Lélektől Lélekig

Kutyagumi

Ha most nem az izzadtság
szagú levegőt.
Ha nem hajad sampon
illatát fújná elém a szél,
akkor ez egy nyárutó piknik lenne
a nyírfák alatt, ahol téveteg szemünk
körös körül körözz egymás szíve felé.
Tenyered fonalából szövök egy történetet.
Ahol ajak ajakhoz tapad
és a rohanó világ betonján
pocsolyából ömlik ránk
a piszok és a sár.
De mi csak állunk egymással
szemben és mosolygunk.
Mind a ketten tudjuk, hogy nem fog
könnyen kijönni a ruhánkból,
mint ahogy egymás neve
feledéséhez sem segít a hipó.

Állok, öntött műanyagból fehéren
A retina kékjében piros erek
Az ég palettáját össze maszatoló
repülő csík miatt, fájón hunyja le
szemét a nap, mi ketten fájlaljuk csak,
hogy az időt, mint egy futkosó egeret,
nem tudtuk ma sem nyakon csípni.
Bedőlt próbababa testek a kirakatban,
úgy lepi el a test az eddig vetetlen ágyat.
Ledobott ruhák ráncaiból kiolvasom,
ez egy zuzmós, igénytelen reggel.
Egy nejlonszatyor, amibe mások
kutyagumit gyűjtenek, idegesen
olyan vagyok.