Miss Right

10. fejezet - Miss Right

  Az igazat megvallva, sosem gondoltam volna, hogy mindez megtörténik velem. Sőt, szerintem JungKook sem igazán fogta még fel a dolgokat, hiszen ez képtelenség volt a mi korunkban. Valóban kicsik voltunk még mindenhez, de az egyszer biztos, hogy megérte. JeongGuk továbbra is az apjánál maradt, végérvényesen is odaköltözött, hiszen szüksége volt egy apára, ami teljesen érthető volt. JiWook pedig az anyukájával maradt. Többször is átbeszélték a szülők, hogy ki kinél legyen, de végül JungKook egymaga döntött úgy, hogy az apját választja, amibe Mrs Song ugyan nehezen, de beletörődött annak ellenére, hogy kibékültek egymással. Megható volt, ahogy az anyja igyekezett a kedvében járni és legnagyobb meglepődésemre a fiú egyáltalán nem élt vissza. Ugyanúgy segített neki mindenben, és eljárt dolgozni, ahogyan azelőtt. 

  És, hogy mi volt kettőnkkel? Nos, büszkén jelenthetem ki, hogy közel sem voltunk átlagos pár. Eleve, hogy kezdetben nem kedveltük... nem kertelek, utáltuk egymást, aztán meg valahogy csak összehozott minket a sors már önmagában is bizarr, nem igaz? Amint sikerült megvitatni a továbbiakat, tornádóként söpört végig másnap az iskolában, hogy kézenfogva érkeztünk. Ami pedig még jobban bizonyította, hogy a mi kapcsolatunk rendhagyó, az a millió sok ellentét és a régi szokásaink. Nem telt el úgy nap, hogy ne vesztünk volna össze, méghozzá elég keményen, de a nap végére valamelyikünk meglágyult. Aztán, a rengeteg paraszt beszólás is megmaradt, minden percben oltottuk a másikat, ahogy csak lehetett. SungJae is igyekezett túllépni, ráadásul be is csajozott. Mint kiderült, azért utálták egymást annyira JungKookkal, mert én ott voltam. Szóval, én voltam a probléma gyökere. Úgyhogy, amint szakítottunk, haverkodni kezdtek, én meg a hajamat tépve átkoztam őket a sok aszpirinért, amit az ők vitájuk után el kellett fogyasztanom. De, ez így volt tökéletes. Egy pillanatát sem bántam meg, hogy neki adtam magam lelkileg. Próbáltuk közösen megoldani a problémákat, kilábalni a gondokból. Azonban, a gond még csak most kezdődött. Fedőneve: apa.

  Történetesen egyedül ő nem tudott még az egészről, anya is csak annyit tudott, hogy JungKook a barátom, de neki hirtelen eszébe sem jutott, hogy ki lehet az. Apa pedig... nos, neki úgy terveztük elmondani, hogy az összes érintett jelen van – vagyis én és JeongGuk –, mert a két család nem igazán jött ki, mióta Mr Jeon elvált a feleségétől és a nőnek új élettársa lett. Apa tipikusan az az ember volt, aki  egy szóval is képes lett volna megölni valakit lelkileg, ráadásul a szerelmi életem a kedvenc témája volt. Persze, imádnivaló, de olykor idegesítő, amikor valaki tetszik neked, de az apádnak nem. Először kicsit noszogatnom kellett JungKookot is, ugyanis ő egyből biztosra vette, hogy kiszimatolja, hogy nem vagyok szűz. Mint valami kopó, vagy valami. JungKook élete többször is említésre került általa, és legalább százszor elmondta, hogy vigyek neki ajándékot, ha kórházba kerül. Idióta. De, ahogy mindennek, egyszer ennek is meg kellett történnie.

  A szöuli főutcán sétáltunk kézenfogva, miközbe ezernyi autó haladt el mellettünk. Én kértem, hogy gyalogoljunk, ugyanis több időm volt lelkileg felkészíteni. Nem akartam ráíjeszteni, apa ugyanis jószívű és aranyos ember volt, de hát mégiscsak a lányáról volt szó. Igazából egy kicsit ugrattam, mert megérdemelte, hogy féljen a kamu történetek miatt. Élvezet volt, ahogyan szinte kicsúszott apró kezem az ő izzadt mancsából, és amikor lopva rám tekintett, a rémületet láttam a szemeiben. A parkban sétálva rengeteg néznivalónk volt, itt volt a kutyáspark, sok-sok édességárus és gyönyörű virágoskert, ő mégis engem kezdett el bámulni. Nyugtalankodva vizslatott, tudtam, hogy valami bántja. Testem kis híján a földön végezte, ugyanis JungKook megállt. Rátekintettem.