Földrengés

I.

Miért ilyen hosszú az alvás? Azoknak könnyű akik egyből elalszanak, de valahogy ez nekem soha nem jött össze. Csak fekszem az ágyban, ébren és hallgatom a hangokat. Recseg a plafon, kutya ugat, hűtő becsukódik. Régen mindig féltem, hogy betörő van a lakásban ezért a takaró alá bújtam. Azóta viszont Apu elmagyarázta, hogy csak ő az. Ugyanis ha egy betörő bejutna a lakásba, nem az lenne az első dolga, hogy a hűtőt kinyitja. Igaza van, de hát hagyjuk meg, 6 éves voltam. Mit tudtam még akkor, hogy féljek e vagy sem? Amikor meg a Plafon recseg, azt hittem régen, hogy rám fog esni. Apa persze elmagyarázta, hogy ilyen nem történhet. Azóta nőttem, okosabb, inteligensebb lettem. Igaz, sok dolog van amit nem tudok. Matekkal kapcsolatban meg sok olyan van amit nem is akarok tudni. Reciprok érték, egyenes arányosság? Ez nekem kínai. Na jó, talán mára elég a gondolkodásból, megpróbálok aludni, ha szerencsém van: talán összejön!

Persze az éjszaka is csak gyötrelmes volt, pontosabban az a része amikor már mély álomban voltam. Én általában vissza tudok aludni mikor felkelek éjszaka, viszont az ijedségtől nem bírtam. Mitől ilyedtem meg? Hajnali három óra körül egy hatalmas robbanást hallottam. Kiszaladtam a nappaliba, felszaladtam szüleim szobájába, Pff. Persze, mélyen alszanak. Ha egy apokalipszis lenne jelen, ők akkor is aludnának. Persze ugyanakkor is kelnek, nem tudom hogy csinálják. Tök ugyanakkor kelnek, semmi ébresztő, semmi vekker. Jól időzítenek. Seltelmem sincs hogyan. Szóval, semmi. Túlságosan féltem odasétálni az ajtóhoz és kinézni mi volt ez? Már nem azért, de egy hatalmas robbanás hangtól mely majdnem, hogy süketítően magas frekvenciával hat a dobhártyára, és még a talajt is megrendíti a lábad alatt nem kicsit ijed meg az ember. Ígyhát én visszafeküdtem az ágyamba, próbáltam újra álomba nyomni gondolataimat, természetesen sikertelenül. Ezután síri csönd lett, annyira, hogy az emeleti óra kattanását is hallani lehetett. Öt órára lenyugodtam, kicsit elment a félelmem, vissza aludni persze még mindig nem sikerült. Valamit tennem kell, ha bármi történt kint mely veszélybe hozhat minket, muszáj lesz megnéznem! Felkaptam a cipőmet és kirohantam, na jó, kicsit én sem vagyok normális, szépen nézek ki este pizsamában kint a szabadban. Mint mondhatnék, nem volt időm felöltözni.

Szóval kimentem és...
Semmi.
Csak csönd és semmi más. Egyenlőre nem láttam semmit. Majd felnéztem a mögöttem lévő kissebb dombra. Wow, valami fényes, nem láttam még ilyet. Mintha a nap kelne fel a domb mögül, gyönyörű. Kicsit közelebb mentem: hiba volt. A Hatalmas robbanás hátralökött, egyenesen a ház falának. A fejem csak lüktetett, a fájdalom elviselhetetlen volt. Én pedig csak tovább haladtam előre. A fény, megbabonázott, talán az életemet kockáztatom, viszont fontosnak éreztem, hogy csak menjek előre. Őrült vagyok, mindenképpen. A fényből erősen előretörő szél csak visszatartani próbált, viszont nem bírt. Csak előre törtem. Fel a dombra nehezebb volt menni.

Felértem, a fény ott világított előttem, fényesen és narancssárga fénnyel. Közelebb mentem, megbabonázott, én meg csak haladtam előre. Félelmem bekövetkezett. Közelebb mentem mire egy hatalmas fénygömb hasalt egy hatalmas kráterben. Csak szívta magába a korülötte lévő levegőt. Hirtelen lecsúszott a lábam, beleestem a kráterbe, pont bele a fénygömbbe. Azt hittem, hogy szétégeti a testem, lepergett a szemem előtt az életem, borzalmasan fájt, azt hittem, hogy meghalok. Brutálisan meghalok, szétégeti a testem a gömb. Borzalmas, elviselhetetlen fájdalom vette kezdetét testemben, nem tudtam mit csináljak, csak ordítottam.
Majd egyszercsak...
Csönd lett. Lecsöndesedett minden, sötétség és csönd. Ez lenne a halál? Borzalmas halált haltam, szüleim nem is tudnak róla. Elképzelem, ahogy anyám több hónapig nem tudja mi van velem. Majd megtudja a borzalmas hírt, és megszakad a szíve. Nem akar többé élni, soha többe nem akar már mást csinálni, csak engem gyászol és depressziós lesz. Egésznap csak sír, és borzalmas gondolatok rohannak keresztül a fejében. Síratja a szemem, a könyveim, a hajam. És az érzés, hogy nem tudja mi lett velem, az érzés, hogy többé nem láthat, az érzés, hogy soha többé nem beszélhet hozzám. Csak sír, és már nem akar többet élni.