Durván szeretem ~H.S. Fanfiction

17.fejezet 1/2

Az este előtt pár órával hamarabb beugrom hozzád. Szia Tyra- és lemegy a lépcsőn, miután már csak az ajtó csukódását hallom. Hát ez remek. Jól itthagyott. Minden féle magyarázat nélkül. Érdekes estének nézünk elébe.

Addig ülök a szobában, amíg meg nem hallom, hogy elment. Természetesen nem fogok itt unatkozni és várni a hülye hívását. Sajgó végtagokkal és egyéb felületekkel indulok ki a szobából, de vissza is fordulok és inkább a fürdőbe megyek. Gyorsan tele engedem a kádat meleg vízzel és egy csomó habfürdőt nyomok bele. Amint elég magas a vízszint, bemászom a lazító hatású habokba, amik sajnos csípik a testem felsértett részeit. Még a fürdésemet is tönkreteszi, azt sem élvezhetem teljesen. Ennek ellenére egy fél órát bőven elücsörgök a gondolataimmal. Nagy nehezen kikászálódok a fürdőalkalmatosságból és magam köré csavarok egy puha törölközőt. Gyorsan megmosom a fogamat és egy fertőtlenítő kutatásába kezdek. Mikor a kezembe akad az üvegcse, gyorsan egy vartára öntöm és elkezdem a sebes csuklóm tisztítgatását. Lehet nincs is rá szükség, de muszáj vele valamit kezdenem. Eléggé csíp a lötty, de most már befejezem, amit elkezdtem. Elhagyva a helyiséget -és eltakarítva magam után- bekenem a dolgaimat  a Harry által is használt kenőccsel és extrán lekezeltnek tulajdonítom a sebet. Kölcsön veszek valami melegítő szettet és a cuccaimmal a kezemben elindulok a lenti szintre, a bejárati ajtóhoz -azt hiszem elég nyílvánvaló okokból-. De persze az zárva van. Hát persze. Miért is számítottam másra? Nyilván nem hagyja nyitva azt a rohadt ajtót. Ez esetben szólok, hogy én most szándékozom távozni. A telefonomban előkeresem a számát, majd a hívás gombra nyomva várom, hogy fel vegye.

-Kurvára nem hívsz jókor- morog bele a telefonba, de nem foglalkozom vele.

-Kurvára nem érdekel- forgatom meg a szemeimet, amit szerencsére nem lát -ha már bezártad az ajtót, ami miatt nem tudok elmenni..-

-Ez volt a cél- nevet bele a telefonba, de nem hinném, hogy jó kedvében teszi.

-Szóval küld értem a sofőrödet vagy midet, hogy MOST vigyen haza- emelem ki a most szót.

-Megmondtam, hogy majd én hívlak, ha..-

-Tudom mit mondtál, de ha azt akarod, hogy veled menjek arra az esti partyra, vitess haza-

-Nagyon fárasztó vagy-

-Akkor nyugodtan felejts el- vigyorgok ártatlanul.

-Küldöm, de csak azért nem vitatkozom tovább, mert jelenleg fontosabb dolgom is van- nyomja ki a telefont, mikor befejezi mondandóját. Mosolygok a "győzelmemen" és a kanapéra telepedve várom, hogy itt legyenek értem. Nagyjából tíz perc múlva meg is hallom a zár zörgését, mire összeszedem magamat és cipőmet is magamra húzom. Felnézve egy öltönyös, első tippre ötven-hatvan éves férfit pillantok meg. Arcán barátságos kifejezés uralkodik, haja őszes árnyalatban pompázik. Bár ez azért elég erős kifejezés, inkább csak úgy van, mint pompázik.

-Jó napot kisasszony!- nyújtja a kezét, majd a kezeimben lévő cuccokra pillant, jelezve, adjam neki. Én így is teszek, majd elmosolyodom.

-Jó napot!- indulok meg utána és megvárom, amíg becsukja mögöttünk az ajtót. Csöndben halad a fekete Lincoln felé, majd beteszi a csomagtartóba a kezéből a dolgokat és mosolyogva felém fordul.

-Joe vagyok, kedves...-

-Tyra-nyújtom felé jobb kezemet. Óvatosan megrázza azt,aztán hirtelen fejét csóválva vizslatja a frissen szerzett emlékeztetőket az éjszakáról.