük mert ők elrabolták. Szép kis társaság..