Never Enough •irwin• ✔️

VIII.

Ashton vágtatott be Luke ajtaján, majd a szőke is követte. Mindketten feldúltnak tűntek, bár Luke szemében az aggódás is felvillant. Ashton eltérdelt mellém, és rátette a kezét az enyémre. Automatikusan elhúztam, és a fejemet is elfordítottam.

- Cat? - szólt Ashton, de összeszorítottam a számot, és néma maradtam. - Cathrine, az ég szerelmére - emelte fel a hangját, mire Luke figyelmeztetően a vállára tette a kezét, de Ashton lerázta magáról azt. Megfogta az államat, és nyomban szembe találtam magam mogyoróbarna szemeivel. - Mi a franc történt?

- Te történtél. Meg a kis csajod - undorodva ejtettem ki a szavakat a számon.

- Cathrine, miről beszélsz? - elengedte az állam.

- Ne tagadd. A saját szememmel láttam. Legalább meg is basztad?

- Mi van? - fogta a fejét.

- Jobb ha elmész, Irwin - szólt határozottan Luke, nekem pedig kibuggyant egy kövér könnycsepp a szememből.

- Szólj, ha kigyógyultál a dilidből - vetette oda nekem, majd dühödten kitrappolt.

- Sajnálom. Be sem kellett volna engednem - guggolt le mellém Luke.

- Nem a te hibád.

- Ez annyira szar helyzet.

- Legalább ne tagadná - fortyogtam.

- De szívesen pofán vágtam volna - dünnyögte.

- Soha többet nem akarom látni ezt a balfaszt - mondtam, majd visszatettem az asztalra az eddig ölemben tartott tányért.

- Kérsz még? - pattant fel.

- Nem, köszi - mosolyodtam el. Becsuktam a szemem, és gyorsan álomba is merültem. Persze itt is az a szőke cafka kísértett, aki Ashton-on lógott. Az én Ashtonomon.

✖️✖️✖️

- Cat... Cat, ébredj - rázogatott Luke.

- Mi van? - ültem fel hirtelen.

- Egy fiú, és egy lány van itt. Azt állítják, hogy a testvéreid - kitágult a szemem. Gyorsan bekaptam valami a tányérról, hogy frissebb legyen a lehelletem, majd kimásztam az ágyból. Kitántorogtam az előszobába.

- Cathrine? - a srác szája O alakot formázott. A nálam 3-4 évvel kisebb lány fel sem fogta, mi történik, csak állt, és nagy szemekkel nézett fel rám.

- Toby? Sally? - suttogtam. A testvéreimet az apám vitte el 5 éve az ország másik végébe. És most itt álltak előttem. Mindenek előt a nyakukba borultam, és jól megnéztem magamnak őket. Luke-hoz fordultam.

- Luke, bemutatom a bátyámat, Toby-t, és a húgomat, Sally-t - mosolyogtam könnyes szemmel.

- Hello - biccentett. Toby semmit nem változott, mióta elmentek. Ugyanaz a karizmatikus arc, finom vonások, a haja ugyanolyan árnyalatú, mint az enyém. Gyerekes arcából komoly, férfias, borostás srác lett, aki nem mellesleg egész helyes is lett. Sally ugyanolyan volt, mint én 4 évvel ezelőtt. A 14 éves lány rájött, ki is vagyok, és boldogan ölelt át. Bevezettem őket a nappaliba, és leültettem a kanapéra. Luke elvette a bőröndjeiket, és nekiállt valami kaját csinálni.

- Meséljetek már. Hol voltatok, mi történt apával, hogyhogy itt vagytok?

- Túl sok a kérdés - mosolyodott el Toby. - Apa meghalt.

Heyy
Tudom, kissé kevés a rész mostanában. Próbálok alkotni, de annyira nincs ötletem, hogy az borzalmas. Esetleg írhatnátok ötleteket, mikent folytathatnám😄
Legyen szép napotok,
Sxx