House Of Cards

7. fejezet

Jimin POV

Igencsak kezdte szorongatni a határidő Goyohan nyakát, édesanyám izgult, hogy az ünnepségre nem lesz kész az udvar, apám szerint úszunk az időben, szerintem meg feleslegesen civakodnak ezen. Már csak pár nap van a jeles dátumig, de engem egyáltalán nem izgat a készülődés ezen része. Ott segítek, ahol tudok, minden tőlem telhetőt megteszek, hogy hasznomat jeleljék, habár nem vagyok rá kötelezett, ám ugyanolyan lakosa vagyok az országnak én is, ünneplek majd én is, így hát kiveszem a részem a készülődésben. Sokkal inkább izgat a hwayae-i királyi család látogatása. Szüleim említették már, hogy húsz éve találkozott a két dinasztia uralkodója és családja, de olyan kicsi voltam még, emlékképem nincs róla. Nem régiben a királyi jósasszony azt mondta, ismerős idegen áll nem sokára előttem, talán erre értette. Hiszen, ismerős idegenek jönnek majd az uralkodó család személyében. Kíváncsi vagyok a királyra, ő hogyan látja a világot, hogyan áll a dolgokhoz, hiszen az ő királysága mégiscsak fejlettebb, ezt tapasztaltam én is, de annál is inkább érdekel a trónörökös, aki - reményeim szerint - szintén eljön majd. Vajon olyan, mint amilyennek a mendemondák beállítják? Tudunk majd beszélgetni vagy kínos csend leng körül minket? Már kezdem emészteni a háborút, már feladtam, hogy bármit is tegyek, már nem szeretnék több álmatlan éjszakát, ha ez vár rám, hát legyen. Próbálok arra koncentrálni, ami éppen történik, hiszen bánkódhatok a jövőben, ha a jelenben nem teszek valamit, a múltba nem tudok visszamenni. Habár nem láttam már több mint egy hete, V minden nap beszökik a gondolataimba. Oly' szívesen találkoznék vele, szeretnék mesélni sok mindent, megnevettetni, vagy nevetessen meg ő, hallgassam, ahogyan nekem szentelve összes figyelmét mond mindent, ami eszébe jut, repüljön az idő, vagy álljon meg, csak hadd lássam! Ám nem tehetem. Vajon ő gondol-e rám? Eszébe jutok vagy csak egy futóbarátság volt a miénk? Több mint két évtizedet éltem le a tudat nélkül, hogy a szomszédban lakik egy angyal, aki képes volt akkora nyomot hagyni bennem, hogy úgy érezzem, szükségem van a társaságára. V megért, legalábbis így gondolom, bármit mondtam, meghallgatott, és nem volt találkozásunk hosszabb másfél napnál, mégis, mintha hosszú évek vigyáznák barátságunkat, ragaszkodnék hozzá, de nem lehet. Más föld szülötte, ahova én nem tartozhatok, és ő sem lépi át Goyohan határát, amit meg is értek. Sokszor gondolok rá, és jó néhányszor szégyellem el magam. Ahogy múlt az idő és buktak le a napok az utolsó találkozásunk óta, álmaim visszatérő jelenetei olyanok, amikre gondolva vörösebb leszek, mint a legérettebb paradicsom és szörnyülködök, mik jutnak az eszembe. Még nőkkel se gondolok ilyenekre, akkor V-vel miért teszem?! Felettem magasodik, én pedig kiszolgáltatva engedem, tegyen velem, amit szeretne. Meg is teszi, ha már eszem elvette, elvesz hozzá mást is, fájdalmat és kéjt egyszerre még sosem éreztem, de V mindkettőt képes éreztetni velem. Bánom? Egy cseppet sem. Többet akarok, többször, gondolkodni sem tudok tisztán, rá vagyok utalva, de nem félek, nincsenek kétségeim- Jimin, te szégyentelen! Ismét piros pír futott végig arcomon, megint mikre nem gondolok! Kezemmel homlokomra csapva szusszanok mérgesen. Mindeddig azt hittem, mindez csak lázálom, minden csak a betegség szülte rémkép, de most, hogy lassan már teljesen kilábaltam belőle, ami az elmúlt napokban kínzott, nincs mentségem, miért jutnak ilyenek eszembe. Mégis, olyan valóságosnak tűnnek, mégis, mintha átéltem volna, miért lenne ilyen élénken az emlékezetemben, ha nem lenne igaz? Lehetetlen, V nem tenne ilyet. Bár, magyarázat lenne arra, miért ébredtem másnap a ruháim nélkül. Nem! Ez nem történt meg. De ott van a boríték is, benne a sorokkal, melyek olyan érzelmekről árulkodnak, amit eddig nem vettem észre, hogy valaki irántam érezné. Ám reggel ott várt a ruháim tetején, ha nem a pult mögött morgó öregasszony volt, akkor V. Istenem, add, hogy ne az a nő legyen!
- Herceg, vigyázzon! - Hallottam egy kiáltást a hátam mögött, de mire reagálni tudtam volna, már csurom víz voltam. Hirtelen ért a jéghideg víz, teljesen beleborzongtam, szememből kitörölve a vizet láttam, hogy egy rémült tekintetű nő áll előttem.
- Felség, nagyon sajnálom! Baleset volt, kérem, ne haragudjon rám, bocsánat! - Rögtön térdre esve esedezett bocsánatomért, ha nem lépek hátrébb, a cipőmet is elkezdi csókolgatni, csak ne végezze az akasztófán. Sosem tennék ilyet, ilyen apróságért pláne nem.
- Ugyan, álljon fel! - szóltam rá, semmi szükség erre, én érzem magam kellemetlenül, amiért ennyire felnagyítja az ügyet. - Én voltam a figyelmetlen, látja, nem olvadtam el - mosolyogtam rá az ekkor már ismét talpon álló nőre. - Adja ide a vödröt, az én hibámból történt, amint átöltözök, megtöltöm.
- Jimin herceg, ilyet nem tehetek! - rázta fejét serényen.
- Tán azt hiszi, nem bírnám el? - mosolyodtam el.
- N-nem, dehogy!
- Akkor adja ide - nyújtottam kezem, amibe habozva bár, de belecsúsztatta a vödör fülét. - Menjen, tartson szünetet, reggel óta dolgozik, egy kis pihenőtől még nem veszett el a királyság - kacsintottam rá.
- Köszönöm, felség. - Mélyen meghajolva hálálkodott, mintha megváltottam volna és elment. Én is utamra indultam, hogy ingemet lecseréljem, ami bár fekete volt, nem okozott volna kellemetlenséget, de mégiscsak most gyógyultam fel a csúnya megfázásból, ha ismét lebetegednék, anyám még meg is büntetne érte.