Földrengés

IV

Fél óra múlva megint kopogás.
Andy volt az:

- Szia. Bocs a gondolatturkálásban. Nem állt szándékomban. Rossz szokás. Egyébként Andy Lynch vagyok.

- Én Samantha. Válaszoltam
- Családnév?
- Elég ha ennyit tudsz.  Mondtam szemrehányóan. Ő persze megint csak elmosolyodott. Min mosolyog ez ennyit?! Csak egyszerűen leült mellém, kényelembe helyezte magát majd megszólalt:
- Figyelj.  Mondta. - Kint elég veszélyes. Főleg éjszaka. Láttam, hogy egy közeli kis faluba igyekeztél. Hála istennek nem értél oda. Ja reggel békés meg minden, de az éjszakát nem élted volna túl.
- Kösz, de nem kértem segítséget!  Rászóltam. Ő csak folytatta.
- Másik dolog. Ne bízz ebben az L.P. Alakban. Ne fogadj tőle el dolgokat.
- Miért ne fogadjak el tőle semmit?! Először is, kb. Egy órája ismerlek, benned is, hogy bíznék?
Hogy gondolhatja ez az alak, hogy egy órája ismerem és akkor már puszi-pajtások vagyunk?!
Basszus.

Mindent hall. Észrevettem az arcán, megint elmosódott a mosoly az arcáról. Nem kellett volna ezt. Megszólalt:
- Oké Sam. Indulj el, nem tartalak vissza. Vidd a mankókat is...
- Nem fáj már annyira. Mondtam.
- DE! Ne feledd, hogy én szóltam. Mindenre figyelmeztettelek téged. Hány éves lehetsz? 13? 13 évesen nem tudom, hogy te mennyit tudsz erről, talpraesett csajnak nézlek téged. De, mindenesetre, nem garantálom, hogy nem futsz össze a halállal.

Ahj. Nem kétséges, meggyőzött.
Teljesen lekerekedett az arcom és megpróbáltam szemrehányónak tűnni, bár ne próbáltam volna.
- Jó rendben.  Mondtam én.
- Egyáltalán ne félj tőlem. Nem bántalak. Ha kint minden veszélyes is, itt nem. 
Úgyhogy én csak lefeküdtem az ágyra és megpróbáltam aludni. Mr. Relytély persze közbeszólt!
- Hé, előtte gyere le enni.
Szóval elindultam lefelé. Pont azt a ronda szobát kellett nekem választani. A lakás többi része itt ott poros, de normális. Leültünk és megvacsoráztunk. Különös módon nem szólt vacsora alatt egy árva szót sem. Ezután Andy elhagyta az asztalt, felment majd visszajött. Befejeztük a vacsorát majd én felmentem. Az szobám ajtaja viszont zárva volt. Andy fel jött majd odaszólt:
- Ne abba, van itt egy másik.
Azzal kinyitott egy ajtót. Beléptem. Sokkal elviselhetőbb volt, meleg volt, nem volt romos, még bútorok is voltak.
- Itt aludj, ne abban a romosban.
- Megkérdezhetem, hogy miért abba vittél engem?  Kérdeztem.
- Okok miatt. Hosszú történet. Talán egyszer elmondom...
Ezzel becsukta az ajtót. A villany is jól működik. Nem volt egy új lakás, egy egész régi darab volt, mégis szép és tiszta. Megpróbáltam lefeküdni. Ezzel csak az volt a baj, hogy úgy nagyon nehéz elaludni, hogy egy olyan ember van a lakásban aki annyira ismeretlen, hogy bármelyik pillanatban megölhet.
Viszont amikor lefeküdtem, már egy idő után annyira fáradt voltam, hogy egy nevetséges könnyelműséggel csak annyit gondoltam: Nem érdekel.
Ja, mintha ez ennyire egyszerű lenne. A lényeg, hogy elaludtam. Álmodni nem álmodtam semmit. Hála istennek. Jól esik már úgy lehajtani a fejem, hogy nem kelek fel az ijedségtől az éjszaka közepén. Úgyhogy én csak elaludtam, és úgy éreztem: már képtelen vagyok bármit is tenni.