House Of Cards

4. fejezet

Nem regisztrált Wattpad olvasók számára nem tölti be az egész részt, de a profilomon található linken keresztül mindenkinek megjelenik a teljes fejezet!

Figyelem

!!! YAOI !!!

Taehyung POV

Azt hiszem, az ital hatására bátorodtam fel ennyire, hiszen józanésszel ilyen rövid ismeretségi idő után biztosan nem esek neki ilyen nagy hévvel egy idegennek, aki ráadásul egy fiú. Mégis úgy éreztem, hogy ezt muszáj megtennem. Az ajkai olyan hívogatóak voltak, olyan dúsak és pirosak, mint az eper, melybe kedvem támadt beleharapni, hogy megízlelhessem azt az édes ízét, melyet áraszt magából. Ami a legmeglepőbb volt mégis az egészben, az az, hogy egyáltalán nem ellenkezett. Normál esetben valószínűleg ő is elfordult vagy ellökött volna, de nem így történt. Mintha a fentiek is így akarnák, mintha ez csak így lett volna megírva, hogy így kell történnie, egymásnak estünk. Igen, egymásnak, mert kábán, de kezeit derekamra helyezte és gyengén szorongatott meg néha-néha, mikor erősebben ráharaptam párnáira. Testemmel teljesen nekifeszültem, szinte már odalapítottam levegőt nem hagyva számára a falhoz. Szívem hevesebbe vert az izgalomtól, hiszen olyan törékenynek tűnt ebben az állapotában. Nem vagyok én rossz ember, de természetesen az első gondolataim között szerepelt az, hogy ezt a pillanatnyi megingását, az alkohol hatását kihasználjam és leteperjem. Nem mintha nem terveztem volna ezt így előre. Egyelőre minden úgy történt, ahogy történnie kellett. Kénytelenek voltunk elválni egymástól, hiszen itt mindenki előtt alapjáraton nem biztonságos enyelegnünk, hiszen engem ismernek az emberek, már az utcán is nagyon megnéztek, amihez persze hozzá vagyok már szokva, csak épp Chim előtt nem kellene lebuknom a mivoltomat illetően. - E-ezh... - kezdett édesen sóhajtozva, pironkodó arccal beszélni. - Ez az, ami tetszene? Széles mosollyal néztem vissza szemeibe, melyek úgy csillogtak, mint az éjszakai égbolton a csillagok az ital hatására. Az ajtóban a zár ebben a pillanatban döntött úgy, hogy kattan egyet, mellyel feltárta magát nekünk, én pedig karommal mutattam az utat Chimnek, hogy menjen csak előre, hogy megcsodálhassa a szobát is, mielőtt nekiesnék, mert engem különösebben nem érdekel, csak legyen egy kényelmes ágy benne, melyben pillanatok alatt elfektetem, miután magunkra zártam persze az ajtót, benne hagyva a kulcsot a zárban. Biztos, ami biztos. Így is történt, a tőlem alacsonyabb fiú belépett a helyiségbe és kíváncsian lesett a szoba minden sarkára. Nyomban után léptem, megtettem a szükséges intézkedéseket, majd konstatálva, hogy merre kell vezetnem, hátulról öleltem át, magamhoz húzva éppen annyira, hogy még ne érezhesse, mennyire megkívántam az egész lényét. Nem szerettem volna ezzel idő előtt elriasztani. Először el kell csavarnom a fejét.
- Tetszik? - búgtam fülébe jellegzetes, mély hangomon. Chim kérdőn pillantott hátra rám szeme sarkából.
- Az attól függ, mire érted - felelte, mire elmosolyodva hajoltam nyakához, így bőrére szuszogva, ahol azonnal libabőrös lett.
- Mindenre.
Mintha csak parancsba adták volna, szembefordult velem és tág pupillákkal, megtéveszthetetlen vágy ittas szemekkel meredt enyéimbe, folyamatosan azt sugallva, hogy megadja magát nekem, minden kérésemnek, csak tegyek vele bármit, ami jól esik. Ízlelőszervem kidugva nedvesítettem be kiszáradt ajkait, majd egy pillanatra lehunytam szemeim, hogy csak az édes illatának szenteljem figyelmem, majd újból kinyitva őket, az övéibe meredtem, aztán le ajkaira, melyeket abban a pillanatban szólásra nyitott.
- Tetszik - suttogta. - Minden tetszik.
És mintha csak ez lett volna a varázsszó, újból magamhoz rántottam, hogy birtokba vegyem száját.

