Happy Beginnings |Larry Stylinson|

Season 1, Episode 14. My own worst enemy

**Ta-ta-ra-rá! Oké, nagy nehezen kipréseltem magamból egy ilyen kis rövidke részt, ne haragudjatok a mennyisége miatt, legközelebb igyekszem. De másokhoz erre a késő esti időpontra nem tudtam jeleneteket kreálni nagyon. Ezért itt van, szinte full Larry jelenet! Remélem, elégedettek vagytok vele :3

A másik téma. Segítsetek! Nálam beindult a tanulási élet, ugyanis érkeznek a nagy vizsgák, stb, tehát szeretném, ha segédkeznétek az ötletelésben. Mit szeretnétek a következő rész(ek)ben olvasni(meglátom, mit tehetek az érdekeitekben(de tudjátok, hogy meghallgatlak titeket)), van e gondolataitok a többiekhez (tehát Larry jeleneten kívüli szereplőkhöz), van e konkrét elképzelésetek a történet szálaihoz, vagy esetleg szeretnétek e más karakterekről is többet olvasni, hogy kreáljak nekik valami történetet(pl.: Liam, Zayn, stb.) 

Jó olvasást! ^.^**

Emlékezett arra is, amikor az első találkozásukon, este az ajtófélfához szorította Louis-t dühében, s aztán kényszerítenie kellett magát, hogy elengedje a fiatalabbat, aki még ezek után is kisietett hozzá szakadó esőben a kocsihoz. Meg kellett hagyni, a rózsaszín esernyő látványa valahogy oldotta az idősebb hangulatát. És a végére azt merészelte gondolni, hogy Harry egy őrült gyilkos. Még ilyet! Az is tisztán az emlékei között tartózkodott, amikor észrevette, hogy Louis-t egy sokkal izmosabb és ittasabb pacák zaklatta. Haz akkor még várt egy jelre, hogy indokkal menjen neki a fickónak, de alig tudta visszatartani magát, hogy ne menjen oda azonnal. A férfi Lou hajába túrt és kényszerítette, hogy az felnézzen rá. Az volt a jel! Harry a legelső tárgyat ragadta meg, ami a keze ügyébe került. Áttört a tömegen és meglendítette a sörös üveget, mely szilánkokra tört a férfi fején. Látta, ahogy Louis arcán végigfolyt egy vércsík, egy szilánk megvágta őt, ez pedig teljesen elborította Haz agyát, s Tomlinson elé lépett. Nem hallotta a körülötte lévőket, sem a zenét, sem azt, amit a zaklató mondott neki. Azon gondolkozott, hogy beleállítsa e a férfi fejébe az üveg nyakának éles végét, de aztán csak szétverte azt az arcán. 

Harry ugyanígy érezte magát, amikor észrevette Louis-t Theo Raeken karjaiban, aki már három éve a vetélytársa volt, méghozzá mindenben. Keze ökölbe szorult, elkomorodott, egyenesen a lift felé tartott. Felkapta a pulcsit, a pólót, valamint az egy pár cipőt egy kézbe, aztán kérdés nélkül átvette Louist az ellenségétől. Kihátrált a fülkéből, és mit sem törődve az odagyűlt diákok tekintetével, elsétált. 

Nem tudta, Louis melyik szobában lakott, így egyértelműnek és természetesnek tartotta azt, hogy a sajátjába vigye az elsőst. Betette őt az ágyba, a ruháit egyszerűen a fotelbe dobta, majd leoltva a szoba lámpáját, bement a fürdőbe. Levetkőzött, beállt zuhanyozni. 

Vörös, dús haj, zölden ragyogó szempár, finom arcvonalak, dús ajkak. Dylan egy Holland nevű lány szobájába kötött ki, akivel nagyon jól elbeszélgettek és sokat nevettek. Mindaddig jól elvoltak, mígnem Cat rontott be a szobába háborogva, maga után becsapva az ajtót. A hajába túrva mordult fel, s csak akkor vette észre magát, amikor észrevette, hogy Holland-nál vendég volt, és nem más, mint Dylan. Azonnal lenyugtatta magát, torkát köszörülte. 

- Bocs, csak összefutottam az exemmel. - magyarázkodott a viselkedése miatt.

- Az ex egy borzalmas állatfaj. - bólogatott Dylan, felállt. Tudta, hogy ideje elmennie, ugyanis biztos volt abban, hogy amint kiteszi a lábát a helyiségből, beindul a csajos lelkizés - Majd még összefutunk. - mosolygott Holland-ra búcsúzóul, s kilépett a szobából, maga után gondosan bezárta az ajtót. Tanácstalanul nézett szét a folyosón, hogy rájöjjön, hova került, és hogy tud eljutni a saját szobájához.