House Of Cards

3. fejezet

Wattpad fiókkal nem rendelkező olvasóknak nem tölti be az egész fejezetet, de Ayu blogján mindenkinek elérhető a teljes rész:
http://pervertchocolates.gportal.hu/gindex.php?pg=36906007&pageno=1&postid=1313042

Taehyung POV

A kastélyba érve minden kíváncsi szemtől elbújva osontam fel a hálókörletembe, hogy nyugovóra térhessek. Sokáig kimaradtam, ezért reménykedtem benne, hogy senki nem keresett ez idő alatt és holmi magyarázkodás nélkül megúszom a visszatérésem. Szerencsére a szobámba lépve, senki nem állt velem szemben, hogy kínvallató padhoz vezessen, így egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el ajkaim. Gyorsan levetettem ruháim, hogy ne abba a koszos parasztruhába menjek el a fürdőbe, hanem valami itthoniban, amit viselve nem foghatnak gyanút, hogy ellógok.
Már alig vártam, hogy újra láthassam a következő napon Chimet. Szokatlan név, bizonyára a szülei jókedvükben voltak, mikor adták a nevet, ezért kapta azt. Bár, magamból kiindulva, hogy én nem voltam épp őszinte vele, ő mit gondolhat arról, hogy egy darab betűnek becéznek? Mindenesetre, megfogott benne valami, amit nem tudok hova tenni, mert egy férfi egyed még sosem fogott meg ilyen szinten elsőre. Ráadásul még nem is voltam jómagam velem egyneművel, így kíváncsivá tett, hogy vajon milyen lehetne vele is eltölteni egy éjszakát, nem csak a kastély falai között élő nőkkel, akik mondhatni, már a háremembe tartoznak. Milyen kár, hogy nem tarthatok azt! Elég sokan lennének benne és most egy újabb taggal bővülhetne. Igazán örülnék neki, ha sikerülne elnyernem a szívét, ha annyira megtudnám puhítani, hogy legalább egy alkalomra megszerezessem magamnak.
Gyorsan fogtam egy törülközőt és selyem köntöst, melyekkel indultam a fürdőbe, hol reménykedtem, hogy csak én fogok tartózkodni ezekben a kései órákban. Nem szerettem, ha más is van ott rajtam kívül, mert tudták, ki vagyok, így néha már frusztráló, hogy megbámulnak. Természetesen, ennek örülök, hiszen csak növelik az önbecsülésem, de huzamosabb idő után akkor is zavaró tényezőként tudok rá tekinteni. Nem egy szolgálót már ilyen alkalmakkor sikerült megszereznem magamnak, ami valljuk be, nem volt épp a legnehezebb feladat, mert mindegyik széttett lábakkal vár szinte.
- Szép estét, hercegem! - hajolt meg előttem egy nő, amint beléptem a fürdőbe. Törölköző takarta testét, így nem sokat láthattam belőle. Bizonyára már készül menni vissza a hálókörletébe.
Gyorsan körbenéztem a helyiségben, majd megkönnyebbülten konstatáltam, hogy teljesen egyedül leszek, ha ő is kimegy végre. Ezzel a tudattal léptem beljebb, bezárva magam mögött az ajtót. Lassan kezdtem levetni ruháim, míg hallgattam, ahogy a szolgáló pakolászik maga után.
- Elnézést a zavarásért, de ha bármire szüksége lenne, kérem, szóljon csak nekem - lépett mögém tartva a két-háromlépéses távolságot. Felé fordultam, immár félmeztelenül, majd alaposan végigmértem.
- Értem - feleltem. - Akkor akár segíthetsz megmosakodni is - mosolyodtam el szemtelenül, mire láttam, hogy arca enyhe pírba borul. Szerettem, hogy ilyen reakciókat tudok kiváltani akárkiből, és most jobban belegondolva szükségem is volt valakire az éjszakára, hiszen a Chimmel való találkozás eléggé felhevített. Szükségem volt egy kis lehűlésre, amit pillanatnyilag benne láttam. Tökéletes lesz mostanra. Ő bizonyára többet fog várni az egésztől, de nekem csak egy futó kaland lesz, amit hamar kifogok verni a fejemből, mindössze pillanatnyilag szükségem van valakire, akin levezethetem a felgyülemlett feszültségem.
Így következett be az, hogy életem legelső alkalmával úgy feküdtem össze valakivel, hogy közben végig egy férfira gondoltam.

