The Healing

III. fejezet

Ahogy sétáltam az erdő felé átkaroltam magam, mert kicsit hűvösre fordult az idő. Azt sem tudtam merre megyek csak mentem, mikor beértem az erdőbe még cipőn keresztül is éreztem az avar nedvességét és hidegségét az eső miatt. Ahogy beleszagoltam a levegőbe azt a zivatar utáni friss illatot lehetett érezni, amit én nem kimondottan szerettem, szerintem büdös volt. Apám viszont imádta és minden eső után a kertben lehetett megtalálni, ahogy "szimatol". - Apa...- suttogtam, majd megláttam egy farönköt és leültem rá. Már megint éreztem azt a sírás előtti gombócot a torkomban, és nem is volt visszatartani a könnyeket amik szinte fojtogattak. 

Régen nem voltam ilyen, nem sírtam minden percben, de ez most érthető nem? Reszketve szívtam be a levegőt, hogy lenyugtassam magam. Épp elmerültem a gondolataimban és még csak azt sem hallottam, hogy szólnak. Akkor kapcsoltam mikor a látóterembe került egy sötétkék szempár, ami aggódva és kíváncsian vizslatott. - Amelia, hahó köztünk vagy?- lóbálta meg kezét a szemem előtt én pedig megráztam a fejem, majd elcsaptam az orrom elől a kezét. - itt, csak bambultam - motyogtam és félre néztem. - Azt észre vettem - nevetett Raven - Miért vagy itt? - tereltem el gyorsan magamról  a figyelmet, majd felálltam - Ezt én is kérdezhetném - mosolygott féloldalasan - egyébként Greg küldött utánad, veszélyes  az erdő. Főleg ilyenkor. Főleg egy olyan lánynak, mint te. - miközben ezeket mondta körülöttem kezdett el körözni, mint amikor egy ragadozó cserkészi be a prédáját. 

Nyeltem egyet és szorosabban karoltam át magam miközben követtem Raven mozgását a tekintettemmel.  - Miért?- kérdeztem szinte suttogva - Sok itt a farkas angyalom - húzódott mosolyra az ajka és végig nézett rajtam - De gyere hazakísérlek - mondta és felém nyújtotta a kezét, ránéztem majd hátrébb léptem - én még nem akarok menni - mondtam és magam is megleptem, hogy ennyire magabiztosan csengett a hangom. - Én pedig egyedül nem fogok innen kimenni - szólalt meg halkan miközben végig a szemembe nézett - csak nem félsz? - kérdeztem gúnyosan - de, megfogod a kezem? - nyújtotta ismét felém a kezét mosolyogva. - Álmodban, pasi vagy véd meg magad- mondtam és elindultam beljebb az erdőbe, persze hallottam, hogy követ de nem törődtem vele.

Miért nem lehet megérteni, hogy egyedül akarok lenni? - Lia mehetünk végre? - szólalt meg kb egy félóra után. - Te menj nyugodtan, én maradok - mondtam halkan mikor az előttem lévő bokorban neszeket hallottam. Egyből megálltam és már csak egy kemény mellkast éreztem, hogy a hátamnak ütődik. - Mi az angyalom? - nem kellett, hogy válaszoljak, mert szinte egyből lehetett hallani megint a neszeket és valami mást is. Morgást. Raven maga mögé taszított mikor egy hatalmas farkas lépett elénk.

Raven hátranézett rám - futás - ennyit kellett mondani és én rohanni kezdtem ki az erdőből, de mikor hátranéztem Raven nem követett. Megálltam és idegesen néztem hátra fele. Mi van ha elkapta? Vissza kell mennem segíteni, elkezdtem futni vissza ahonnan indultam amikor odaértem pedig elbújtam egy fa mögé. Kileskelődtem és megláttam ahogy Raven farkas szemet néz a farkassal, ( ironikus nem? ) de most valami mást volt. A fiú szeme világított, és lassan négykézlábra ereszkedett de akkor már egy fehér farkas állt a helyén. A szám elé kaptam a kezem, hogy fel ne sikítsak a felismeréstől. Ez a farkas ölte meg Nicket. És ez a farkas nem más, mint Raven. Most minden világos lett, az a ragadózó tekintett és mosoly, amikor körülöttem kezdett járkálni, mintha becserkészne. És pontosan azt tette. Nem értettem semmit, de féltem, rettenetesen féltem. Arra vágytam, hogy apám itt teremjen és megmentsen, hogy hazavigyen. A régi életemet akartam. Könnyek kezdték marni a szemem és amikor morgások hangját hallottam újra kilestem a fa mögül. Itt volt a lehetőségem, hogy észrevétlenül elrohanhassak, összeszedtem minden maradék erőm és bátorságom és rohanni kezdtem. Már majd nem kiértem az erdőből mikor elestem, mikor hátrafordultam a Ravent láttam meg ahogy felém fut. - Amelia! - kiáltotta persze nekem eszem agában sem volt ott maradni, felálltam és tovább rohantam. Kiértem az erdőből, felfutottam a teraszra és kitéptem az ajtót majd gyorsan be is csaptam.

Észre se vettem de már könnyek potyogtak a szememből, és próbáltam minden erőmmel nyomni az ajtót. - Amelia, kérlek hallgass meg!- kiáltotta Raven miközben az ajtót próbálta kinyitni - Te megölted! - Megmentettelek! - De milyen áron? - sikítottam szinte, egy kezet éreztem a vállamon hátra fordultam és papát láttam magammal szemben. - Mi a baj? - Raven...ő a farkas - mondtam még ha tudtam, hogy őrültnek is néznek. - Amelia nyugodj le, beszélnünk kell - mondta nagyapám komolyan és elvezettet az ajtótól, Raven pedig bejött. - Raven jobb ha most elmész. - mondta a nagyi- De..- Raven - mondták immár erőteljesebben ő pedig kirontott a házból és becsapta maga után az ajtót, miközben én még mindig nagyapába kapaszkodtam.