Lélektől Lélekig

Ősz

Még csillog a levelek résein a nap,

Még szemeimen az álom hallgatag,

Zöldell bár a táj, nyomát sem

Találom már a nyárnak!

De hűvös a hajnal.

Reggelek,

Éjjelek üzenik meg, hogy

Úton van már, csak keveset

Kell várni rá, s meglebegteti

Szárnyát, sokszínű ruháit.

Rábírja a világra, s több

Ezer színben tetszeleg,

S az ősz tájat festeget!

/Tenkács Tibor: A Kopasz lejtője őszi ragyogásban c. festménye/