Durván szeretem ~H.S. Fanfiction

17.fejezet 2/2

Halál csendben és reszkető tagokkal szállok be a kocsiba és merülök el a gondolataimba. Imákat mormolva magamban, reménykedem abban, hogy éppségel megúszom a mai bulit.

Nem tudom mire kéne számítanom, de van sejtésem. Voltam már hasonló partin és lettek is belőle problémáim. Igaz Harry nem mondta eddig, hogy mi is lenne pontosan a munkája, hogy ki is ő, de a rengeteg fegyver, az "északiak" és az "oroszok" kifejezések eléggé egyértelműen mutatják, hogy rendesen benne van a maffiában. Ráadásul azt mondta, hogy a főbb vezéreket vagy kiket hívják meg, szóval neki is egynek kell lennie a sok közül. Bár ezeket eddig is gondoltam. Csak most arcon ütött a valóság. Sőt még nem is teljesen, majd a buliban fog. A visszapillantóban tekintetem találkozik Harry mellett ülő Zaynnével. Teljes higgadtságot és összeszedettséget látok rajta, semmi izgalmat. Ahogyan a többi fiún is, velem ellentétben. Még mindig fogva tartva tekintetemet elvigyorodik, majd fejét rázva az ölébe pillant. Hát oké.

-Nyugi Tyra, minden rendben lesz- simítja kezét Niall a vállamra. Attól függetlenül, hogy közülük van, nyugtatóan hat rám a dolog, de még így is félek. Louis és Liam másik autóval jönnek, azt beszélték, hogy még fel kell venniük egy pár embert. Legalább többen leszünk.

-Ez egyáltalán nem biztos- ránt vállat Zayn nagy lazasággal. Hogy lehet ekkora szemét? Látja rajtam, hogy félek és még rátesz egy lapáttal az egészre -nagyon ritkán van minden rendben- nyomja meg az utolsó két szót.

-Fejezd már be- szól oda neki Harry, mire a címzett vigyorogva fordul az ablak felé.

-Köcsög- motyogom az orrom alatt, de úgy, hogy még lehetőleg ő is hallja. Niall halkan felkuncog mellettem, de aztán Harryre elkomorul.

-Tyra most figyelj rám. Végig mellettem kell lenned, ha nekem el kell valahova mennem, vagy jössz velem, vagy a srácok közül valaki majd vigyáz rád. Ne nagyon válaszolj ismeretleneknek, csak ha megengedem, különben sem kell minden jött-ment gengszterrel beszélgetned. Északiakkal semmi féle képpen ne állj szóba, így is reménykedhetünk, hogy esetleg nem jönnek, vagy nem csapnak balhét. Bár az is lehet, hogy nem hívták meg őket. Minden esetre nem akarom hogy ebbe bele folyj. Ha valami gáz van és elkeverednél kapsz egy kis hangszóró-mikrofon szerűséget a füledbe, amin keresztül hallod, hogy mit kommunikálunk, ha be van kapcsolva és mi is hallunk téged. De erre nem fog sor kerülni-próbálom a sok információt befogadni, de kell egy kis idő mire mindent megjegyzek.

-Minden főnöknek magával kell vinnie a nőjét, legalábbis akit annak mutat. Ez egy iratlan szabály. Pedig ez nem is lesz akkora parti, mint szokott. Látnád a bálokat- vág elgondolkodó fejet, de nekem semmit nem mondanak ezek a kijelentések.

-Itt a pisztoly meg a kés. Rejtsd el valahol a kabátod alatt. Egyszerű használni, csak..-

-Köszi Niall, de tudom használni- veszem ki a kezéből azt a szart és a kabátom belső zsebébe csúsztatom. A kis kést elrejtem a táskámban és felfegyverzekezettnek érzem magamat, igaz nem tudom mi ellen.

-Nem fogok senkit sem megölni-

-Reméljük, hogy nem is kell. Ez csak a biztonság kedvéért van, mondtam, hogy vigyázunk rád-

-Nyilván- motyogom magamnak. Ha már elráncigál ez a legkevesebb. Csendesen az ablak felé fordultam, inkább az elsuhanó tájat kémleltem és gondolkodni kezdtem. Nem akarok megint balhés életbe csöpenni, de sajnos elkerülhetetlennek találom a dologot. Bár egy ilyen megjelenés még remélhetőleg nem akkora veszély, hogy le kellene inkább lépnem. Mert akkor inkább azt tenném. Ekközben Niall előszedi az emlegetett mini mikrofonokat, vagy miket, és az egyiket a tenyerembe helyezi. Úgy tűnik ő a csapat technikai embere. Az elől ülők rögtön a fülükbe helyezik, de én segítség kérően nézek a szőkeségre.

