Durván szeretem ~H.S. Fanfiction

4.fejezet

-Igen, hallottam -erre erősebb lett csuklómon szorítása, mire felszisszentem- Benett basszus, csak engedj már el -tényleg elengedett és hátrált egy lépést. Kár volt elmondani. Vagy mondhattam volna mást is. Ohh Tyra, megint jól megcsináltad.

-Niall, kísérd haza. Nem lenne jó,ha valami baja esne a szépségnek- vigyorgott rám majd a fiúkra. Nem tudom mi lenne a rosszabb. Ha hazakísérne, illetve ha egyedül kéne mennem. A szőke fiú, ezek szerint Niall, karon ragadott és elkezdett kifelé húzni az erdőből.

-Figyi, tudok magamtól is menni,úgyhogy nem kell rángatnod -rántottam ki a kezemet kezei közül. Azt hiszem, nekik ez valami mániájuk lehet. -Amúgy mi a nevetek? Mármint a tiédet tudom,de a többi srácnak?- igazából a kínos csendet próbáltam valamilyen témával oldani. Gyanúsan méregetett, amit nem igazán értettem. -Mi az?Valami titkos ügynökök vagytok,hogy tilos elmondanod,vagy mi?- erre elmosolyodott és a szemembe nézett.

-A fekete hajú,sötétebb bőrű srác Zayn, a magas rövid barna hajú Liam, az alacsonyabb barna hajú Louis és aki a nevedet kérdezte, na ő Harry.- erre elfintorodtam.

-Határozottan jobban illik hozzá ez a név,mint a Jack.- erre értetlenül nézett rám.- Magamban Jacknek neveztem el- rántottam vállat. Elnevette magát,de olyan viccesen nevetett, hogy nekem is nevetnem kellett rajta.

-Kíváncsi vagyok mit szól majd ehhez-vigyorgott szemtelenül.-Amúgy nem tudom merre kell menni,szóval te vezetsz.-ugyan úgy egymás mellett sétáltunk,csak ő követett engem.- Mit csinálsz egyedül erre ilyen későn?-

-Na és te?- jogos kérdés volt,hiszen ő is pont ugyanakkor és ugyanott tartózkodott, mint én, csak nem egyedül.

-Kettőnk között némi különbség van, ráadásul én nem egyedül szórakoztam az erdőben.

-Mint láthattad én sem éppen szórakoztam. Futni indultam de kissé elhúzódott, azok a barmok meg meg akartak erőszakolni-néztem rá vádlóan, mire felemelte védekezés képen maga elé a kezeit.

-És jól vagy amúgy?- azért rendes tőle, hogy érdeklődik.

-Hidd el, történt már velem rosszabb is. Megvagyok.-sóhajtottam egyet majd az utat kémleltem. Ezután csendben sétáltunk el hazáig,ahol megálltunk az épület bejáratánál.

-Hát, köszi, hogy elkísértél, bár nem tudom miért. Itt a pulcsid, amit szintén köszönök- adtam a kezébe az említett tárgyat, mire újra végignézett testemen.

-Ugyan, nem tett semmit.Alig várom a következő találkozást.-

-Hát már bocsi, de nem hinném,hogy lesz olyan. Nem megyek arra többet.-erre elhúzta a száját és úgy nézett rám, mint aki nem tud valamit, amit ő igen.

-Nem ismered Harryt. Én igen. Szóval biztos vagyok benne,hogy még látjuk egymást.- nem értettem, hogy érti ezt, de kirázott mondandójától a hideg. Inkább gyorsan felsiettem lakásomba. Rögtön megcéloztam a fürdőt és vettem egy nagyon alapos zuhanyt. Felvettem egy selyem trikót és sortot, illetve egy szőrös papucsot. Feltettem teavizet forrni és vacsora gyanánt kihalásztam egy joghurtot a hűtőből. Amint elkészítettem a teát, a joghurt, a telefonom és egy szál vaníliás cigi térsaságában kiültem a teraszra. Imádtam itt kint lenni. Beláttam a város egy részét, de ide fel nem látott senki.Pár növény, kinti ülő illetve székek és egy dohányzó asztal volt kinn. Leültem  az asztalhoz és a fényeket kémleltem. Ilyenkor egyfajta békesség járt át, de vele együtt a magány is. Lehet vennem kéne egy kutyát vagy cicát. Ők tuti nem bántanak meg és mégsem lennék egyedül. Rágyújtottam a cigimre és mélyet szívtam belőle. Nem mondhattam magam láncdohányosnak, néha napján jól esett ellazulni a károsító anyagnak hála. És a mai napom kifejezetten stresszesre sikeredett. Visszagondolva elég nagy mázlim volt,hogy az erdőben Harrynek futottam. Aki egyébként egyben rám hozza a frászt és le is vesz a lábamról. Úgy értem, látszik, hogy ő a "főnök" , ebben a nem tudom miben a fiúkkal. Látszott, hogy tisztelik őt és persze egymást. Nem utolsó sorban, iszonyat vadítóak barna tincsei, rózsaszín ajkai, zöld szemei és a titokzatossága is érdekfeszítő. Szívesen eltöltenék vele egy estét. Biztosan kemény lenne. Persze a többi fiú is állati dögös. De valamiért úgy érzem, jobb lenne ha nem találkoznék velük többet. Nem tudom miért, csak egy megérzés. Telefonom csörgése szakított ki merengésemből. Oda kaptam a fejem, de ismeretlen számot jelzett. Oda nyúltam és fülemhez emeltem a felvett telefont.