A hajnali homályból lép elő,
-akár csak egy könnyű színpadi fuvallat-
miután a színész kilép a függöny mögül.
Porcelán, ha koccan, törékeny lába úgy tipeg
mint ha csak övé lenne hamupipőke cipője.
Jövök, a gödrös út talaján, és mesélem
a kávébarna fáknak, hogy akár csak egy rágót
úgy engem is, míg íztelenné nem válok
alaposan végig rág, meredt tekintete.
Ki vagyok én?
Én förtelmes alak, hogy meglesem
az angyalokat.
STAI LEGGENDO
Lélektől Lélekig
Poesia"Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy, mint egymástól itt a földi szívek! " Tóth Árpád - Lélektől Lélekig 2016 © Pite