Jimin POV

Nem ismertem saját magamra. Mintha nem is a saját testem és ekkor már legkevésbé sem józan eszem birtokosa lennék. Ha valaki azt mondta volna a mai nap folyamán, hogy este bizony egy velem azonos nemű édes ajkait érezhetem enyéimen, valószínűleg jót kacagtam volna rajta. Úgy tűnik, tökéletesen igazam volt, mikor azt gondoltam, a mai nap csakis új dolgokba ránt bele. Nem léptem még át Goyohan határai, ma megtettem. Nem lovagoltam még Hwayae útjain, ma mégis. Számhoz nem ért eddig alkohol, egészen máig. Mindezek eljövetele talán várható volt, de legszemérmetlenebb álmaimban sem bukkant volna fel a kép, hogy egy alapjáraton még ismeretlennek számító fiú kedvére csinál velem azt, amit épp kíván. Meglehet, hogy egy porcelánbabává váltam, akit úgy mozgathat egy ember, ahogy szeretné. De kizárólag egy valaki, aki éppen azt is teszi. Ha őszinte akarok lenni, idegességet, meglepettséget és kis izgalmat is érzek, de megbánást egy szemernyit sem. Hatalmas keze volt az alkoholnak ebben az egészben, ebben egészen biztos vagyok, de azt hiszem, szűnni nem akaró kíváncsiságom is lökött előre, hogy csináljam, amit a helyzet megkíván, amit jónak látok. De mit is kell ilyenkor csinálni? Huszonkét év repült el fejem felett, tudok dolgokat, és volt is már részem egysmásban, na de nővel, és az tiszta számomra is, nem ugyanaz a helyzet állt fel most. Feltételezem, V-nek nem csak a helyzet magasodik. Erre a gondolatra hirtelen égni kezdett arcom szégyenemben, melyet V nagy kezei tartottak, meglepetten nézett elsötétült szemeivel enyémbe, miután kicsit elhúzódtam tőle épp annyira, hogy lássam őt. Muszáj voltam egy pillantást vetnem arcára, ami nem mellesleg férfi szemmel is szép volt, karakteres, egyedi. Eltudnék időzni azzal, hogy csak bámulom és nem teszek semmi mást. Azonnal megrendülő elszántságomat muszáj volt a látványának újra megerősítenie, miszerint, igenis akarom, hogy ismét csókoljon, legalább annyi hévvel, mint eddig. Az ég szerelmére Jimin, mi lelt téged?! Talán be kell mutatkozzak önmagamnak, nem, egyszerűen nem ismerek magamra. - Valami baj van? - kérdezte hangjából jól kivehető meglepettséggel. Számat szólásra nyitottam, de hang nem jött ki rajta, ha a fejembe látott volna most, óriási zűrzavar fogadná, a megmaradt és ép agysejtjeim küzdenek, hogy ne veszítsem el a maradék józan eszemet, ugyanis V képes volt arra, hogy megfosszon attól, hogy normálisan tudjak gondolkodni. Hogy ez eddig is így volt-e, nem is tudom. Megeshet, ugyanis olyanokat tettem megismerkedésünk óta, ami mellesleg csak egy elenyésző napocska, amit eddig nem mertem volna nevelésemből adódóan. Visszafeleseltem, ellenkeztem, elszöktem, és ezúttal nem csak a királyi udvart, az országot is magam mögött hagytam, az ezután történtekről nem is beszélve. Jimin herceg kiabált, küzdött azért, hogy ismét Goyohan adja a szilárd talajt lábai alá, míg az egyszerű, paraszt Chim egy cseppet sem ellenkezett a hwayae-i fiú érintéséinek. Azoknak az érintéseknek, amelyek olyan lágyak, figyelmesek és jólesőek voltak. Így még senki nem ért hozzám, ezt bizton állíthatom, annak ellenére, hogy V is csak hol arcomat zárta közre kezeivel vagy épp oldalamat szántotta végig hosszú ujjaival. Mozdulatai kimértek, néha vadabbak, olykor visszafogottak voltak, talán attól félt, hogy megfutamodom? Oh V, eszem ágában sincs. Ajkaimon egyik pillanatban kis mosoly díszelgett, a következő pillanatban már ismét a fiú édes párnáival érintkeztek, melyek közül aprócska sóhaj szökkent ki, mikor eddig először, én kezdeményeztem nála a csókot. Ha csak ennyit adna, máris elégedett lennék, érezhetően értette a dolgát, nem most csinálja először. Én sem, mégsem volt akkora jártasságom ebben, vele ellentétben, mint ahogy a mai nap folyamán rengeteg dologra, erre is fél vagyonomat feltenném és állítom, nem veszítenék. Sosem volt rá jellemző, hogy minden velem szemben jövő ellenkező neművel összefeküdjek, nem mintha nem lett volna rá lehetőségem. Erkölcstelennek tartom, ha az egyik fél csakis a testi örömök apropójából megy bele ilyenbe, míg a másik talán többre vágyik egy mozgalmas éjszakánál. Ám mégsem kérdezhetek csak úgy rá, hogy "üdv kisasszony, elég egy éjszaka vagy többet szeretne?" Valószínűleg legtöbbjük nem elégedne meg ennyivel, háremet viszont mégsem tarthatok, nem is akarok. Nyelveink táncra hívták egymást, szám volt a bálterem, melyben szenvedélyes keringő zajlott. Bár nem tudom, mennyire lehet szenvedélyes egy keringő, a mi csókcsatánk viszont egyértelműen az volt. Ritkán szakadtunk el egymástól, akkor is csak azért, hogy levegőhöz jussunk. Nagy keze volt, könnyedén siklott és terítette be fenekem, elérte, hogy erre a cselekedetére meglepettségemben kissé megugorjak. Halk kuncogással nyugtázta és éreztem, hogy el is mosolyodik. Szinte egyszerre mozdultak lábaink a mögöttem lévő ágy felé, hogy tényleg ezt akartam-e tenni vagy mindezt ösztönösen tettem, képtelen vagyok eldönteni. V-nek viszont sikerült eldöntenie engem a hatalmas ágyon, lassan, gyengéden, mintha egy törékeny kincset tartott volna karjai között. Nem vagyok egy kis nyikhaj, hogy így kelljen velem bánni, de magamnak hazudnék a legjobban, ha azt merném állítani, nem tetszett. Ellenkezőleg, nagyon is. Élveztem, hogy így kezel. Figyelembe vesz, nem csak használ.
- Megbolondítasz, Chim. - lehelte ekkor már kissé megviselt, duzzadt ajkaimra. Tekintetünk összekapcsolódott, a világ összes kincséért sem engedték volna el egymást.