Odaértem a házhoz, amiben laktam. Két hete vagyok idelent és holnap iskolába megyek. Arthur osztálytársa leszek, hogy a közelében lehessek és őrizhessem. Beszereztem néhány dolgot, ami szükséges lehet ahhoz, hogy ember legyek, de ennek ellenére még mindig félek, hogy valamit rosszul fogok csinálni. Kinyitottam az ajtót és beléptem a sötét kis lakásba. Olyan szűk és unalmas hely volt, hogy kirázott tőle a hideg. Arra gondoltam, reggelig elütöm az időt és egy kicsit dekorálok.
Amikor végre eltelt az a lassú idő és 7 óra lett, felöltöztem és felvettem a hátamra azt a furcsa táskát. Gyalog indultam el, mert nem volt túl messze az iskola, ahová Arthur járt. Az épület előtt óriási diáktömeg fogadott, szemem egy ismerős arcot kutatott és hamarosan meg is találta. Két lány között állt és éppen nagyban játszotta magát, nehezebb dolgom lesz vele, mint gondoltam. Közelebb mentem hozzájuk, hogy halljam miről beszélnek.
- Akkor el tudsz jönni este? Ott lesznek a többiek is. Ja és elég kellemetlen lenne, ha te kimaradnál belőle. Nem mondom, hogy egy visszafogott kis buli lesz, de nem történhet semmi baj... Arthur??? Figyelsz rám? Hozzád beszélek.- hadarta egy beképzeltnek tűnő lány.
- Jaj Atsy, nem is kérdés, hogy ott leszek. Nélkülem nem buli a buli! Igaz?
- Ez egyértelmű, ha te nem vagy ott, az egész nem ér semmit. Majd talizunk este!
- Sziasztok! Ott leszek.
Annyira örültem, hogy végre befejezték a beszélgetést. Ki kellett találnom valamit, hogy szóba elegyedhessek vele, hiszen jóban akarok lenni a védencemmel. Logikus...nem? Elindult befelé az ajtón, én pedig óvatosan utánasurrantam. Éppen azt hittem, hogy nem is veszi észre, hogy követem, amikor hirtelen megfordult és csábos vigyorral szólt hozzám:
- Bejövök neked? Azért követsz?
- Ó, egyáltalán nem! Vagyis...izé...bocsánat. Ne értsd félre a helyzetet!- nyögdécseltem, fülig vörösödve.
- Hogyan lehet ezt nem félreérteni?
- Csak új vagyok itt és azt gondoltam segítesz nekem, mert úgy tudom osztálytársak leszünk.
- Jaaa, leesett. Gyere velem, mert itt tényleg elég könnyű eltévedni.
Máris elrontottam valamit. Nem kellett volna követnem, azt hitte, hogy... Na jó, inkább hagyjuk is ezt. Végigmentünk egy nagyon hosszú folyosón, majd egy rövidebben és végül fel egy méghosszabb lépcsősoron.
- Ez itt az osztálytermünk! Várj itt egy kicsit. Nem akarom, hogy együtt menjünk be. Ugye megértesz?
- Ne haragudj, de nem teljesen. Miért nem mehetünk be egyszerre?
- Csak nézz magadra...- azzal otthagyott és bement a terembe.
Egy ideig teljesen lefagyva álltam az ajtó előtt és azon tűnődtem, hogy Arthur ezt vajon, hogy értette. Néhány perccel később én is beléptem. Tulajdonképpen senki sem vett észre, csak néhány lány fordult meg és lebecsmérlően méregettek. Nem értem az embereket, de hát nem is tartozom közéjük. Néha azt kívánom, hogy bárcsak újra fent lehetnék, ott ahol senki sem bánt és mindenki boldog. Leültem az egyik padba és Arthur arcát fürkésztem, de sajnos észrevette, hogy figyelem és felháborodott fejjel felém közeledett.
- Figyelj, nem tudom, hogy hívnak lány...
- Sky.
- Figyelj Sky, ha bejövök neked mondd meg. Nem te leszel az első... Viszont, ha kérhetném ne bámulj!
- Nem jössz be Arthur! Ne szállj már el megint magadtól, legtöbbször emiatt kerülsz bajba!- mondtam TELJESEN meggondolatlanul.
- Várjunk csak egy kicsit... Honnan a büdös életből tudod te a nevem?! Mellesleg úgy oktatsz ki, mintha ezer éve ismernél! Álljál le kiscsaj, inkább ne is beszéljünk!
Hát igen... már a második baklövést követem el a mai nap folyamán. Ha egy kicsit okosabb lennék, eszembe juthatott volna, hogy Arthurral nagyon nehéz egy létszintre kerülni. Bár most éppen idelent vagyok, de hozzá egy kicsit feljebb kell emelkednem a tipikus iskolai ranglétrán. Úgy látszik mostanra elfelejtettem azokat, amiket olvastam azokban a tudományos újságokban. Azt hiszem Tini Magazin volt a neve vagy valami ilyesmi...
VOUS LISEZ
My lovely guardian
Roman d'amour" - Mi történik akkor, ha egy őrangyal beleszeret... - Kérlek, ne is folytasd! A legrosszabb történik. - Azért szeretsz? - Csak nézz rám... ''