Jimin POV

Mintha a főszakács nyakba öntött volna egy lábasnyi forrásban lévő vízzel, édesapám szavai a lelkemet forrázták le. Legnagyobb hitemet fektettem abban, hogy az imént elhangzott kijelentés csupán felkavarodott elmém bugyuta játéka volt, ám a helyzet nem úgy mutatta. Sajnos azt hallottam, amit kellett, de nem akartam. A mai napon sokadszor fordítottam hátat jól nevelt énemnek. Miután megbizonyosodtam abban, hogy jól hallottam-e, azon voltam, hogy apámat lebeszéljem erről, és habár úgy hiszem, lehetetlen nem létezik, ez annak bizonyult.
- De apám! Az erőszak sosem volt megoldás, most sem lesz az! - Elnyújtott lépteit nehézkesen tudtam követni, míg ő elszántan szelte a kastély folyosóit én inkább egy megrémült kiscsirkére hasonlíthattam, ami serényen szedte vézna lábait, csakhogy meggyőzze a kakast, hogy hatalmas hibát készül elkövetni. - Mégis... Mit ártott Hwayae a királyságnak? -
A király hirtelen megállt, ennek következtében akaratom ellenére neki ütköztem vörös bársony palástjával fedett hátának. Megszeppenve és kissé imbolyogva léptem hátra.
- Jimin! Mondd, mégis miért ennyire fontos ez neked, fiam? Követsz, mint a pestis, és csipogsz, mint a kakukkos óra! Legyen most már elég! - Sosem volt a legeszesebb ötlet az uralkodót kihozni a sodrából, én viszont, megeshet, hogy közel jártam ehhez. Ez viszont nem tántorított vissza attól, hogy megállítsam. Számomra is kissé érthetetlen ok vezérelt, hogy miért éreztem ekkora késztetést, hogy meggyőzzem az ellenkezőjéről, de meg kellett tennem. Talán azért, mert sosem szerettem az erőszakos megoldásokat, mindig is igyekeztem a dolgaimat nyugodt módon, logikusan elintézni, olyan módon, hogy az mindegyik félnek kedvező legyen. Amint elfoglalom a helyem a trónon, az lesz az első, hogy minden emberéletet követelő intézkedést eltörlök kezdve a nyaktilótól a háborúig. A tudat sem hagyott nyugodni, hogy V hwayae-i, akinek az otthonát Goyohan nemsokára megtámadni készül. Rengeteg minden ellenem beszél. Habár ő nem tudja, én a király fia vagyok, akit beavatnak az ország ügyeibe, aljas lennék, embertelen, ha a szemébe tudnék nézni azzal a tudattal, hogy a hazáját nem sokára támadás éri, én pedig ügyet sem vetve rá lógatom a lábam a folyóparton.
- Miért kell más országot leigázni csak azért, mert a miénk nem halad? Egyáltalán miért kell változtatni azon, ami mindenkinek kedvező? Egy királynak nem az a feladata, hogy megfelelő, békés országot biztosítson a népének? Ahol boldogan élhetnek, nem pedig háborúban részt venni? Behívnak rengeteg ember katonának, hogy segítsenek egy ártatlan ország ostromában? Apám, egy országra rossz hatással van egy háború, még a kezdeményezőről is van szó! Minden tartalék, minden bevétel elhagyja a határokat a katonákkal együtt! Éhínség lesz és szegénység!
Édesapám vaskeze hangos csattanással érte bal orcámat, mire újra hátrahőköltem. Eddig a dühtől forró arcomat most keze csapása égette. Ennél a pontnál már tényleg beláttam, jobban járok, ha leállok. 22 évet leéltem úgy, hogy szidást ugyan kaptam, de sosem bántották. Ez a pofon mintha egybesűrítette volna a múlt évek elszalasztott lehetőségeit, habár nyomós okot sosem adtam erre a cselekedetre. Most sem gyújtottam fel a vármegyét. Torkomon akadt a szó, bal kezemet sajgó arcomra tettem, szinte azt se tudtam, most mi történt.
- Engem ne oktasson ki egy taknyos kölyök! - Hangja hirtelen betöltötte a kastély összes helyiségét, fogadok, még a kis lyukakban bujkáló egerek is visongatva futkostak el - Goyohan királya vagyok, és a jó édesapád, nem egy utcaszéli paraszt, akivel így beszélhetsz! Kinek képzeled magad!? Nem vagyok kíváncsi az ostoba érveidre! Nem tudsz meggyőzni fiam, döntöttem! Háború lesz, akár tetszik neked, akár nem! Ameddig ez a korona nincs a fejeden, neked semmi beleszólásod nincs! Mit is értesz te egy ország irányításához? Alig nyílt ki a csipás szemed, de már lehoznád a csillagos eget is! - Még mindig ugyanabban a pózban álltam és szájtátva hallgattam apám bántó és agresszív szavait - Az ég szerelmére, Jimin, 22 éves vagy, de még mindig szentül hiszel a csodákban... Nőj fel végre! Ebben a világban a szép szó már csak legenda! Ne legyél olyan kishitű, mint anyád!
Igyekszem mindenkivel szemben elfogadó lenni, de azt senki nem tűrőm, hogy édesanyámat akár egy szóval is gyalázza. Apám viszont most megtette, és még rosszabb, hogy ekkor pillantottam még anyám könnyektől fátyolos tekintetét rám nézni tőlünk jó pár lépésnyire, a falhoz dőlve. Mindent látott és hallott. Hallotta, ahogy kisfiát szidják, és látta, ahogyan a király keze csattant arcomon. Tudtam, szíve ekkor már romokban hevert, hiszen kölcsönös az, hogy nem tűrjük, ha valaki bántja a másikat. Ám egyikőnk nem sincs világmegváltó szavunk a királlyal szemben.
Apám, látva anyám felé intézett sajnálattal teli tekintetem, hátra fordult, hogy megnézze, ki olyan bátor, hogy legyen mersze jelen lenni ilyen helyzetben, majd visszafordult és reszelősen hangjával a szobámba utasított.
A düh, amit éreztem jobban hatalmába kerített, mint a már múló fájdalom a bal arcomon. Vannak helyzetek, amikor az ember cselekedne, de nem teheti hiszen ezerszer rosszabbul járna, mint ahogy épp a dolgok állnak. Ideges voltam, talán jobban, mint máskor bármikor. Kudarcot vallottam, a probléma pedig nem szűnt meg, megeshet, hogy rosszabbodott.
Az előbbi incidens biztosan megbélyegzi az elkövetkezendő napok hangulatát, nyomasztó csend fog uralkodni a kastélyban, hiszen mindenki hű lesz makacsságához.