Durván szeretem ~H.S. Fanfiction

14.fejezet

Sejtésem sincs, Harry mikre képes mikor dühös. Úgy értem igazán dühös. Ma is annak tűnt, de van egy olyan érzésem, hogy ez még semmi. És olyankor milyen lehet az ágyban? Édes Istenem, mibe keveredtem?

Egy percig még álldogálok és próbálom feldolgozni szavait. A szavakat, amelyek azokból az őrjítően rózsaszín és mocskos ajkakból távoztak. Remélem nem hiszi azt, hogy itt tarthat engem. Ha még bele is kényszerít ebbe a rossznak tűnő ötletbe, (nem tudhatjuk előre, mi fog kisülni belőle) amennyire tudom a saját életemet akarom élni. Szabad ember vagyok. Tanácstalanul fordulok körbe, ugyanis nem tudom, mégis mit kéne csinálnom és minek vagyok itt, azt leszámítva, hogy így megbizonyosodhat róla, hogy nem kamatyolok másokkal. Gondolat menetemet léptek zaja szakítja meg, mire a hangforrás irányába kapom a fejemet. Louis lépked felém egy nagy vigyorral az arcán.

-Áhh Tyra, el sem tudom mondani, mennyire örülök, hogy látlak- tárja ki karjait, míg elém nem ér.

-Bár én is ezt mondhatnám. De valamiért épp nem vagyok barátkozós kedvemben-vetem oda neki és leülök a heverőre. Cipőimet lerúgom az előttem elterülő szőnyegre sértődöttségemben, de azután eszembe jut, mennyire is imádom a lábbelit, így inkább szépen elhelyezem magam előtt.

-Na, ne legyél ilyen ellenszenves. Nincs miért. Rengeteg lány lenne a helyedben- ül le mellém és megpaskolja a combomat. Úgy döntök felesleges lenne vele is vitába kezdenem, így hanyagolom ezt a témát.

-És most mégis mit csináljak itt? Idehozott, hogy meggyőződjön arról, hogy nem jár bennem más farka az övén kívül, aztán lerak ide és lebasz, mint valami kisgyereket. Azt hiszi, hogy... huhh hagyjuk- állok fel és kezdek fel alá járkálni. Utamat a konyhába folytatom, ahol "meglepő" módon Liambe, Niallbe és Zaynbe futok bele. Nem foglalkozva velük előveszek egy poharat és töltök bele hűvös csapvizet, hogy kicsit lenyugtassam magamat. Ezt mind árgus szemekkel,vigyorogva figyelik. Rájuk emelem tekintetemet, amíg a pultnak dőlve kiiszom a pohár tartalmát.

-Micsoda meglepetés- szólal meg először Zayn "meglepetten". Ha nem szól Harrynek, hogy hol vagyok a ma estém még jó is lehetett volna. Bár ahogy a nagyfőnöktől hallottam, ezt nem tudtam volna elkerülni. Maximum úgy, ha nem ismerem meg őket.

-Aha, hatalmas- dünnyögöm, majd szabaddá teszem kezemet -Tudod Zayn, azt gondoltam volna, hogy az az irányítós fajta vagy, de ma inkább a pincsi fajta voltál- húzom el a számat keresztbe fonom magam előtt kezeimet. Niallék  'húú-zni' kezdenek, a harmadik illető pedig megfeszített állkapoccsal néz rám.

-Hidd el, senkinek sem jó, ha ki hozol a sodromból- mondja mély hangon, ami kissé megrémíszt, de persze nem mutatom ki. Ő ötük közül az egyik legijesztőbb.

-Öröm újra látni köreinkben-vigyorog rám Liam, mire már csak a szememet forgatom.

-Jobb ha hozzászoksz ehhez a felálláshoz- ránt ártatlanul mosolyogva vállat Niall, amire nem tudok mit reagálni.

-Gyere velem- indul meg kifelé Liam, mire sóhajtva utána indulok.

-Jó éjt baby-vigyorog Zayn, mire Niall egyetértően bólogat és beszélgetésbe kezdenek. Louis még mindig a kanapén ül, a tv-ben bámul valami hülyeséget.

-Lehetne, hogy ha már itt kell ma aludnom, a lehető legmesszebb legyek Harrytől?- kérdezem reménykedve. Addig nyugodtabb vagyok, ameddig nem kell vele vitáznom és egyébként is kissé ijesztő. Ami nem rossz alapjáraton, csak ilyen helyzetekben. Mikor rám kényszeríti akaratát.