Lélektől Lélekig

Közös gyök

A hideg pályaudvaron tétován
mutatja magát a hétfő
Szürke szivacs elernyedt testét
facsarják a felhőkből
Egy elfelejtett árva győri
édes az ülések alatt
Száraz szemem ég a sárkányok
hajnali leheletétől.
Az ágak nem tűrik tovább
vendégeiket, - ahogyan az ebek
a bolhát - úgy ők is lerázzák
magukról rozsdás leveleiket
és önfeledt ringatóznak a tócsák víz tükrén.
Én a csillagokat próbálom lekaparni
akár egy matricát a sötét égboltról.
Kézbe veszem, a zsebembe rakom
Toll színét nézem, ahogy meg
mártózik az Atlanti-óceánban.
A négyzetrácsok kívül eső részén
szigorú négyzetgyökök ülnek.
Nem sikerült beférni
egy közös gyök alá.
Szívem egy beázott deszkás cipő
Remegés fut végig a hátamon
mi mindenbe belegabalyodik
és fennakad a szó, elmarad a rím.
Látsz magad előtt örökzöldeket
Gondolkozol, nem érted, hogy lehetnek
még ma is és évszázadokon át
üdék és színesek..
Bosszankodsz.. Kihűlt tea az asztalon.