My lovely guardian

777

Éreztem, ahogy a gyomrom egyre kisebbre szűkül, a torkom kiszárad és tehetetlen vagyok. Tudom, hogy a fiúk mikor mondanak ilyesmit egy lánynak... De ez nem történhet meg, semmiképpen! Nem érezhet irántam semmiféle mélyebb érzést, a barátságon kívül. Az is lehetséges, hogy félreértettem őt! 

- Miért pont rám tudnál csak gondolni? Hiszen, én nem vagyok túl érdekes személyiség.- kacagtam idegesen és közben folyton Arthur arcát fürkésztem.

Néhány percig egy szót sem szólt, én pedig legszívesebben kiabáltam volna vele, hogy végre mondjon valamit. De próbáltam türelmesnek és nyugodtnak tűnni, ami egyre nehezebb feladattá vált. Aztán nagy nehezen sikerült mégis kinyitnia a száját:

- Talán most még nem érted mit akartam neked ezzel mondani, de gondoskodom róla, hogy teljesen világossá váljon számodra.

Még soha nem rémültem meg ennyire semmitől. A legijesztőbb és legváratlanabb dolog, hogy a szívem Arthur szavai után egy óriásit vert, mintha csak ki akarna ugrani a helyéből. Valamint szerintem már világossá vált számomra, hogy mit akart velem közölni. Nem értem mi történhetett velem abban a pillanatban, de az biztos, hogy ez a reakció semmiképp nem jelent jót. 

Ezek után nem beszéltünk egymással, mert nem volt rá szükség. Azonban szinte fortyogott bennem a düh. Mérges voltam magamra, mert valami olyat éreztem, még ha csak egy pillanatra is, amit nem szabadott volna.

Közeledtünk a kis lakáshoz, amit itt lent az otthonomnak nevezek és megtörtem a kettőnk között beállt csendet.

- Nagyon köszönöm, hogy hazakísértél Arthur! Egyedül biztos rossz lett volna a sötétben sétálni, ráadásul így meg is ismerhettelek nagyjából.- mosolyogtam rá, eközben megálltunk a sötét színűre festett, komor bejárati ajtóm előtt.

- Én sokkal jobban örülök ennek a lehetőségnek, mint amennyire te gondolod... Csodálatos lány vagy, Sky! Ezt soha ne felejtsd el, már csak azért sem, mert mindig emlékeztetni foglak rá. Sajnálom, hogy úgy viselkedtem veled kezdetben, nagy hiba volt!- nézett rám a lehető legkomolyabban.

Már megint! Lehet, hogy valami probléma van a szívemmel... más ugyanis nem okozhatja ezt. Véget kell vetnem ennek az egésznek! Sietve elköszöntem Arthurtól és amint beléptem a házba azonnal a laptophoz siettem, ami rengeteg segítséget tud nyújtani. Begépeltem a következőt:

,, mit jelent ha egy fiú közelében nagyokat ver a szívem?"

Azonnal kidobott egy csomó tiniknek szánt portált, chatet, segítségkérő oldalt tele hasonló kérdésekkel. Rákattintottam az egyikre és névtelenül közzétettem a következő kérdést:

,, Lehet, hogy csak a szívemmel van valami probléma? Ma hazakísért egy fiú és kétszer is azt éreztem, hogy a szívem kiugrik a helyéből. Kérlek, mondjátok, hogy ez semmi komolyat nem jelenthet!"

Csak vártam, vártam és vártam, hogy végre reggel legyen, majd valaki válaszoljon a kérdésemre. Annyira rossz, hogy az emberek alszanak, borzasztó unalmasak az éjszakáim. Talán keresnem kellene a közelben egy másik őrangyalt, akivel találkozhatnék esténként és lehetséges, hogy magamnál tapasztaltabbat találok, aki segíteni is tud nekem. Milyen jó ötleteim vannak! Büszke vagyok magamra...mosolyodtam el.

Szombat reggel miért nem nézi senki ezt a portált? Végig csak a gépet bámultam, hogy végre megtudjam mi lehet velem, de nem jártam sikerrel. dühösen kikapcsoltam a régi kis laptopot és kinyitottam az ajtót. Odakint meglehetősen hűvös volt az idő, de láttam, hogy valaki biciklivel közeledik. Arthur... már messziről felismerem őt. Hirtelen megint azt éreztem, amit egyáltalán nem kellett volna, a szívem, egyszer tényleg kiugrik majd a mellkasomból! De mégi mit keres itt ilyenkor a védencem? Érzem, hogy valami baj van...