prológus

154 10 0
                                    


Legszívesebben egy óriásit kiáltottam volna, de nem tehettem. Néztem, ahogy mélyeket szuszog, minden egyes lélegzetvételnél egy kicsit megemelkedett a takaró. Még sohasem voltam ilyen boldog. Végre teljesült a vágyam és őrangyal lehetek.  Itt állok egy fiú ágya mellett, akit talán jobban ismerek, mint saját magamat. Ő azt sem tudja, hogy létezek, de mindentől meg kell védenem.

Pár lépést tettem az éjjeliszekrénye felé és levettem róla egy képet, amelyen éppen gördeszkázott. Az örömömet árnyékolta az a félelem, hogy nem fogok tudni vigyázni rá. A telihold fénye bevilágította a szobát, tudtam, hogy lassan mennem kell. Utoljára ránéztem és megbizonyosodtam róla, hogy rendesen betakarózott. Kinyitottam az erkélyre vezető ajtót és repültem, hosszú idő után először. Az éjszaka langyos szele kellemesen felborzolta a hajam. Szóval Arthur... őriznem kell téged.

My lovely guardianWhere stories live. Discover now