Fine [Legolas Fanfiction]

④

- Még találkozunk. - suttogtam, nemrég hallott mondatát.

Kezembe szorítottam kitűzőjét majd a szobám felé sétáltam. Beléptem az ajtómon, leültem az ágyamra és letettem az éjjeliszekrényemre a levél alakú tűzőt. Hátamra dőltem, egy ideig a plafont bámultam, majd elnyomott az álom. Este,kiabálásra ébredtem. 

- Nem teheted ezt! - nevetett fel az egyik őr.

- Miért mi lesz? - nevetett fel a másik.

- NEEEEEE!! - kiáltott a másik.

Csattanást hallottam, kifutottam a szobámból. Három szétnyomódott alma csücsült a terasz alatt. 

- Azonnal takarítsátok fel! - kiáltottam rájuk. 

- Igenis asszonyom, hajoltak meg majd leszaladtak.

Azt hiszik vicces ilyesmivel szórakozni.. Marhák. Visszasétáltam a szobámba, majd mérgesen befeküdtem az ágyamba. Lehunytam a szemem, majd újból elaludtam.

Reggel a nap sugarai melegítették arcomat. Felültem az ágyon, bámultam a falat. Pár másodperc elteltével felálltam, majd a szekrényemhez ballagtam. Kivettem belőle pár ruhadarabot, amit gyorsan átváltottam, majd kisétáltam az ajtómon, és az ebédlő felé vettem az irányt. Édesanyám, és apám pillantottam meg, ahogy reggeliznek.

- Jó reggelt! - köszöntöttem őket, miközben elvettem egy almát, és egy lembast az asztalról.

- Nem reggelizel velünk? - kérdezte anyám.

- Mennem kell. - mosolyogtam.

Anyám nem kérdezett semmit, csak mosolygott. Ezt furcsálltam, mindig utánakérdez a dolgoknak. Igazából csak az erdőbe szerettem volna menni. Viszont nem a Bakacsinerdei ösvényeket járni indultam. Más irányba tartok, teljesen más irányba. Kastélyunkhoz közel lévő erdőbe tartottam. Kiskorom óta Varázs erdőnek hívom. Bátyáimmal régen sokat jártunk ebben az erdőben, általában lóháton. Szépséges erdő, mindig elvarázsoltak óriási fái, gyönyörű zöld rétei, illatos virágai csillogó patakjai. Az istálló felé indultam, átbújtam a karám alatt, közben megragadtam egy vezetőszárat. Báróhoz sétáltam, majd rácsatoltam kötőfékére a kötelem. Fekete szőrén csillogtak a nap sugarai, hosszú sörényét a szellő libbentette meg minden lépésénél. Gyönyörű ló. Leértem a karám elejéhez, kinyitottam, majd kivezettem a fekete szépséget. Felszereltem, majd hátára pattantam.

- Mehetünk. - suttogtam neki, majd enyhén megnyomtam oldalát sarkammal ezzel lépésre ösztönözve.

Báró elkezdett lépkedni, majd az erdő felé vettem az irányt. Fél órát vehetett igénybe míg az erdő széléhez értünk. Megmosolyogtatott a gondolat, hogy fiatal koromban Elledannal és Elrohirrel itt futkorásztunk, kergetőztünk. Az erdei ösvényen haladva patanyomokat fedeztem fel. Csodálkoztam ezen, mert soha sem láttam itt még embereket. Különösnek találtam, hogy más is felfedezte az "erdőnket" ami nem is a miénk, vagyis jelenleg csak félig. Továbbhaladtam, míg a forráshoz nem értem, ami az erdő kellős közepén volt. Leszálltam lovamról, kikötöttem egy fához, majd kulacsomat kivettem a táskámból, és teleengedtem a jéghideg forrásvízzel. Számhoz emeltem az üvegem, és ittam pár korty vizet. Éreztem, ahogy a hideg víz lefolyik a torkomon, majd olyan érzés volt mintha végigfolyt volna az egész testemen. Lehűtött teljesen. Elraktam nyeregtáskámba a kulacsom, majd tovább folytattam utamat. Egy rétet pillantottam meg, amin annak idején Elrohirrel fogócskáztunk. Hiányoznak ezek az idők. Akkor még annyira más volt minden. Kisgyermekként az ember még annyira ártatlan, szent, semmi gondja nincs. Miközben ezen gondolkodtam lovam gyors fejmozgatására lettem figyelmes. Valamire figyel. Valamit hall. Báró elkezdett hátrálni majd meg-meg fordulni. Gyorsan eloldoztam, nehogy elszakítsa a szárakat. Próbáltam megnyugtatni, simogattam a nyakát.

- Mi a baj? - kérdeztem nyugodt hangnemmel lovamat.

Báró hirtelen megállt, meg sem mozdult. Nem tudom mitől riadt meg ennyire. Hallhatott valamit, amit én nem. Tovább mentünk, amikor hangos patadobogásra lettem figyelmes. Fel se fogtam mi történik, csak két előttem keresztben elvágtató lovast láttam, akik hirtelen ugrottak elő lovaikkal. Báró megijedt, megugrott alattam, ennek eredményeképpen én a földön landoltam, de szerencsére a szárakat a kezembe tartottam végig, így nem tudott elszaladni a lovam. A két lovas elvágtatott majd hallottam a patadobogásokból, hogy lelassulnak majd újra felgyorsulnak. A hangok erősebbek voltak valószínűleg felém tartottak.Most már nem csak az én lovaim  lábát láttam, itt voltak a randalírozók is. Nem akartam felnézni.

-Sajnálom hölgyem, hogy megijesztettük-hallottam egy férfi hangot.

Javítva: 2017.08.20