ELBASZVA

Második fejezet

Halkan zártam vissza a ház ajtaját, majd lábujjhegyen osontam be. Benéztem Nicolehoz, aki aludt, mellette pedig a barátnője, Lili. Saját szobám felé vettem az irányt, majd a kiságy felé hajolva megnéztem a hercegemet, aki rúgkapált.

- Hát te már ilyen korán fenn vagy? -emeltem ki. Nem látszott álmosnak, nem olyan rég ébredhetett. Míg lezuhanyoztam, és átöltöztem az ágyamra fektettem le. Aztán etetés után bezuhantam én is, és abban a percben elnyomott az álom.

-Szia! -köszöntem oda Nicolenak, miközben a kitántorogtam a konyhába.

- Jó reggelt! -mosolygott, majd a faliórára pillantottam.

- Atya világ! Már elmúlt egy? -rökönyödtem meg, mire csak bólintott egyet. - Lili? -töltöttem magamnak egy csésze kávét, majd a konyhapultnak dőltem.

- Már elment. Családi ebéd. -harapott bele a szendvicsébe. - Csináljak neked is?

- Imádnálak érte. -sóhajtottam, és már neki is látott.

- Na, mesélj. -tette le elém a tányért, és velem szemben foglalt helyet az asztalnál. - Milyen volt a buli?

- Jó. -bólogattam teli szájjal.

- Bővebben?

- Hát. -nyeltem le a falatot. - Bepasiztam. -mosolyogtam lehajtott fejjel.

- Igen? -kerekedett el a szeme, miközben vigyorgott. - Helyes?

- Helyes? Nicole, a pasi egy félisten. És az ágyban is! -bólogattam.

- Hogy hívják?

- Nem tudom. -röhögtük el magunkat. - Magas volt, izmos és piszok jó képű. Kék szemű, borostás...-áradoztam. - De mindegy, mert úgysem látom többet. -sóhajtottam, majd belekortyoltam a kávémba.

Mivel Nicolenak sok volt a leckéje, így egyedül indultam el bevásárolni. Még előtte felhívtam Mistyt, akinek fogalma sem volt, hogy került haza. De beszélt Miguelell, aki annál a pasinál aludt. Nos, kettőből három meg volt. Felkaptam a kabátom, mert ha bár már Április van, a Denveri időjárás teljesen kiszámíthatatlan, és most is igen csak hűvös van.

- Lista? -kapkodtam a fejem, mire Nicole felém nyújtotta. - Kösz, húgi. -nyomtam egy puszit a fejére, majd az ajtóhoz léptem, ahol épp csengettek. Ha nem látom, nem hiszem el, hogy ő áll az ajtóban. Teljesen le voltam döbbenve, ő meg csak mosolygott.

- Na mi van? Még a szavad is eláll tőlem?

- Mit keresel itt?

- A csajt, aki szó nélkül lelépett. -nézett végig rajtam, mire a szememet forgatva felnevettem, majd kikerülve őt, kiléptem a lakásból, és becsuktam az ajtót.

- Mit akarsz?

- Honnan veszed, hogy akarok valami? -támasztotta meg mellettem a karját, így ismét csapdába estem.

- Onnan, hogy itt vagy.

- Hmm. -tetettet gondolkodást.

- Na jó, nekem erre nincs időm. -löktem félre.

- Hé, várj már! -szaladt utánam a kocsimhoz, ami még anyué volt. Egy régi mercedes w211-es. Nem egy mai modell, de amíg megy, és nincs vele baj, addig tökéletes. - Hova mész?

- Mi közöd? -köpködtem a szavakat bunkón, mire felnevetett.

- Az éjjel jobban tetszettél, amikor annyira akartál. -lépett közelebb.