-Ja persze. Csak tedd be annyira, amennyire tudod. Egyszerű kiszedni, úgyhogy nem kell félned, hogy bent marad- követem az utasításait és pár másodpercen belül bent is van a kis készülék. Tíz perc múlva hirtelen lefékezünk egy kivilágított utcában, ahol rengeteg autó parkol, bár a környéken biztosan nem sok házat találna az ember. A fiúk kiugranak a járműből, az én ajtómat is kinyitja Zayn, kezét tartva várja, hogy segíthessen kiszállni. Milyen kedves. Remélem érződik a szarkazmus. Ennek ellenére elfogadom a kezét és kilépek az esti aránylag hűvös levegőre. Harry átadja egy itt várakozó embernek a kulcsot, aki elhajt az autóval. Gondolom az embere volt.

-Megvárjuk a fiúkat és bemegyünk. Láthatod a házat innen. Mindent megjegyeztél amit mondtam neked?-

-Nem vagyok hülye, ennyit még képes felfogni az agyam- forgatom meg szemeimet.

-Ez nem játék-

-Hidd el, tudom milyen veled a játék- suttogom miután közelebb lépkedtem hozzá. Érzem, hogy egész teste megfeszül, mikor kezemmel csupasz melkhasát kezdem simogatni.

-Még nem tudod- suttogja rekedt hangon és a kabát alatt megfogja derekamat, majd közelebb húz magához -az még nem ilyen- másik kezével elhúzza a kezemet és oldalamhoz szorítja. Száját nyakamra tapasztja, majd egy apró szívás nyomot hagyva maga után elhúzódik -csak, hogy tudják, minden értelemben az enyém vagy- villant egy vigyort, majd elenged és a fiúkhoz lépked. Idióta, mert az nem elég nyilvánvaló ha mellette feszítek egész este.Én is oda sétálok hozzájuk, hogy lássam mit csinálnak. Niall valami mini laptop szerűségen ügyködik, majd pár pillanaton belül meghallok a fülemben egy csipogást. Hirtelen rezzenek össze, majd fülemhez kapom a kezemet.

-Basszus,szólhattál volna-

-Bocsi elfelejtettem, de működik?-

-Nekem jó, azt hiszem- rántok vállat, majd a kabátom zsebébe mélyesztem kezeimet. Pár percen belül megérkeznek a többiek is, akikkel ugyan ezt az akciót megcsinálja Niall, majd indulhatunk be. Harry a derekamnál fogva vezet, nem mutat be az embereinek sem. Nem túl udvarias. Bár elég komolynak tűnik, a szokottnál is jobban. Gondolom ez közrejátszik a dologban. Egy nagy és kicsit régies ház állt elég elszigetelten minden mástól, a kapuban 3-3 biztonsági feszít mindkét oldalon. Harry gyorsan arrébb húz, mielőtt bemennénk. Szembe fordít magával és kezét tarkómra csúsztatja. Hüvelykujjával fülcimpám alsó részén végig simít és megnézi, hogy jó helyen van e az az izé.

-Ne felejtsd el amiket mondtam- néz mélyen a szembe, majd egy nyelves csók után a kapuhoz vezet.Nem mutatom ki, de nagyon jól esett ez a pár mozdulat. Harryt meglátva rögtön utunkra engednek minket, nem kérdezősködnek semmit. A tenyerem izzadni kezd az izgalomtól, amint a ház felé közeledünk. Előttünk és mögöttünk is újabb emberek mennek az épület felé. A nagy fekete ajtón belépve megcsap az enyhe cigifüst, valamint a fű szaga. Mindenhol emberek beszélgetnek párban, illetve csoportosan. Jó pár tekintetet magunkra vonzzunk, ami kivételesen szorongással tölt el. H sétál elől céltudatosan, én közvetlen mögötte, mellettem és mögöttem pedig a maradék négy fiú. A többiek csak a srácok után sétáltak. Tényleg vigyáznak rám. Egy nagyobb társaság felé igyekeztünk, de utunkat szinte rögtön megszakította három öltönyös, hátranyalt hajú férfi, elég rémisztő arckifejezéssel. Ennyi lett volna a nyugalmunk?

Harry szemszöge

Nem láttam még az északiakat, bár hatalmas a ház és csak pár perce vagyunk itt. Érzem Tyrán, hogy kissé ijedt, amiért nem is tudom hibáztatni. Csak kerüljük el az északiakat. Nem félek tőlük, de nem most akarnék háborúzni velük. Bár ha nem lettek meghívva, valószínűleg maguktól is jönnek majd balhét csapni.

A következő rész már jóval izgalmasabb lesz. Azzal is sietek, de előbb a másikból gyorsan meg kell írnom egy új fejezetet. Bocsi a hibákért, ez sincs még javítva❤️