Happy Beginnings |Larry Stylinson|

Season 1, Episode 15. My ideal partner

**Sok-sok ötletem van. Bizony. Alig várom, hogy mindegyiket végre megoszthassam veletek, de addig még olyan sok időnk van :D Addig is élvezzétek ezt az egy részt. ^-^ Ha tetszett, vote, komi, share. <3

Mivel nem akart a fiúval is veszekedni Taylor után, Harry a fürdőbe zárkózott. Louis hallotta, ahogy a kis helyiségben a falhoz csapódik néhány dolog, ez pedig megrémítette őt. Örült, hogy a felsőbb éves kiborulását nem láthatta, valamint így könnyeden elhagyhatta a szobát sietve, miután rendesen felöltözött.

A következő napokban felborult a megszokott egyensúly. Mintha kölcsönösen kerülték volna egymást Harry-vel, de valahogy vonzották egymást Theo-val, így minél kevesebbet látta Stylest, annál többet futott bele abba a srácba, akivel össze volt zárva a liftben. Ezen kívül észrevette, hogy Cat és Zayn a szokásosnál többet csipkelődnek egymással, ha egyszerre voltak egy helyen. Így hát az egyetlen nyugodt személy, akihez menekülni tudott, az Dylan volt, aki általában a szüneteit egyedül egy teremben töltötte, és csendben telefonozgatott. Ő legalább normális volt. 

Mindaddig próbálta megtartani a nehezen megtalált egyensúlyát a nyomasztó forgatagban, mígnem Theo el nem hívta őt a hétvégére sétálni. És amikor rákérdezett, hogy milyen okból, akkor  fiú laza mosollyal az arcán azt válaszolta, hogy ez randi volna. 

- A karácsonyi parti a félév egyetlen olyan bulija, ahova általában párokban járnak a diákok. Így hallottam. - mesélte Holland, ahogy a városban sétáltak Cat-tel, üzletről-üzletre járva, hogy csinos, és témához illő ruhát vásároljanak a karácsonyi partira. Nem volt egyszerű. Vagy olyanokat találtak, amik tetszettek nekik, de nem volt semmi köze a karácsonyhoz, vagy olyanokat, amik tökéletesen mentek a témához, ám borzalmasan néztek ki. És nem csak rajtuk, hanem általánosságban - Te mész valakivel? - kérdezett rá kíváncsian.

- Én büszke, önálló nőként fogok elmenni arra a bulira! - húzta ki magát Cat határozottan.

- Nem kérdezett senki. - állapította meg szobatársa, mire Catherine lebiggyesztett alsó ajakkal csóválta meg a fejét - Engem sem. - vont vállat Holland egyszerűen. 

- Pedig Dylan úgy nézett rád, mintha el akarna már abban a pillanatban hívni. - mosolyodott el kajánul, visszaemlékezve az áramszünetes estére, amikor "állítólag" a fiú eltévedt és rossz ágyba dőlt be. Egyikőjük sem igazán vette be a fiú sztoriját.

- Nem fog elhívni. - forgatta szemeit a vörös hajú.

- Mert a fiúk gyávák! Mind egytől-egyig veri a mellét a semmire, s nem mernek minket elhívni sehova. - magyarázta Cat felháborodva, de szája sarkában ott bujkált egy játékos mosoly - Nekünk kell a sarkunkra állni. Hívd el Dylant! - utasította őt. 

- Tessék?! - rökönyödött meg Holland - Meg vagy veszve. - nevetett a fejét csóválva.

- Nem, komolyan! Ez a huszonegyedik század! - gesztikulált - Sikeresen el kell őt hívnod!

- Jó, akkor neked is el kell hívnod valakit, méghozzá olyat, akit én mondok, és el kell érned, hogy veled menjen a bulira. - alkudozott Holland ravaszul, mire szobatársa összehúzta szemét és gondolkozva hümmögött - Te is kijelölted nekem, hogy Dylant hívjam el. Akkor én is kijelölök neked valakit. Na? - pillantott a lányra, mire az egyenesen kinyújtotta felé a karját.

- Áll az alku! - ráztak kezet.

Zayn egész délután hangosan hallgatott mindenfajta olyan zenét, amiről tudta, hogy szobatársa utálja, s csak reménykedni tudott, hogy Lou kijön végre a szekrényéből. Fogalma sem volt arról, hogy mi történhetett, de amikor hazaért, a fiú már be volt zárkózva a gardróbba. Hogy miért, azt nem tudta kideríteni, s percek múlásával egyre jobban elvesztette az érdeklődését a fiú gondja iránt, és inkább csak kihasználta azt, hogy most zavartalanul azt csinálhatott, amit csak akart.