The Healing

VIII. Fejezet

-Mi volt ez az egész Logennel?- kérdezte dühösen a szeme pedig egyre jobban kezdett hasonlítani, a farkashoz akit az erdőben láttam, arra a farkasra aki megtámadta Nicket. - Raven nem hiszem, hogy neked bármennyi közöd is lenne az egészhez, de képzeld nem volt semmi- mondtam és álltam a tekintettét, de cseppet sem éreztem magam bátornak jobban éreztem, hogy a félelem egyre jobban utat tör magának a felszínre. - Nem barátkozhatsz vele...- mondta majd elengedett és olyan hirtelen ment el, mint ahogy jött.

Mire beértem a szobába már cseppet sem féltem, a félelmem felváltotta a düh. Mégis, hogy jön ő ahhoz, hogy számon kérjen és megmondja mit csinálhatok és mit nem? Dühösen ültem az ágyamra majd a párnába fúrtam az arcom.- Lia minden rendben?- hallottam meg szobatársam hangját én pedig elmondtam neki a történteket. -Huh hát mindig is sejtem, hogy egy rühess kutya, de mostmár biztosra is tudom. - Mondta elgondolkozva Chloe - Legszivesebben belevernék egyett és fhuu...lehiggadok- mondtam dühösen. - Ohh drágam pedig elég cuki vagy mikor átmész agresszív kisnyusziba.- Mondta barátnőm miközben megpaskolta a karom. Értetlenül néztem rá majd hihetetlenül felnevettem.- Szerintem feladom, hogy valaha is kiigazodjak rajtad.- mondtam nevetve.- Hát barikám én olyan sok színű vagyok, mint a hajam.- kaccsintott egyett.

-Biztos muszáj ezt?- kérdeztem kiskutya szemekkel hátha megenyhül rajtam és engedi, hogy itt maradjak a szobába. -Igen Lia, muszáj. Ez az év köszöntő buli, itt fogjuk köszönteni az újarcokat. Meg persze itt fognak nektek ki választani egy úgy mond, társat?- kérdezte meg magától is nem csak tőlem. -Micsodát?- Hát ez olyan dolog, hogy melléd választanak valakit aki egy évig fog úgy mond a társad lenni. Tudod olyasmi, mint valami mentor. Bevezet ebbe a világba. - Tárta ki kezeit és változtatta meg a hangját. - Ez most melyik személyiséged volt?- kérdeztem és felvontam a szemöldöm. - Még nem tudom, de ha eldöntöttem te leszel az első akivel közölni fogom- mondta vigyorogva majd a szekrényemben kezdett turkálni. - Azta ezt kell felvenned- vett ki egy fekete pántnélküli egybe ruhát. - A jóslataim szerint ha ebben meglátt a mi kis Cupidonk mentem nyáladzani fog érted. - Mi? De én nem akrom, hogy nyákadzanak értem- mondtam szemöldök ráncolva.

Chloe egy tisztásra vitt aminek a közepére megrakott hatalmas tábor tűz égett. Lenyügözött és meg is ijjesztett, hogy ennyi lény van am
Mn világon és, hogy ezek között nincs még egy olyan mint én. - Na mit szólsz?- Láttam egyszer egy horror filmet ahol ugyan így körbe álltak egy máglyát, hogy feláldozzák a szűz csajszit.- mondtam komolyan. -Ijjesztő volt az a film.- suttogtam nehogy más is meghalja Chloen kívűl.- Hát te se vagy százas csajszikám- mondta nevetve mire mindenki felénk fordult.- Halkabban már mindenki minket bámul.- motyogtam halkan.- Csak azért mert irígyek, hogy mi ilyen jól érezzük magunkat. - Kacsintott rám majd odaáltunk a tűz mellé. Pár perc múlva megérkezett egy barna hajú férfi. Nem volt öreg, úgy a huszas évei közepén járhatott. -Üdvözlök mindenkit! Az újjakat pedig köszöntöm az iskolában! A nevem Zack Hunter, én vagyok az iskola igazgatója. A szabályokat mint minden évben most is elkell mondanom. Az első és legfontosabb, nem tudhatnak emberek ennek a helynek a létezéséről. Kettő: nem hozhat senki az iskola területére embert. Ennek megszegése komoly büntetéseket vonhat maga után. Három: a külömböző faji eltéréseket tilos az iskola udvarán lerendezni. Ha nem tudjátok megbeszélni menjetek az arénába. Az aréna 10 percet add utána kidob titeket, ha valaki súlyosan sérült és a további verekedésnek halálos következményei lehetnek az aréna akkor is kifog dobni. A többi szabályt gondolom tudjátok. A szokásos iskolai házirend. További jó szórakozást!- A beszéde után az igazgató el is ment. Megdöbbentő volt a megjelenése, mindenki elhallgatott a tisztáson, testtertása meg mutatta, hogy büszke és tiszteletért parancsolt. A szemei nem voltak se ridegek se pedig kedvesek. Inkább mondanám őket bölcsnek. -Ahj ez az igazgató fog egyszer a sírba vinni.- Mondta ábrándozva Chloe majd felsóhajtott.- Neked tetszik- mondtam megdöbbenve mire neki a számon landolt a keze.- Css...te nem tudod, hogy milyen jó a vámpírok hallása. Mi van ha meghallotta? - mondta ijjedten. -Vámpír?- ja igen, azok is léteznek ám. De úgy elsápadtál minden rendben?- kérdezte barátnőm aggódva. -Igen, csak olyan sok mindent nem vettem észre. Tényleg egy egész hazugság volt az életem. - Mi? Te nem tudtál magadról semmit?- kérdezte döbbenten Chloe. -Semmit. Semmit nem tudtam magamról és még most se vagyok magammal és az erőmmel? tisztában.- sóhajtottam fel majd gyorsan témát tereltem. -Most mit fogunk csinálni?- Mászkálunk iszogatunk meg ilyenek. Mert attól függetlenül, hogy nem emberek vagyunk de mi is a tinikorszakban vagyunk.- Miközben ezt mondta annyira magyarázot a kezével, hogy attól féltem lefog ütni ezért gyorsan hátrébb álltam. - És van valami jóslatod az estére?- kérdeztem kunvogva. - Na lássuk omm...omm...omm.. Hát még nem látom tisztán a képeket.- mondta mosolyogva. -Amelia beszélhetnénk?- Hátrafordultam és megláttam azt az ismerős mélykék szempárt.

Sziasztok! 😀😀 Amiért nem hoztam időben az ígért fejezett ezért hoztam ma is egyett nektek ^^ úgy tervezem, hogy holnap is hozok kettőt de egyett mindenféleképpen :D 😄😄 És mit gondoltok Ravenről és Daveről? 😊😊