Lassú léptek,keserű bánat.
Még az ég is bánatos, biztos
gyászol. Ugyan van miért!
Siratni a fényt, hogy most
szürkeség ad otthont
a lélek melegének, így minden
magányos, a fák s a madarak....
Ez már a tél előszobája,
érzem legbelül remegek,
de csak magam nyugtatom:
ez tényleg a didergő hajnal,
nem a matek miatti félelem.
Vérzik a szívem , sír a szám,
csalódások súlya húz, s mint
kanóc gyúl, úgy perzsel meg
mind mi ellent mond nekem.
/Szkotniczky Péter - Csepeli napnyugta c. festménye/
VOCÊ ESTÁ LENDO
Lélektől Lélekig
Poesia"Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy, mint egymástól itt a földi szívek! " Tóth Árpád - Lélektől Lélekig 2016 © Pite
