Földrengés

XI

Madárcsicsergés. Gyönyörű madárcsicsergést hallottam reggel, méghozzá elég közelről. A legnagyobb meglepetés akkor ért amikor kinyitottam a szemem. Egy gyönyörű, sok színű madárka volt pont felettem, itt a bokorban az egyik kis ágon. A madárka nem tűnt el, ott csiripelt tovább az ágon, mintha semmi sem történt volna. Oda nyújtottam az ujjamat, erre a madár ráugrott. Nem zavartatta magát, ott tollászkodott és fütyült az ujjamon. Gyönyörű volt, a színek pompáztak a madárkán. Olyan volt mintha a szivárvány sokkal sötétebben mutatta volna meg színeit. A madárka rá koppintott az orromra, jelezve elköszönését majd elrepült. Én pedig óvatosan kimásztam a bokorból és felálltam. Felkaptam az oldaltáskámat és el indultam, de nem kellett egy perc, hangokat hallottam. Nem szokásos hangokat. Olyan hangokat melyek a szárnycsapásra hasonlítanak, csak sokkal hangosabban. Hátranéztem, és valami félelmeteset pillantottam meg. Valami hatalmas repült az égen, hatalmas fekete szárnyait csapkodva fel és le repült felém. A szárnyak között viszont tényleg egy emberi alak volt, viszont nem láttam az arcát: a fején csukja volt! Leszállt elém és elővett valamit a zsebéből, eközben én csak remegtem mint a kocsonya. Nem bírtam megmozdulni. Elővett egy ruhadarabot majd rácsöppentett valami folyadékból. Amint megéreztem mi az, már késő volt. A Ruhadarabot a számhoz szorította én meg elájultam. Kloroform. Tudtam, hogy kloroform, de már nem reagáltam. Csak elájultam, de ezután már nem tudom mi történt!