Lélektől Lélekig

Gyök

Egy beázott deszkás cipő a reggel, az ágak nem tartják tovább rozsdás leveleiket és mint egy nem tűrt vendégként hullnak a tócsák mély medrébe.
Én a csillagokat próbálom lekaparni mint egy matricát a sötét égboltról. Azért, hogy ez a
szürke ködfátyol ami a csütörtöknek lomha fényét csurgatja át az osztály reluxáin, lássak benne valami szépet is.
Tollban a tinta babakék, a strand vizé is meg a nyári ég,
Eleven emlék minden insta kép.

A négyzetrácsokon kívűl ülnek a négyzetgyökök. Ebben is van valami lázadás, hogy mi ketten nem fértünk közös gyök alá.
Nem mi tehetünk róla van ilyen
,hogy fojtogat az a 2perc nélküled. Minden felhő magányos és minden szín egyhangú. Bosszankodom.
Kihűlt tea az asztalon.