ELBASZVA

Ötödik fejezet

Még mindig a szemeiben voltam eltévedve, és csak egy valamit szerettem volna. Megcsókolni őt! Most én kezdeményeztem, de kapott az alkalmon, így viszonozta csókomat. Teljesen más volt, mint az eddigiek. Azt tudtam, hogy nem csókol rosszul. De most érzelmet is vitt bele. Megnyugvást éreztem benne, és a rohamomnak már nyoma sem volt.

Ahogyan ajkaink elváltak, azonnal ráhajtottam a fejem mellkasára. Nem bírtam a szemébe nézni.

  - Sajnálom. -motyogtam.

  - Ugyan mit?

  - Elbasztam az estédet.

  - Dehogy basztad. -tolt el magától, hogy rám nézzen, de én kerültem a tekintetét. - Hé. -emelte meg mutató újával az állam. - Épp ellenkezőleg. Hálával tartozom neked, amiért eljöttél, és beszóltál Hood-nak. -mosolygott, mire felnevettem. - És már amúgy is elegem volt. Majd azt hiszik, ez csak egy kis rosszullét volt.

  - Ja, már terhes is vagyok. -forgattam a szemem.

  - Menjünk el valami jobb helyre. -kulcsolta újait az enyémre.

  - Ilyen ruhában?

  - Nem mindegy? Az este fénypontja úgyis az lesz, mikor majd leszakítom rólad. - Húzott maga után.

  - El ne mert szakítani!

Liam még visszament, és gyorsan elkérte Charlitól a kocsikulcsot. Autóba szálltunk és egésze este csak bolyongtunk a városban. Nem voltak emberek, sem kérdések, sem feszengés, csak mi ketten. Nagyon jól éreztem magam

Két héttel később.

Reggel fél hét. Mistyvel az étteremben vagyunk, ahol nyitásra készítjük fel a helyet Miguellel az élen, aki csak teng-leng itt, mert állítása szerint korán kelt, és nincs most dolga, tehát meglepett minket.

- Na, és mi a helyzet Liammal? -rendezgette a virágokat Misty a vázában.

- Minden rendben. -vontam vállat.

- Az látszik is rajtad. -bökött felém langyi haverom, mire csak szemem forgatva mosolyogtam. -Keféltek, mint állat, mi? -nevetett fel hangosan.

- Őhm...Joanna. Nálad van a raktár kulcsa? -lépett be Andrew, a szakácsunk. Tuti hallotta, amit Miguel mondott.

- Igen. -keresgéltem zavarodottan a vörös kötényemben, majd felé dobtam.

- Kösz. -kapta el, majd el is vonult. Ezek meg kiadták magukból az addig visszafojtott nevetést.

- Nagyon cuki. -sóvárgott utána Miguel.

- És hetero. -vigyorgott Misty.

- Mennyibe, hogy...

- Ne kezdjétek megint! -vágtam közbe, a fiú meg összefont karokkal puffogott az egyik széken.

- Na, de visszatérve. -fordult felém Misty.

- Mondtam már, minden oké.

- Elmondtad neki, hogy...

- Nem.

- Figyelj, pinásom. - fordult teljes testével felém Miguel a székén. - Látszik rajtad, hogy jobban érzed magad mellette. És ahogy elnéztem, ő is szeret téged. Ki tudja, talán ő a nagy ő! -lelkesedett.

- Ő is csak addig lesz, míg ki nem derülnek a dolgaim.

- A betegséged miatt sem ítélt el. -emlékeztetett barátnőm, aki napraforgós csatját igazgatta lila hajában, aminek alja már rózsaszín. - Plusz mióta vele vagy nem is volt rohamod.