Never Enough •irwin• ✔️

X.

Sally bepattant mellém az anyósülésre, miután dudáltam kettőt. Szemmel láthatóan megijedt.

- Hogyhogy eljöttél értem? - kérdezte zavartan.

- Ki volt az a fiú? - hagytam figyelmen kívül.

- Jack - sóhajtott fel.

- Hány éves?

-Tizenhat.

-Mióta vagytok együtt? - faggattam.

- Egy éve.

- Rendes srác?

- Az - bólogatott.

- Örülnék, ha megismerhetném. És szerintem a bátyád is.

-  A te bátyád is - forgatta a szemét.

- Szóval, mikor hívod meg? - megint csak figyelmen kívül hagytam a beszólását.

-Nem tudom - vont vállat, miközben kikanyarodtam a suli parkolójából.

- De várjunk csak - világosodtam meg. - Hogy lehettek egy éve együtt, ha ő itt volt, te meg az ország másik felén?

- A szülei el akartak költözni - sóhajtott fel újra. - Én pedig nem akartam, hogy vége szakadjon, így meggyőztem Toby-t, hogy költözzünk ide. Mert tudtam, hogy te itt vagy.

- Mi? Te tudtad, hogy én itt vagyok? Akkor miért nem jöttetek előbb?

- Mert nem akartam otthagyni Jack-et.

- Ez az egész hacacáré amiatt a fiú miatt volt? - akadtam ki. -Mióta tudod, hogy itt lakom?

- Egy éve mondta el apa.

- És egy fiú miatt nem jöttél el a nővéredhez?

- Sajnálom, Cat. De ez nem csak egy fiú, úgy érzem, komoly a dolog.

Csöndben maradtam. Sally és Jack másfél hét múlva szakítottak. Amikor a húgom sírva rontott be a lakásba, nem is kérdeztem, mi baja, tudtam, hogy vége. Bementem a szobájába, és megsimítottam a haját, majd befeküdtem mellé.

- Most mondjam, hogy megmondtam? - suttogtam.

- Hülye - szipogott.

- Mi történt?

- Jack szakított velem.

- Azt gondoltam. De miért?

-Mert megtetszett neki valami ribanc a világegyetemből - érkezett a válasz. Hasonlít rám, az nem kérdés. Felsóhajtottam. Túlságosan ismerős volt az érzés. Mikor otthagytam Sally-t, már jobban volt. Felhívtam Mike-t.

- Sara megtudta, hogy cigizek - panaszolta, válaszolva a kérdésemre.

- És mit csinált? - érdeklődtem.

- Elvette, és közölte, hogy ezt nem akarja többet látni. Ja, és elfelejtettem. Tegnap megkértem a kezét.

- Miiiiiii? - döbbentem le.

- Cat, lennél a tanúm?

- Persze, Mike. Úristen, de jó. Nem hiszem el, hogy benőtt a fejed lágya.

- Haha. Viszont mennem kell. Majd beszélünk - mondta, majd bontotta a vonalat.

✖️✖️✖️

Egy héttel később épp készültem lefeküdni, mikor kopogtak.

- Gyere - kiáltottam. Toby dugta be a fejét az ajtón. - Mondd -mosolyogtam rá fáradtan.

- Semmi. Csak van egy kis meglepetésem számodra - tárta ki az ajtót, és megjelent Ashton. - Ne utasítsd el. Megbánta.

- De... Mi? - hápogtam. Ashton egy csokor virágot húzott elő a háta mögül, majd egy pizzás dobozt vett fel a földről. Tudta, mivel lehet lekenyerezni.

- Cathrine, sajnálom. Nagyon-nagyon. Meg tudsz nekem bocsátani?

Válaszul csak a nyakába borultam. És éltünk, míg meg nem haltunk.

✖️✖️✖️

Hát, itt lenne a vége. Tudom, nagyon rövid lett, de én így terveztem. Nem akartam hosszú, unalmas történetet írni no témával, inkább csak egy kis szösszenetet.
Azért remélem, élveztétek.
Csók😘