Nem szóltunk egymáshoz, nekem nem volt mint mondanom neki. Igazából azt sem akartam, hogy haza kísérjen, de mit tudtam volna ÉN tenni ez ellen? Felsóhajtottam majd jobban összefogtam magamon a pulcsimat és a lábam kezdtem el nézni. - Még mindig félsz tőlem?- Kérdezte te meg hirtelen Raven. - Én...öm...nem tudom- mondtam majd felsóhajtottam, ezután megint nem szólt hozzám és lassan megérkeztünk mamáékhoz is. -Szia - mondta majd el is tűnt, megrántottam a vállam és bementem a házba majd halkan fellopóztam a szobámba.
Arra keltem fel ismét, hogy mama keltegettet miszerint ideje indulnunk a városba, hogy bevásároljunk a sulira. Nagy nehezen de kikeltem az ágyból, elvégeztem a reggeli teendőimet majd felöltöztem és lementem reggelizni.-Hogy aludtál kedveském?- kérdezte papi és kihúzta nekem a széket- köszönöm, egész jól- motyogtam álmosan majd elkezdtem enni.
A városba érve mama körberágatott az összes létező bolton, hogy minden megtudjunk nekem venni. Kaptam új ruhákat is, és mama lemondóan sóhajtott mikor rá jött, hogy már nem az a kislány vagyok mint régen, és hogy nem veszem már fel a Bambis és hercegnős ruhákat amiket ő kinézet nekem. -hjaj gyorsan telik már az idő ha tényleg nem veszed már fel ezeket.- mondta és megtörölgette a szemét, zavartan elmosolyodtam és a hajamba túrtam- hát igen, a 17 évesek már nem szívesen hordanak ilyet- mondtam és zavartan felnevettem.
Hazaérve egyből bedőltem az ágyba majd belesóhajtottam a párnába, a vásárlás fárasztóbb, mint gondoltam. Gyorsan kipakoltam a szatyrokból majd lementem a konyhába, hogy megnézzem tudok e valamit segíteni mamának vagy papának. -szia kicsim.- szia papa, mama hol van?- ki ment a kertbe zöldséget behozni a vacsorához, miért? - csak megakartam kérdezni, hogy kell e segíteni valamit.- mondtam majd elmosolyodtam és leültem papa mellé. Végül semmiben sem kellett segítenem, de nem mentem fel a szobámba hanem lent maradtam
papiékkal beszélgetni. Vacsora után elköszöntem majd felmentem az emeltre, gyorsan letusoltam majd befeküdtem az ágyba és elindítottam valami filmet.Világoságra keltem majd rájöttem, hogy nem kapcsoltam ki a laptopom. Felültem majd megdörzsöltem a szemem és kikapcsoltam a gépet majd visszahanyatlottam a párnára. Az óra 3:53-at mutattot de nem éreztem magam álmosnak. Felsóhajtottam majd felkeltem az ágyból és odamentem a táskámhoz ahonnan elővettem a vázlatfüzetem, felkapcsoltam az éjjeli lámpát és rajzolni kezdtem. Átadtam magam a gondolataimnak amikor pedig készlettem dühösen dobtam a sarokba a rajzott. Visszafeküdtem az ágyba és erőltettem magam, hogy aludjak el, hiszen a holnapi napom hosszú lesz. Mamáék azt javasolták, hogy legyek inkább kolis mert hamarabb belerázódok a dolgokba és megszokom ezt a helyzetett.
Elég korán keltem reggel és mivel nem tudtam mit csinálni lementem a konyhába, hogy legalább azzal segítsek mamiéknak, hogy most én fogok nekik reggelit csinálni. Mivel nem akartam felgyújtani a konyhát valami egyszerűbbet akartam választani így el juttottam a rántottáig. Felszeleteltem a zöldségeket majd felvertem a tojásokat, közben az olaj már teljesen felmelegedett ezért beleborítottam elöszőr a tojást majd a zöldséget. Mikor kész lett még csináltam pár pirítóst melle és megfőztem papa lélekerősítő kávéját, mamának pedig teát raktam fel főni mert emlékeztem, hogy mondta tegnap mennyire fáj a torka.
Mikor mindennel kész voltam gyorsan megterítettem.-hmm mik ezek az inycsiklandó illatok?- jelent meg papa mosolyogva a hátam mögött.- én..én csak arra gondoltam, hogy egy kicsit hasznossá teszem magam- motyogtam zavartan majd felnéztem nagyapa szemeibe.- biztos nagyon finom lesz- kacsintott mosolyogva majd leült.- mama hol van?- még öltözik..óhhh még kávét is főztél?- kiáltott fel boldogan mire kicsit megugrottam.- igen mert mama azt mondta, hogy nélküle egésznap olyan vagy mint egy...ahh mindegy is.- haraptam a nyelvemre és kínosan elmosolyodtam.- Mit mondott az a vénasszony?- kérdezte mosolyogva minek következtében a ráncok összeszaladtak a szeme körül.- Azt, hogy zombi vagy papa. És ez a vénasszony nem öregebb nálad- mondta csípőre tett kézzel amin muszály volt elmosolyodnom.
YOU ARE READING
The Healing
RomanceAmelia élete 180 fokos fordulatot vesz mikor apja meghal. Titkok derülnek ki, új világok mutatkoznak meg a szeme előtt. -Miért nem érted meg hogy szállj le rólam?! - kiáltottam dühösen és még egyet taszítottam a mellkasán. - Mert a jegyesem vagy...