Földrengés

IX

Sokat vándoroltam régen. Mesélte Jason. - Vagy 15 éves lehettem amikor elszöktem otthonról. Erről inkább nem mondok semmit. Nos, tehát elszöktem otthonról, összepakoltam a fontosabb holmimat és éjszaka elmentem. Viszont rá kellett jönnöm, hogy az éjszaka veszéjes. Valami helyet kellett találjak ahol élhetek. Viszont ez nem volt annyira egyszerű mint gondoltam. A falukról mindig borzalmas, ilyesztő történeteket hallottam, főleg arról ami ott történik éjszaka. Ez persze egyértelmű volt, hogy faluba nem akarok menni. Akkor találtam rá erre a kis lyukra. Majdnem beleestem, viszont egy létrát találtam a falának támasztva. Azon lemásztam, de lent nem az volt amire számítottam. Lent egy hatalmas szoba volt, a jobb sarkaiban tele ládákkal, középen egy ketrec, benne a tűz. Hiszed vagy sem, a tűz 6 éve nem alszik ki, csak ég és ég. Megpróbáltam rá fát rakni, de a fát úgy égette el, hogy a tűz se kissebb, se nagyobb nem lett. A ládákban egy átlátszó kő volt, a neve Druldarim. A kő pontosan hasonlít egy gyémánthoz, de van egy varázslatos ereje. Ha tűzhöz ér, képes beteríteni a rendelkezésére álló helyet, ezután megszilárdul. Ezt felhasználva, beterítettema felettem lévő kijáratot, fent meg kiraktam egy táblát, a tábla viszont minden egyes hónapban eltűnt, Mindig ugyanazon a napon. Ezután feladtam, egy párszor persze ki kellett menni élelmet, vizet szerezni, így kellett egy rés ahol kijuthatok. De sajnos nem tudtam, hogy mennyire vékony ez a kő és féltem, hogy majd leesik valaki. Sajnos ez megtörtént. De, mivel ez megtörtént, nekem is kell gondodat viseljem. Ez az én felelősségem!

Már megakartam szólalni, de szólt még egy utolsót.
- ... és figyelj, ne bízz ebben az L.P. Ben. Tudom ki az, és nem akarod megismerni. Most úgy tűnik segíteni akar, de hidd el: Ő csak halottan akar téged. Ismerem a történeted. A legtöbben már ismerik, hogy egyszer csak idejöttél a semmiből. De, ebben az alakban ne bízz.
Már ő is tud erről. Mi ez, hogy már majdnem mindenki tud rólam? Honnan tudja ezt mindenki. Gondolkoztam ezen egy ideig majd egyszer csak minden összeállt. Andy! Andy terjeszti, biztos vagyok ebben. Ő volt az első ember akivel találkoztam. Viszont neki nem mondtam el a történetemből egy szót sem. Viszont ott a gondolatolvasása. Biztos, hogy innen tudja. Most legszívesebben csak tomboltam volna, de a hátam korlátozott.

- Honnan tudod, hogy ki az az L.P? Kérdeztem enyhén felháborodva.
- Kevesen tudják, én ebbe a kevésbe tartozom. Elvileg ez az "L.P." egyszer régen a világunk uralkodója volt. De sajnos lesöpörték az uralkodói címről minden ok nélkül. Most L.P. el akarja pusztítani a világunkat, de tudjuk, hogy ez nem lehetséges. L.P már nem uralkodó, ezért már nem olyan erős, nem olyan hatalmas mint régen volt. Az a vicces, hogy próbálkozik.
Mostmár minden világos, egy éve volt már ez és végre meg kaptam a választ. De akkor sem értem. Azt írta, hogy közeledik valami nagy. Nem értem. Megint felpesdült ez a téma és már érdekel ez az egész dolog. Mégis mintha, semmi értelme nem lenne.

- Pihenj tovább. Mondta Jason. - Mostmár jobb ha alszol megint egy kicsit. Holnap talán többet mondok.

Én pedig csak rátettem a fejem a párnára, és szépen elaludtam. Úgy éreztem, hogy már semminek sincs értelme, pedig igenis van. Mindennek kell legyen értelme, és én megtalálom ezeket!