Durván szeretem ~H.S. Fanfiction

3. fejezet

Szóval igen, nem kellett volna elindulnom. És, hogy miért nem? Mert elkerülhettem volna egy hibát. Persze ezt még sem elinduláskor, sem a történtek után nem tudhattam teljes mértékben. De később már igen. Elmesélem mi is történt pontosan.

*Induláskor*

Bedugtam a fülembe a fülesemet és elindítottam rajta a lejátszási listámat. Lelkesen futottam az emberek között, akik mind saját gondjukkal voltak elfoglalva. Megkövezhettek,de a tudat, hogy a többi embernek is rengeteg problémája van megnyugtat. Megnyugtat, hogy biztos nem csak nekem ilyen szar a családi életem, a múltam, az anyagi gondjaim(ami jelenleg még nem annyira vészes, de előre kell gondolkodni), a szexuális életemmel kapcsolatos érdekességek meg ilyesmi. Sokszor belegondoltam, milyen lett volna az életem, ha normális szülőket kapok, ha az első szerelmem(vagyis akkor mondhattam ezt,mert már nem létezik számomra a szó) nem játssza el a legédesebb embert a földön, összehord mindenféle hazugságot, kedveskedik és gondoskodik rólam, majd türelmét vesztve veszi el a szüzességem. Néha érzékien csináltuk, de ezt is inkább az első erőszakossága utáni időben, de leggyakrabban erőszakos és durva volt velem. Ne kérdezzétek, miért nem hagytam ott őt a fenébe. Nem tudnám rá a pontos választ. Talán valamilyen szinten stabil pont volt az elcseszett napjaimban. Ha ez mind nem történik meg velem, valószínűleg lediplomázok rajzból vagy mi volt pontosan a szak neve, és a jövőben divattervező, lakberendező, festőművész vagy hasonló lehettem volna. Ki tudja? De erre sajnos már nem igen van esélyem. Miközben ezeken agyaltam elfutottam a kedvenc kávézóm mellett, ahova gyakran jártam a nap bármely szakában, egy iskola , csomó bolt és ember mellett, és jelenleg egy deszkás pályánál tartottam. Kicsit megálltam szusszanni egyet. Mélyeket kortyoltam a hideg vizemből, enyhítve szomjamat és hűsítés gyanánt. Sétálgattam még egy öt percig, majd újra nekilendültem. Végigfutottam egy erdő menti úton és egy tónál lyukadtam ki. A partján volt körbe pár pad, melyek közül én egyet örömmel vettem igénybe. Nyugalommal töltött el a víz hangja és a nap melegsége, amely ahogyan néztem, nemsokára el fog tűnni az emberek tekintete elől. Persze ezt is meg kellett zavarnia pár köcsögnek. Hallottam egy csapat fiút közeledni felém. Megfordultam és már teljesen megbizonyosodhattam arról, ide jönnek. Hatan voltak, kb 18-19 évesek lehettek, de néhányan elég termetesre sikeredtek.

-Hello babám, remélem nem gond ha csatlakozunk!- mondta az egyik, beállva elém, ezáltal eltakarva a napot.

-Tulajdon képen, az!- néztem fel a magas gyerekre makacsul. Erre hangosan elkezdtek a haverjai huhogni. Kurva értelmes dolog, mondhatom.

-Tulajdon képen,nem érdekel!- foglalt helyet mellettem a haverjaival együtt. Már aki felfért még a padra, amit nem arra találtak ki, hogy majdnem hat benga állat, meg egy csaj kényelmesen üldögélhessen rajta.

-Hát pedig te mondtad, hogy reméled nem baj. Mint megtudtad az,szóval értékelném ha elhúznátok!- itt már kezdtem ideges lenni. Mi a faszt akarnak ezek tőlem? Mondjuk lenne rá pár tippem, de egyik sem igazán tetszett. Az idegenek megerőszakolnak dolog nem volt a furcsa mániáim között. A durvaságot szerettem, de azt is csak attól, akivel benne voltam a dologban vagy valamilyen kapcsolatban álltam vele(mondjuk legalább ismertem és volt már köztünk valami) és nem pedig az erőszakot. Majdnem ugyan az a kettő, de szerintem egy lényeges különbség van a kettő között. Amíg mind a két fél akarta, nem volt erőszak.

-Nagyon vad vagy cicám,de én meg azt értékelném, ha ezt máshogyan használnánk ki és nem a felesleg csacsogásoddal!- anyád,gondoltam magamban. Nem igazán akartam tovább ingerelni.- Nem igaz srácok? Ti is örülnétek?- még jó, hogy nem ők döntik el. Erre persze jöttek a 'de még mennyire' meg a 'gyere bébi levezetjük a feszültséget' meg társai. Kicsit megbántam, hogy egy sima sportmelltartó, pulcsi meg gatya volt rajtam.