The Healing

XI. FEJEZET

Berontottam a Chloéval közös szobánkba ő pedig felugrott az ágyról. -Lia jól vagy? Mi történt? -kérdezte aggódva és megfogta a vállam. -Megcsókolt...Raven megcsókolt.- Suttogtam - Hogy mi vaan?! - sikított fel szobatársam és lerántott maga mellé az ágyra. - De...te mit csináltál erre?

(Vissza emlékezés : )
Megfogta a tarkóm és magához rántott majd ajkait az enyémhez nyomta és megcsókolt. A szívem szaporán vert, hogy azt hittem kiugrik a helyéről. Nyelve bejutásért esedezett, amit én meg is adtam neki. Nem tudom mi ütött belém, nem tudtam, hogy mit miért tettem. Egyszerűen csak élveztem a pillanatot. De mikor rájöttem, hogy mit is teszek, felrántottam a térdem és tökön rúgtam Ravent.

Choé visítva nevetett, ahogy elmeséltem neki a történteket, és ennek hatására én is felnevettem. - Hát kis csaj, hogy te mindig tudsz még meglepetéseket okozni. - Törölgette Cholé kibunnyat könnyeit. - De ezek szerint érezhet valamit irántad. - Mondta kicsit komolyabban mire én kétkedve néztem barátmőmre. - Vagy csak egy újabb numera lennék, egy újabb trófea a polcán. Én pedig senki játékszere nem leszek. - Mondtam komolyan és összeszedtem a cuccaim a zuhanyzáshoz. - Hát mindenesetre nem írigyellek, hiszen most pár hétig minden nap találkozni fogsz vele, hogy ő lett a mentorod. - Igaza volt, én el is felejtettem. Most kezdtem rá döbbenni, mit is csináltam. Hisz tököm rúgtam egy vérfarkast.

Másnap reggel a szekrényem előtt toporogtam és gyorsan kikaptam egy csőszárú fekete nadrágot és egy kék atlétát. Ma szerettem volna bocsánatot kérni Raventől, nem akartam egy a pár hetet úgy tölteni vele, hogy attól kell félnem mikor fogajd megenni. Sietős hagytam el a szobát, ahogy a földet pásztáztam nem figyeltem az előttem lévő útra, így az nem is volt meglepő, hogy neki mentem valaminek. Ám az már igen, hogy ez a valami meg is fogott, mikor majdnem elestem. Felnéztem és Ravennel találtam magam szemben, elpirultam és hirtelen azt sem tudtam, hogyan kérjek bocsánatot.-Egyben vagy?- Szólalt meg Raven és engem kezdett vizslatni. - Igen. Én sajnálom a tegnapit, nem kellett volna azt tennem... - Mondtam halkan és ránéztem bele a szemébe. - Ezek szerint ha most megcsókollal már nem fogsz tökön rúgni? - kérdezte miközben egy perverz mosoly terült szét az arcán. - Raven, Amelia! - Nevünk hallatán oldalra fordultunk és megláttuk a félénk siető Zacket. - Nem úsztad meg a választ, később behajtom rajtad. - Súgta a fülembe Raven, és ahogy megéreztem a nyakánál a leheletét, hogy ajka súrolta a fülcimpámat a színem kezdett hasonlítani egy paradicsomhoz. - Sziasztok, mivel Amelia neked még mindig nem találtam meg a megfelelő tanárt ezért, most Raven önvédelemre fog téged oktatni, de a délutáni órákon már neked is részt kell venned, rendben? - Bólintottotam és Ravenre néztem. Önvédelem ellene? Ahogy, ezt Zack elmondtam, olyan gyorsan is távozott, mint ahogy jött. - Szóval? - Fordított magával szembe a mentorom. - Nem rúgnálak tö...-Kise tudtam mondani Raven egyből lecsapott az ajkaimra, lendítettem a kezem és megpofoztam. - Azt mondtad, hogy nem fogsz bántani! - Háborodott fel Raven és mérgesen dörzsölgette kipirosodott arcát. - Nem! Én azt mondtam, hogy nem foglak tökön rúgni! A pofonról szó se volt! - Mondtam már én is dühösen és elindultam a torna terem felé. - Az örületbe kergetsz! - Mondta mérgesen miközben utánam jött. - Én téged?! Te engem az már valószínűbb! - Torpantam meg előtte és dühösen kiáltottam és a szemébe néztem. - Én legalább tudom, hogy mit akarok és hogy kivagyok. - a szemembe nézett szavai pedig gúnyosan hagyták el a száját. - Tudod mit? Nem érdekel, hogy mit gondolsz! Ahogy az sem érdekel más mit gondol, és a mai órát kihagyom uram. - Nyomtam meg az utolsó szót és mélyen a szemébe néztem. - Azt te csak szeretnéd. - Morgott dühösen és a hátára kapva elindult.