Fine [Legolas Fanfiction]

⑥

Minden évben rendeznek egy tavasz köszöntő bált, amivel a tavasz eljöttét ünnepli az összes tünde közösen, virágokban és zöld növényekben fog pompázni a kastély. Izgatottan várom, a holnapi napot. Édesanyám készítettet egy ruhát számomra, de csak reggel fogom megpillantani először, ez már évek óta szokás. Édesapám a meghívókkal van elfoglalva napok óta, hogy minden rendben menjen, és senki nem maradjon le a listáról. A holdfény sugarai szűrődnek át a folyosó korlátjain, gyönyörű mintákat vetve a falakra. Már csak pár őr sürög forog a holnapi bál miatt, akik a listákat rendezik, és a díszítést szerzik be. Édesapám a kő asztalnál ül és bőszen ír egy papírra. Odasétálok hozzá, és átölelem.

- Szervusz kicsim.

- Annyi zűrrel jár ez a bál, már várom hogy végre elkezdődjön és ne legyen több gondom vele.

- Én is várom. - mondtam lelkesen

- Apám megyek, nyugovóra térek, hogy kipihent legyek a holnapi napra.

- Rendben kicsim, jó éjszakát.

Lelépegettem a lépcsőkön majd elindultam a szobám felé. Halk suttogást hallottam amikor a szobám felé irányuló folyosón haladtam el.

- De barátom, én nem merem őt elhívni, biztos van már párja.

- Ne légy ilyen félénk, így sosem lesz a tiéd! - kacagott fel.

Két őr beszélgetett odalent. Azon aggódnak, hogy kit hívjanak el. Szokás szerint, édesapámmal fogok táncolni, majd vacsora után az erkélyről nézem a táncoló párokat. Legolas vajon eljön? Meghívta őket Elrond?

Ezekkel a gondolatokkal sétáltam tovább szobámba. Kinyitottam az ajtót, bementem a fürdőbe, engedtem egy kád forró vizet, beleszórtam pár virágszirmot, becsuktam a fürdő ajtaját majd beleültem a kádba. Abban a pillanatban amikor beültem kopogást hallottam az ajtómon.

- Jöjjön be!

- Levele érkezett asszonyom!

- Tegye le kérem az ágyra! - kértem az őrt.

Elhalkuló lépteket hallottam majd ajtó csukódást. Kiment. Egy negyed óra után, kiszálltam a kádból, felkaptam a köntösöm és kimentem a fürdőből.

- Ki küldhet ilyenkor levelet?

- Ugye nem visszautasítás valakitől? Thranduil királytól?

Félve léptem az ágyhoz, felemeltem a borítékot. Üres boríték volt, semmi írás nem volt rajta. Kivettem a levelet belőle a levelet majd olvasni kezdtem.

Kedves Lina!

Sajnálom, hogy nem személyesen teszem fel a kérdést, de sajnos nem volt másképp lehetőségem.

Lenne -e a párom a tavasz köszöntő bálon?

Üdvözlettel: Lucas.

Lucas? Pedig már örömteli voltam amint a sorokat olvastam, csak Legolasra tudtam gondolni. Bár neki biztos van már, egy gyönyörű tünde párja akivel boldogan fog táncolni a bálon. Nekem meg marad.....Lucas...

Lucas az északi tünde király legnagyobbik fia. Illedelmes,és sármos, de nekem egyáltalán nem szimpatikus. Túlteng az önbizalomtól, és tisztában van a hatalmával,amit nem fél kimutatni. Apám elismerően néz rá, szinte fiaként tekint rá, teljesen nekem szánta, de azt hiszem csalódást kell okoznom. Kissé csalódottan az ágyba zuhantam, betakaróztam majd próbáltam elaludni. Gondolatok cikáztak a fejemben, ahogy Legolas egy hosszú szőke hajú, csillogó szemű gyönyörű tünde lánnyal táncol. Mégis mit gondoltam, pont engem fog választani? Ezen gondolkodva elnyomott az álom. Reggel kopogásra ébredtem.

- Szépségem kelj fel, hasadra süt a nap!

Édesanyám állt az ajtóban, amikor kinyitottam egy gyönyörű bézs, csipkés ruhával.

- Ez az enyém? - kérdeztem megdöbbenve.

- Hát kié lenne?

