My lovely guardian

222

Tanácstalanul ültem, magam elé meredve. Mégis mit tehetnék, hogy Arthur úgy tekintsen rám, mint egy jó fej, menő haverra. Bármennyire is fáj bevallanom, de sajnos nem igazán értek a diák léthez... Segítségre van szükségem! Ekkor eszembe jutott valami vagy inkább valaki, aki biztosan nagyon képben van itt mindennel. Az a lány, akivel reggel az én kis védencem beszélgetett. Azt hiszem Atsynek hívják, úgy tűnt, hogy ő a ranglétrán magasabb pozíciót foglal el.

 Az órákon rendesen megszenvedtem, ugyanis kicsit túlságosan is felkészültem az anyagokból, így sikeresen strébernek állítottam be magam. A nap végén, amikor mindenki haza igyekezett az óriási tömegben kerestem Atsyt, akinek a segítségére végtelenül szükségem van. Amikor végre kiszúrtam a lányt, eszeveszett lökdösődésbe kezdtem és a karommal mindenkit eltoltam, aki az utamba került, pedig nem az erőszakosságomról vagyok híres. Sikerült odatúródnom mellé és köszöntem neki a legkedvesebb stílusomban:

- Öhmm... szia!- fogadta a köszönésemet kissé kimérten.

Rögtön a lényegre tértem és nem szégyelltem elmondani neki a problémámat:

- Ez az első napom itt az iskolában és meglehetősen lúzernek érzem magam. Szükségem lenne egy kis divattanácsadásra!- mondtam, felhasználva azokat az információkat,amiket a magazinokban olvastam mielőtt lejöttem ide.

- Ohh, már az első napodon sikerült felfedezned kihez kell fordulni! Természetesen segítek, de ugye tudod, hogy mindennek ára van. Ma este lesz egy buli nálunk, ahová csak azok jönnek el, akik itt tényleg számítanak! De előtte van rád egy kis időm. Most gyere velem, mert kint már várnak engem kocsival.

Tehát követtem Atsyt, akivel pár perce ismerkedtem meg. Hogy itt milyen gyorsan történnek a dolgok? A hosszú betonlépcsőkön lefelé trappolva sokan megállították őt, mosolyogva köszöntek neki és jelezték, hogy este ott lesznek a bulin. A kapu előtt ott állt egy elegáns és elég drágának kinéző fekete autó. Atsy kinyitotta a hátsó ajtót és intett, hogy menjek utána. 

- Szia Apu!- köszönt a kormánynál ülő férfinek.

- Jó napot!- gondoltam ez elég udvarias.

- Ma eljön hozzánk...

- Sky!-súgtam neki.

- Ma eljön hozzánk Sky! Ugye nem baj?

- Természetesen nem. Ne haragudjatok,de most telefonálnom kell.-Atsy apukája a füléhez emelte a mobilt és idegesen dobolni kezdett a kormányon.

- Nagy szerencséd van, hogy segítek neked, de ezt csak azért teszem, mert nekem is szükségem van egy szívességre. Ez lenne az ára a dolognak. Hidd el nem kérek sokat, hiszen átalakítalak és még ott is lehetsz a bulimon. Már az első napodon bekerülsz a csapatba, ezért amit kérek muszáj megtenned!-suttogta nekem Atsy.

- Szívesen segítek, hiszen te is éppen ezt teszed és ezért nagyon hálás vagyok!-mondtam egy kicsit félve. Mit kell csinálnom, ami ennyire fontos?