V. Fejezet

223 14 0
                                    

Nem szóltunk egymáshoz, nekem nem volt mint mondanom neki. Igazából azt sem akartam, hogy haza kísérjen, de mit tudtam volna ÉN tenni ez ellen? Felsóhajtottam majd jobban összefogtam magamon a pulcsimat és a lábam kezdtem el nézni. - Még mindig félsz tőlem?- Kérdezte te meg hirtelen Raven. - Én...öm...nem tudom- mondtam majd felsóhajtottam, ezután megint nem szólt hozzám és lassan megérkeztünk mamáékhoz is. -Szia - mondta majd el is tűnt, megrántottam a vállam és bementem a házba majd halkan fellopóztam a szobámba.

Arra keltem fel ismét, hogy mama keltegettet miszerint ideje indulnunk a városba, hogy bevásároljunk a sulira. Nagy nehezen de kikeltem az ágyból, elvégeztem a reggeli teendőimet majd felöltöztem és lementem reggelizni.-Hogy aludtál kedveském?- kérdezte papi és kihúzta nekem a széket- köszönöm, egész jól- motyogtam álmosan majd elkezdtem enni.

A városba érve mama körberágatott az összes létező bolton, hogy minden megtudjunk nekem venni. Kaptam új ruhákat is, és mama lemondóan sóhajtott mikor rá jött, hogy már nem az a kislány vagyok mint régen, és hogy nem veszem már fel a Bambis és hercegnős ruhákat amiket ő kinézet nekem. -hjaj gyorsan telik már az idő ha tényleg nem veszed már fel ezeket.- mondta és megtörölgette a szemét, zavartan elmosolyodtam és a hajamba túrtam- hát igen, a 17 évesek már nem szívesen hordanak ilyet- mondtam és zavartan felnevettem.

Hazaérve egyből bedőltem az ágyba majd belesóhajtottam a párnába, a vásárlás fárasztóbb, mint gondoltam. Gyorsan kipakoltam a szatyrokból majd lementem a konyhába, hogy megnézzem tudok e valamit segíteni mamának vagy papának. -szia kicsim.- szia papa, mama hol van?- ki ment a kertbe zöldséget behozni a vacsorához, miért? - csak megakartam kérdezni, hogy kell e segíteni valamit.- mondtam majd elmosolyodtam és leültem papa mellé. Végül semmiben sem kellett segítenem, de nem mentem fel a szobámba hanem lent maradtam
papiékkal beszélgetni. Vacsora után elköszöntem majd felmentem az emeltre, gyorsan letusoltam majd befeküdtem az ágyba és elindítottam valami filmet.

Világoságra keltem majd rájöttem, hogy nem kapcsoltam ki a laptopom. Felültem majd megdörzsöltem a szemem és kikapcsoltam a gépet majd visszahanyatlottam a párnára. Az óra 3:53-at mutattot de nem éreztem magam álmosnak. Felsóhajtottam majd felkeltem az ágyból és odamentem a táskámhoz ahonnan elővettem a vázlatfüzetem, felkapcsoltam az éjjeli lámpát és rajzolni kezdtem. Átadtam magam a gondolataimnak amikor pedig készlettem dühösen dobtam a sarokba a rajzott. Visszafeküdtem az ágyba és erőltettem magam, hogy aludjak el, hiszen a holnapi napom hosszú lesz. Mamáék azt javasolták, hogy legyek inkább kolis mert hamarabb belerázódok a dolgokba és megszokom ezt a helyzetett.

Elég korán keltem reggel és mivel nem tudtam mit csinálni lementem a konyhába, hogy legalább azzal segítsek mamiéknak, hogy most én fogok nekik reggelit csinálni. Mivel nem akartam felgyújtani a konyhát valami egyszerűbbet akartam választani így el juttottam a rántottáig. Felszeleteltem a zöldségeket majd felvertem a tojásokat, közben az olaj már teljesen felmelegedett ezért beleborítottam elöszőr a tojást majd a zöldséget. Mikor kész lett még csináltam pár pirítóst melle és megfőztem papa lélekerősítő kávéját, mamának pedig teát raktam fel főni mert emlékeztem, hogy mondta tegnap mennyire fáj a torka.

Mikor mindennel kész voltam gyorsan megterítettem.-hmm mik ezek az inycsiklandó illatok?- jelent meg papa mosolyogva a hátam mögött.- én..én csak arra gondoltam, hogy egy kicsit hasznossá teszem magam- motyogtam zavartan majd felnéztem nagyapa szemeibe.- biztos nagyon finom lesz- kacsintott mosolyogva majd leült.- mama hol van?- még öltözik..óhhh még kávét is főztél?- kiáltott fel boldogan mire kicsit megugrottam.- igen mert mama azt mondta, hogy nélküle egésznap olyan vagy mint egy...ahh mindegy is.- haraptam a nyelvemre és kínosan elmosolyodtam.- Mit mondott az a vénasszony?- kérdezte mosolyogva minek következtében a ráncok összeszaladtak a szeme körül.- Azt, hogy zombi vagy papa. És ez a vénasszony nem öregebb nálad- mondta csípőre tett kézzel amin muszály volt elmosolyodnom.

The HealingWhere stories live. Discover now