Miss Right

08. fejezet - Az igazság

  Valójában már különösebben azzal sem törődtem, mennyire is belefolytam JungKook életébe, ezért is bátorkodtam megkérdezni apjától, miért is állnak hadilábon a tulajdon fiával. Elvégre, egy ember nem haragudhat csak úgy, ok nélkül a szeretteire. Tudtam nagyon jól, hogy JungKook makacsságának ellenére is valahol, nagyon mélyen szereti az apját. Valami nagyban gondolkodtam, de egy percre sem hittem már azt, hogy az apja hagyta el őket. Jeon Jeong-Suk egy cseppet sem tűn olyan férfinak, aki minden bűntudat nélkül magára hagyta volna őket. Főleg, hogy utána lakást vásárolt magának és a két fiúnak, valamint folyton vett nekik valamit, ami a hasznukra vált.

  A férfi megdermedt egy pillanatra, habár én csupán hátát láttam, tudtam, hogy egy igen érzékeny pontjára tapintottam. Nem volt szándékom megsérteni, de ha már ott voltam, lefeküdtem JungKookkal és kellőképpen belecsöppentem az Ő otthoni drámájába, mint az egyik főszereplő, ideje volt megtudnom, mi miért történt. Lekapcsolta a tűzhelyet, majd három tányérra pakolta a reggelit és az étkező asztalra tette. Legalább százszor elképzeltem, hogyan fog elküldeni a pokolba, de nem tette. Felült a mellettem lévő bárszékre és szembe fodult velem. Arcán mintha csöppnyi félelmet láttam volna, de biztos voltam abban, hogy nem fogja megbánni, ha elmondja. Sosem voltam az a fajta lány, aki pletykás volt, mindig is megtartottam a magam kis titkait, illetve azokét is, akik megbíztak bennem annyira, hogy felfedjék gondolataikat előttem.

  – Nos, Seung-Hye... – kezdett bele mondandójába, majd haloványan rám mosolygott. Csak a fiát láttam benne és azt, mennyire ki fog akadni, ha megtudja, hogy beszéltem az apjával. De ő aludt akkor. –, apának lenni nem könnyű. Folyamatosan igyekszem kiskora óta, hogy ne haragudjon rám, de a mai napig hatástalan. Beszél velem, de mindig látom a szemeiben az undort. Hálátlan velem, és nem ért meg egykönnyen. Sajnos, mindez az én hibám.

  – Igaz az, hogy elhagyta őket? – Hatalmas gombóc keletkezett torkomban a kérdésemtől. Nem voltam képes elhinni, hogy JungKook ilyen szörnyen viselkedik az apjával, legszívesebben elfelejtettem volna. Megalázó lehetett szegény férfi számára. Jeong-Suk nagyot sóhajtott, láttam szemeiben, hogy nehéz neki kibontakozni. Ráhelyeztem a pulton heverő kezére kezemet és megszorítottam. Tudatni akartam, hogy megbízhat bennem. – Kérem, legyen velem őszinte! Szeretnék segíteni. – kérleltem, mire elmosolyodott. Jó érzés volt látni, ahogy összegyűjti minden bátorságát.

  – Nem. – nyögte ki végül pár perc csend után. Szemeim elkerekedtek, mégsem lepődtem meg annyira. Igazából sejtettem, hogy valami sántít az egész történetben, amit Jeong-Guk mesélt. Túlságosan szürreális volt az egész. Habár, továbbra is csak reméltem, hogy az igazat mondja a férfi. – Vagyis, igen, én hagytam el őket. De nem önszántamból. Azt akartam, hogy mindenük meglegyen, hogy mindenre teljen, ezért sokat dolgoztam. Folyton más országokban voltam dolgozni, aztán, egy nap hazatértem és... – hullott egy könnycsepp szeméből egyenesen a földre. Nagyon sajnáltam, a szívem megszakadt érte, pedig még a teljes sztorit sem hallottam végig. A férfi vállára simítottam és adtam neki egy kis időt, hogy összeszedje magát. –, nem volt egyedül. Az a sok év, a sok munkám feleslegessé vált. JungKook még nagyon kicsi volt, JiKwon pedig éppen pár hónapos volt. És a legszörnyűbb, hogy egy másik férfi volt mellettük.

  – Ez borzalmas.– És akkor megértettem. Minden, amit JungKook átélt, az ok, amiért haragudott az apjára, az anyjától származott. Ő volt az, aki mindvégig hamis úton járatta a két fiút, nehogy rá nézzenek bosszúsan. Az a nő képes volt megcsalni Jeong-Guk apját, mert értük dolgozott. A gombóc, mely torkomban keletkezett, lenyeltem és szinte küzdöttem a könnyeim ellen. – És aztán?

  – Veszekedtünk. A fejemhez vágta, hogy sosem vagyok a családommal és, hogy belefáradt. Aztán nekem vágott egy vázát, miután a sok lenyelt dolog kijött a számon. – nevette el magát kínosan a férfi. Rossz lehetett neki visszagondolni az egész történetre. Ujjait kezdte el piszkálni, miközben a földet bámulta. Szegény. Biztosra vettem, hogy a lelkét kidolgozta, csakhogy boldognak lássa a családját. – Túl erőszakos volt, de sosem akartammegütni. Akkor azonban kapott egy pofont, JungKook pedig pont a szemtanúja volt. Undorodtam magamtól. Nem akartam, hogy a gyerekeim egy olyan apával nőjjenek fel, mint én. Végül összecsomagoltam a legfontosabb dolgaimat, és szinte a fél életemet otthagyva nekik, elköltöztem.