Elrabolva

2.11

Ez már Lodovica szemszöge

Ezt el sem hiszem. Megcsókolta őt.. láttam. Képes volt előttem megcsókolni azt a ribancot aki az előbb meg akart ölni. Hihetetlenül dühös és szomorú vagyok. Legszívesebben lecsapnám mindkettőt. Éreztem ahogyan arcomon lefolynak a sós cseppek egyre nagyobb tempóval. A szívem hevesen lüktetett a dühtől, viszont szinte még fel sem fogtam azt ami körülöttem történik. Fáj.. rettenetesen fáj. Ő most megcsalt engem nem? És arra sem képes, hogy mondjon valamit. Feszülten bámulunk egymásra, Alice pedig hol rám, hol Leonra néz. 

-Lodovica.. -szólal meg végül- megmagyarázom.. -jött közelebb.

-Csak vigyél ki innét.. -hátráltam. 

-De kérlek hadd magyarázzam el. -könyörgött.

-Mennünk kéne mert nem sokáig lesznek még elkábulva.. -szólt közbe Alice.

-Kik? Mivan? -nézett rá értetlenül Leon.

-Menjünk.. -indultam el a folyosó kijárata felé. Ők a hátam mögött jöttek szótlanul. A kijárat egyenesen egy udvarra vezetett. Szép idő volt. Lágyan fújt a szél, a nap sugarai táncot jártak a színben pompázó virágokkal. Gyűlölöm..

-Gyertek itt van a kocsi.. -indult el az utca felé Leon. Alice utána ment és belé karolt. Tudom honnan ismerős az a lány.. a képek... minden beugrott. Utánuk szaladtam és beültem a kocsiba. A sofőr ismerős volt.. Brad az.. az egyik "elrablóm". Vicces, hogy fel sem ismert.

-Na magyarázzátok el, hogy kik vannak bekábulva. -fordult hátra hozzánk az expasim..

-Hát tudod, tegnap Lodo odakerült hozzánk és mivel nem voltam egyedül végre ezért gondoltam, hogy ketten elszökhetnénk. Egyedül nem mertem volna. A tervünk az volt, hogy az egyik csávótól ellopjuk a drogját és bekábítunk mindenkit. Ez sikerült és te pont akkor jöttél mikor kijöttünk a szobánk ajtaján.. Röviden ennyi. -magyarázta Alice.

-Értem.. Lodovica.. -fordult felém- tudod.. én azért csókoltam meg Alicet mert ő volt a volt barátnőm.. .magyarázkodott. Én rá sem néztem. Nem érdekelt a magyarázata. Megcsalt és kész. 

-Ti jártok most? -nézett rám és Leonra Alice. Mielőtt Leon válaszolhatott volna Brad megszólalt.

-Basszus Lodovica, te, hogy kerülsz ide? -fordult hátra Brad.

-Elraboltak.. -mondtam ki egyszerűen.

-Meg kell, hogy beszéljük.. -fogta meg a kezem Leon. Szó nélkül elvettem a kezemet. A könnyeim újra folyni kezdtek érintésétől. Előrefordult és többet nem szólt hozzám. Brad megállt a házunk előtt. 

-Végeztünk.. -köptem oda majd kiszálltam az autóból. Befutottam a házba és az ajtónak dőltem. Könnyeimet szabadjára engedtem és hangos zokogásba törtem ki. Csapkodtam, rugdaltam az ajtót. Nem akarom ezt érezni. Nem akarom ezt érezni! 

-Lodovica! Hol voltál? -ölelt magához anya- Mi a baj? 

-Anya.. -zokogtam- igazatok volt.. 

-Miben? -tolt el magától és a szemeimbe nézett.

-Leon megcsalt.. -mondtam ki. Erre még jobban sírni kezdtem. Felrohantam a szobámba és bezárkóztam. Anya nem jött utánam, tudja, hogy egyedül akarok lenni. A sós könnycseppek már szinte marták az arcomat, a torkom kapart a szívem pedig összetört. El akartam felejteni ezt a napot.. el akartam felejteni azt amit láttam, amit most érzek.. Álomba sírtam magam. Bárcsak amnéziával ébrednék fel..

-Lodovica.. -keltegettek. Nagy nehezemre kinyitottam a szememet és megláttam a kedvesen mosolygó anyukámat. Mint mindig, fogai most is hófehérek voltak, ajkai pedig vérvörösek. Anyám 38 éves létére gyönyörű nő.. Nem minthogyha a 38 éves nők rondák lennének, de belőle nem lehet kinézni ezt a kort.

