Big City Big Dreams

3.

Reggel 6-kor csörgött az órám, de csak fél 7-kor tudtam felkelni. Felvettem egy fekete szűk farmert, egy halványrózsaszín hosszúújjú pólóval. Gyors smink, aztán rohantam le enni. Suliba Gary vitt, de a kocsiba nem nagyon beszéltünk mert majdnem elaludtam. Az osztályban már a lányok úgy fogadtak mintha ezer éve ismernénk egymást. Az órák unalmasan teltek, hazafele pedig Sarah elkísért, és az egész utat végigbeszéltük.
Sarah: És amúgy milyen a bátyáddal lakni?

Én: Nagyon jó. Megengedő, nincsenek szabályok.

Sarah: Dejó. És egyépként a szüleitek milyenek?

Én: A szüleim is nagyon cukik, mindig féltenek de azért igyekeznek nem túl szigorúnak lenni. És a tieid?

Sarah: Az enyémek is aranyosak, csak szegények olyan kis régimódiak.

Én: Cukik lehetnek.- nevettem

Sarah: És mit csinálsz ma este?

Én: Szerintem meglátogatom Gary-t a munkahelyén.

Sarah: Mit dolgozik?

Én: Pincér egy étteremben.

Sarah: Az tök jó.

Én: Igen, főleg mert ingyen hozat haza bármennyi kaját.- nevettem el magam.

Sarah: Najó, akkor te megnyerted a főnyereményt.- nevetett ő is.

Én: Az biztos.-vigyorogtam. Amúgy nincs kedved eljönni ma velem az étterembe?

Sarah: Jujj, dehogyisnem.-Vigyorgott egy hatalmasat.

Én: Akkor gyere erre, mindjárt ottvagyunk- vigyorogtam vissza rá.

Sarah: Oké.

Amikor odaértünk, Gary egy puszit nyomott a homlokomra.
Gary: Sziasztok, te biztos Haley barátnője vagy ugye?

Sarah: Igen- mosolygott.
(Ezt azért jó érzés volt hallani, mármint gondoltam hogy kedvel, csak jó tudni, hogy barátjaként tekint rám)

Gary: Van hátul egy üres asztal, éhesek vagytok?

Én: Nagyon- vigyorogtam

Gary: Oké akkor gyertek.- mondta aztán elindult.

Leültünk, és mindd a ketten kértünk egy pizzát. Majd amíg vártunk rá, addig jókat nevettünk minden hülyeségen. Egyszercsak Gary rohant oda hozzánk.
Gary: Haley baj van, elment az énemesnő hangja.

Én: Mi? Milyen énekesnő? És most mit csináljak?

Gary: Ma van az élőzenés est, a legtöbb vendéget ez vonzotta ide, viszont az énekesnő most mondta le, és a vendégek fel fognak háborodni.

Én: Istenem, de én, hogy tudnék segíteni?

Gary: Énekelj te!

Én: Mivan?!? Én?? De hiszen én nem tudok énekelni.

Gary: Hallottam amikor csak úgy magadnak énekelgetsz otthon és az baromi jó.

Én: De soha nem énekeltem még senkinek, és úgy más.

Sarah: Haley nyugi menni fog.

Gary: Igen menni fog, kérlek! Segíts, csak te vagy aki énekelhet.

Én: Jó oké megpróbálom.

Sarah: Ezaz!

Gary: Huhh, köszönöm! Na akkor gyere a színpadhoz.

A színpad fele vezető úton nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy mekkora hülyeséget csinálok, hogy semmi ének tudással ki állok Kb. 60 ember elé. Amikor odaértünk, megkaptam, hogy melyik dalakból választhatok, én ráböktem az egyikre amelyiket ismertem, Gary pedig felrohant a színpadra és felkonferált. A szívem a torkomban dobogott, úgy éreztem, hogy mindjárt elájulok. Gary kimondta a nevem majd lejött a színpadról, és egy puszit adott az arcomra. Tudtam, hogy én következek.