Anyukám karjaiba ugrottam, és szorosan megöleltem.

- Köszönöm, köszönöm! - hálálkodtam.

Miközben édesanyámat ölelgettem szempillantást tudtam vetni a kastélyra. Virágoktól pompázott, gyönyörű zöld indák fedték be a korlátokat, az erkély alatti tánctér is virágszirmokkal díszítve, az erkélyen asztalok és székek sorakoztak, a konyha felől mennyei illat áradt. Erőteljesen érezhető volt, hogy nemsoká itt lesznek a vendégek.

Itt lesznek a vendégek.. Egy pillanat.. Én hálóingben állok az ajtómban. Elengedtem anyám, majd egy gyors lélegzetvételnyi köszönéssel elrohantam készülődni.

Hajamat befontam, felvettem a ruhámat, megmostam az arcomat, és beleléptem a cipőmbe. Befújtam a frézia illatú parfümmel nyakam és csuklóm, majd kiléptem az ajtón. Már pár vendég a folyosón sétált, mindenkinek illedelmesen köszöntem. Legolast kerestem a tekintetemmel, de ők még nem voltak itt. Viszont Lucas édesapját már lent látom beszélgetni apámmal, a hídon. Hirtelen valaki megölelt hátulról. Reménykedtem, hogy szőke erdei tündém az, de sajnos csalódnom kellett, megint.

- Engem kerestél? - kérdezte Lucas bizalommal teli hangsúllyal.

- Nem, pont nem téged. - válaszoltam sértődötten.

- Mi a bajod hercegnőm? Tudom hogy rám vártál.

Miután ezt hallottam megfordultam, és faképnél hagytam. Micsoda tuskó.. Még, hogy csak rá vártam. Persze .. Miközben mérgelődve lépkedtem beleütköztem valakibe. Felpillantottam, Aragorn volt az.

- Aragorn! - kiáltottam fel, majd szorosan átöleltem.

- Minek köszönhetem, hogy itt talállak?

- Meghívót kaptam édesapádtól.

- Annyira örülök, hogy itt látlak!

- Pici lány, engedj el mert megfojtasz! - mondta elhaló hangon.

Elengedtem, és beszélgettünk egy ideig, majd hagytam továbbhaladni, biztos szeretne édesapámmal is beszélni. Egyre csak telt az idő, és egyre több vendég érkezett. Míg Legolast kerestem tekintetemmel eszembe jutott a kitűzője. Visszasiettem a szobámba, és keresni kezdtem. Sehol sem találom. Eltűnt. Hol lehet??? Benéztem az ágy alá, a fürdőbe, mindenhol szétnéztem. Pedig kitűztem magamra tisztán emlékszem. Valahol elejthettem. Elindultam arra amerre eddig jártam, ahol kieshetett. Miközben sétáltam, Lucas fényes vigyorára lettem figyelmes.

- Minek köszönhetem a jó kedved, Lucas? - kérdeztem.

- Ezt keresed? - emelte fel Legolas kitűzőjét.

- Elhagytad a szőke herceged ajándékát, hercegnőm? - kérdezte gúnyosan.

- Add vissza! -indultam meg felé, de elkapta csuklóm és erősen megszorította.

- Csak ha velem táncolsz...

- Arról ne is álmodj Lucas! - kiáltottam neki dühösen.

- Akkor bizony, megtanul repülni a kis ajándékod. Majd ledobta az erkélyről a kitűzőm.

A kitűző meglepően halkan ért földet, mert a hangjának nyoma sem volt. Lepillantottam hova eshetett. Legolas állt lent, a kitűzővel a kezében.

- Nem illik más ajándékát szándékosan tönkretenni. - vetette oda Lucasnak.

Lucas csak ledöbbenten állt az erkélyen, nem tudott mit mondani. Megfordult és sértődötten elsétált.

Én leszaladtam Legolashoz, és hosszan átöleltem.

- Hát itt vagy. - suttogtam.

Csöndben öleltük egymást. Van, hogy a cselekedetek többet mondanak minden szónál. Ez az ölelés annyira érzelemdús volt. Szeretettel teli. Úgy éreztem mintha a torkomban dobogna a szívem. Nem akartam hogy elengedjen. Nem akartam hogy elmenjen. Így akartam maradni, végig egész életemben.

Javítva: 2017.08.20