Némán állok egy fáradt nap után
Egy törött, rossz esernyőt szorongatva,
mások füstjeit be szippantva.
Verset olvasok; szívdobogásod
hallgatom s számolom
Egy váratlan megszólítás után.
Egyedül?
Kérdezi.
Nekem már fel sem tűnik
de te feltűntél
s én csak meglepett
pillantásokba takaróztam.
/Leonid Afremov festménye/
YOU ARE READING
Lélektől Lélekig
Poetry"Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy, mint egymástól itt a földi szívek! " Tóth Árpád - Lélektől Lélekig 2016 © Pite