-Mi az? -kérdeztem rekedt hangon.

-Beszéljünk róla.. -simogatta meg az arcomat. Tudom mire gondolt..

-Megígéred, hogy végig hallgatsz? Hogy nem szólsz bele a mondandómba? -tettem fel a kérdéseket. Válaszként bólintott. -Szóval.. engem tegnap elraboltak.. Igen rohadtul elraboltak és elvittek valami régi hotelbe. Ott egy Alice nevű lánnyal voltam egy szobába aki nagyon ismerős volt nekem. Eldöntöttük, hogy ma megszökünk. A tervünk be vállt, mindenkit sikerült bekábítani. Alice kiment a folyosóra én közben leellenőriztem, hogy mindenki alszik-e.Miután kiléptem a folyosóra láttam, hogy Alice Leonnal csókolózik.. -csuklott el a hangom- Persze próbálta elmagyarázni, de nem hagytam. Az autóban elmondták, hogy korábban jártak, de nem érdekelt.. Aztán hazahoztak és most itt vagyok.. -töröltem le a könnyeimet.

-Adj neki egy kis időt, rendben? Biztosan valami hirtelen fellángolás. Biztos vagyok benne, hogy téged szeret. Most lemegyek és beszélgetek apáddal. Maradj fent. -puszilta meg a homlokomat és lement. Mi ilyen titkos, hogy nem mehetek le? Drága anya.. már csak azért is leosonok. Egyébként igaza van.. lehet, hogy valami hirtelen fellángolás..

Felkeltem az ágyból és szép halkan az ajtóhoz mentem. Azt lassan kinyitottam majd halkan osontam a folyosón. A lépcsőhöz érve már tisztán hallottam amit beszélnek.

-Mire volt ez jó? -kérdezte anya.

-Én csak a lányunkat akartam megvédeni. -felelte apa.

-Úgy, hogy elraboltatod? -emelte feljebb  hangját anya- Te megvesztél? És ha bántották? 

-Nem bántották! De, Leon, hogy talált rá?

-Nem tudom. De örülök is neki. És képzeld csak még nagyobb fájdalmat okoztál a lányunknak. Elraboltatod őt, hogy bántani tudd Leont? Emlékszel a volt barátnőjére? -flegmázott anya- Arra az Alicere. Na képzeld Leon őt is megtalálta! Mégis mikor fogod megunni a DeLown család porba tiprását? Az a gyerek megtalálta élete szerelmét! Újra azzal a lánnyal lehet! És ezzel a lányodat bántod.. mert a lányod szereti Leont.. a lányod megvesz érte.. és rá kell jöjjön, hogy ő csak második.. -ordibált anya. Apa csak lehajtott fejjel ült a széken.

Én ezt el sem hiszem! Mi az hogy, apa elraboltatott? És, hogy Alicet is ő rabolta el? Csak azért, hogy bántsa Leont? Magyarázat kell. Letrappoltam a lépcsőn mire rám néztek.

-Mivan?! -kiabáltam- Magyarázzátok el! Nem értek semmit! Elraboltattál apa?! Képzeld az éjszaka megerőszakoltak! -kezdtem el sírni- Azok erőszakoltak meg akiket felbéreltél! -emeltem fel a hangom. Anya átölelt. 

-Az nem lehet.. -állt fel apa.

-De lehet! Te raboltad el Alicet? -tértem a lényegre. Ő egy nagyot sóhajtott, lehajtotta a fejét és belekezdett.

-Még három éve..

-Miért? -kérdeztem rezzenéstelen hanggal.

-Mert.. mert a DeLown család a mi családunk ellensége. Később rájöttek, hogy én raboltattalak el és ezért raboltak el téged.. De Leon beléd szeretett. Miután hazakerültél, nem akartam, hogy vele legyél. Csak így tudtam megoldani. -magyarázta.

-Ha elrabolsz?! Van fogalmad róla, hogy mit éltem át azalatt az egy nap alatt?! Szörnyű volt! Gyűlöllek! -ellöktem magamtól anyát és a szobába rohantam. El sem hiszem, hogy apa ilyenekre képes. Ha Alicet nem rabolta volna el, akkor nem fájna nekem. Alice azért lett elrabolva amiért Leon szerette őt. És én is ezért lettem. De Leon ránk talált. És összetörte a szívem.. 

Sziasztok! Ezután már csak egy epilógus várható és vége a történetnek! De nézzetek be a másik blogomra is! Puszi!