Durván szeretem ~H.S. Fanfiction

13.fejezet

Visszanézve nyugtázom, hogy a bejáratnál telefonál, szóval valószínűleg még lehet jó is az estém. Persze annyira tévedtem a dologgal kapcsolatban, amennyire csak lehetséges.

*20 perc múlva*

Sikerül összeszednem egy pasit, aki remélhetőleg csinál nekem egy kellemes estét. Kicsit hasonlít Chrishez, csak nem olyan kedves, ami most nem is baj. Még a végén ő is lelépne, mert beparázik. Zaynt idő közben szem elől veszítettem, de nem is bánom.Igaz úgy érzem, mintha valaki folyton figyelne, de lehet ez már csak paranoia.

-Na akkor lépünk?- kérdezi Mike, miközben apró puszikat hagy a nyakamon.

-Menjünk- suttoggom magam elé. Engedélyemmel kezd a kijárat felé húzni,de megállítom, mivel a cuccaim a ruhamegőrzőben vannak.

-Elmegyek a cuccaimért- mosolygok rá csábosan. Kezemet végighúzom melkhasán, megfordulok és célom felé veszem az irányt. Próbálom kikerülni a sok tapogató kezet, izzadt testeket, hogy minnél hamarabb leléphessünk, de nem ígérkezik egyszerű feladatnak.

-Hello- nyújtom oda a kis kulcstartó szerűséget, amin a táskám helyének száma látszódik. A lány rámmosolyog, majd oda nyújtja amire szükségem van. Gyorsan elveszem és indulnék vissza, mikor kihullik kezeim közül egy cetli. Értetlenül hajolok utána, hiszen én semmi ilyesmit nem adtam le. Megfordítom, mire szemben találom magam, egy számomra ismeretlen írással. Bár mintha láttam volna már.Homlokráncolva olvasom el a kacskaringós betűket:

Ne felejtsd, hol a helyed!

Idegesen nézek körbe a helyiségben, de nem látok semmi gyanúsat. Összegyűröm a papírfecnit és eldobom, majd sietősen visszatérek Mikehoz. Erősen szórítom számat az övére, hogy eltereljem figyelmemet. Örömmel fogadja kirohanásomat és derekamnál fogva von magához közelebb. Mikor elválnak ajkaink nem húzódik hátrébb, mormolni kezdi a szavakat.

-Csak lennénk már otthon. El sem tudod képzelni miket tennék veled- néz végig testemen- Siessünk- fogja meg kezemet és folytatjuk utunkat az autójáig(gondolom én).
Sejtésem beigazolódik, mikor megáll fekete Chevrolett-je előtt. Nekitol a hátsó ajtónak és szájával nekem esik, miközben zsebéből előhalássza a kulcsot és kinyitja a járművet. Eközben hallom, ahogy egy másik autó fékez le velünk szemben, lámpájának világítását érzem arcomon. Mike eltávolódik tőlem és kinyitja nekem az ajtót, mikor hallom a fekete leparkolt autó nyitódását. Lopva oda tekintek és leesik az állam. Harry tart felénknidegesen, nagyon zaklatottnak tűnik. Nincs időm beszállni, hosszú lábainak köszönhetően pár lépés alatt odaér, majd becsapja előttem az ajtót. Mike hirtelen felkapja fejét, útját nem a vezető ülés felé veszi, hanem felénk.

-Normális vagy ember? Ez nem egy ócska szar, amit csapkodhatsz. Egyébként is ki vagy te?- kiabál idegesen partnerem. Harry rávezeti tekintetét, álkapcsa megfeszül, kezét ökölbe szorítja.

-Szállj be a kocsiba- böki nekem oda, mire így próbálok tenni, azonban megragadja a karomat és magához ránt. Egy apró nyögés hagyja el számat, a hirtelen mozdulatnak köszönhetően.

-Az én kocsimba-morogja idegesen. Kirántom kezeimet az övéi közül és hátrálok egy lépést.

-Nem fogok beszállni. Vele vagyok- biccentek a fiú felé. Gyorsan odasiet hozzám és elém áll. Nem zavarja meg magabiztosságát, hogy a göndör srác fölé magasodik.