Miss Right

05. fejezet - Mi történik?

  Szavai hallatán ledermedtem. Valóban én lettem volna az, aki képtelen lett volna őt elfogadni úgy, ahogy van? Habár, lehet, hogy ez is csak valamelyik mocskos kis álcája volt. Mindig is szeretett ugratni, hála a naiv természetemnek. Pár perccel a kis incidens után sikerült lenyugodnom és kellő odafigyeléssel kísértem végig JungKook monológját. És, hogy őszinte legyek: nagyon, de nagyon meglepődtem. Olyan abszurd volt látni azt a JungKookot, aki az iskolában egy igazi tapló és állandóan a véremet szívja, de amikor otthon van a családjával, egy angyali és törődő srác, akit csupán a kisöccse és az anyja biztonsága éltet. Elmesélte, hogy az apukája kiskorában elhagyta őket, hiszen az anyja megcsalta őt azzal a bizonyos RiYonggal, de a válásra csak pár hónapja került sor. Igyekezett beadni, hogy mennyire utálja az apját, mert nincs velük, de láttam a szemeiben, hogy nagyon is hiányzik neki. Kiderült az is, hogy az iskolából azért is késett folyton, mert az öccsét kísérte el reggel még a sötétben, hiszen az az iskola a város másik felén volt. Szegény JiKwon pedig még nem is sejtette, hogy miként éltek. A nevelője egy alkoholista vadbarom, az anyja meg ki sem  látszódott a munka alól.

  Mondanom sem kell, hogy a péntek estémet JungKooknál töltöttem. Miközben mesélt, kényelmesen elhelyezkedtem mellette és csak tovább hallgattam. Valami más lett azon az estén az én szememben. Nem egy egoista, szoknyapecér srác; sokkal inkább egy olyasvalaki, aki nem érdemel ennyi szenvedést. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer én leszek az, akit beavat a magánéletébe. A szívem egyre és egyre hevesebben vert, ahogyan elmesélte mindazt, amit el kellett viselnie, amióta RiYong a nevelőapjuk. JungKookot állandóan verte, amikor az anyja esti műszakban volt, JiKwont pedig éppen csak azért hagyta, mert JungKook nem engedte, hogy hozzá érjen. Inkább elviselte azt a sok ütést.

  – Szeretnéd látni? – fordult felém a fiú komoly arccal. Fejemet le-fel ingatva bólogattam. Azt tartottam a legjobb ötletnek, ha a saját szememmel bizonyosodok meg mindarról, amiről korábban szót ejtett. Felállt az ágyról, majd az ablak elé sétál szótlanul. Fogalmam sem volt, mire készül, de inkább csak vártam. Szemeim minden egyes mozzanatát követték, ám amikor azt láttam, hogy inge egyre lazábbá válik, elfordítottam még a fejemet is. Nem voltam teljesen felkészülve arra, ami JungKook testét fedheti, de erőt kellett vennem magamon, hogy megnézzem. Egy barátra volt szüksége, aki gondoskodik róla, törődik vele és megérti. Akármennyire is furcsán hangzik, elhittem neki, hogy én vagyok az az ember. A gombok lassan elengedték magukat, így már csak lomhán hevert rajta a ruhadarab. Iszonyatosan zavarban éreztem magam, hiszen azelőtt nemigen láttam még SungJae-t sem meztelenül. Igaz, hogy JungKook sem volt teljesen pucér, de nem éppen olyan fajta lány voltam, aki nyugodtan kezeli a hasonló helyzeteket. – Jössz, vagy sem? – lélegzett mélyeket JungKook. Bátortalanul feltápászkodtam az ágyról, s egyenesen irányába tartottam. Nagyon nehéz volt megállni, hogy ne forduljak meg, de tudni akartam. Megálltam előtte, de egy pillanatra sem nézett le rám, csak mereven bámulta a szemben lévő falat. Kezemet nyújtottam csupasz mellkasa felé, s óvatosan ráhelyeztem arra a hegre. Égési sérülésnek látszódott, mintha egy cigaretta csikket égettek volna el rajta. Sőt, nem csak az az egy volt rajta. Az egész felsőtestét ez borította. Ujjaimmal végigpásztáztam minden sérülését. Szemeimben újfent könnyek gyűltek, s pár végig is foly kipirosodott orcámon.

  – Annyira sajnálom! – Megöleltem és még csak nem is kellett kérnie rá. Vékony karjaimat dereka köré fontam és erősen magamhoz szorítottam. Mindössze heves szívdobogását hallgattam, mely ellazított. Mindkettőnknek furcsa volt ez a helyzet, főleg, hogy két hete kis híján egymás torkának nem estünk, most pedig a házában voltam vele és öleltük egymást. Akármennyire is nehéz kimondani, de az igazgatónő nagyon jól tette, hogy a takarítást adta nekünk elvégzendő büntetésként. JungKook ujjai kisvártatva hajamba bújtak, míg másik kezével hátamat simogatta. Valami megváltozott kettőnk között. Csak két fiatal gyerek voltunk, akiknek egymásra volt szükségük.