The Healing

VII. Fejezet

Elállt a szavam mikor beléptünk a kollégiumba, olyan volt az egész mintha egy élő fában lettem volna. Nagyapa odament egy kobold szerű bácsihoz, aki gondolom a gondnok volt. Én addig leraktam a táskám magam mellé és körbe körbe forogtam, hogy semmi látnivalót ne haggyak ki.- Nem fogsz kgy elszédülni?- hallottam meg a kérdést miközben megláttam valaki elmosódott alakját miközben forogtam.- Raven...én izé...csak körül néztem.- mondtam halkan.- azt láttam- nevetett jóizűen fel.- szóval akkor tényleg ide fogsz járni.- te honnan ismered a nagyapáékat?- kérdeztem meg a szavába vágva.- Hát én tudom, higy ti kik vagytok és hát Greg elég sokat mentette már meg az életem.- mosolygot rám.- Ezért vagy velem ilyen kedves? Hidd el nem kell nem fogok elveszni a nagyvilágba meg amúgy szeretnék barátkozni...- egy gyilkossal? Vagy azért mert láttad mi vagyok és tudod, hogy mit csináltam?- kérdezte kicsit idegesen én pedig nagyott nyeltem. - nekem most mennem kell nagyapához.- mondtam halkan majd felvettem a táskám és hátat fordítva elsiettem. -Amelia várj!

-és megérkeztünk ez itt a te szobád- mondta nagyapa mosolyogva én pedig halkan benyitottam majd belestem a szobába. Megláttam egy szines hajú lányt ahogy a hajkefejét használja mikrofonnak. Az ajkamba haraptam, mert vicces látványt nyújtott, nem akartam, hogy azt hidje kukkolom ezért inkább bekopogtam, persze ahogy gondoltam egyből eldobta a hajkefét és felém fordulva zavartan elmosolyodott. -izé...hát biztos te vagy Amelia én Chloe vagyok a szobatársad de ez már biztos leesett-kacagott fel ami engem is mosolygásra késztetett. - szia igen én vagyok az. Ő itt a nagyapám.- mondtam mosolyogva Chloe pedig még vörösebb lett a több szentanú gondolatára. - tessék megnyugodni nem leszek Ameliára rossz hatással beccsszó- mondta majd kihúzva magát a szívére tette a kezét. -Azt nagyon remélem- mondta viccesen nagyapa de szegény lányt, ahogy elnéztem elég komolyan vette nagyapa szavait.

Mikor nagyapa elment Chloe segített kipakolni a bőröndömből és jobban megismertük egymást közben. Elmondta magáról, hogy tündér de mikor látta, hogy én nem szivesen mondanám el mi vagy ki vagyok bem erőltette a témát amiért hálás voltam neki. - Amúgy nem néztem volna ki belőled hogy tündér vagy de most, higy jobban megismertelek már else tudnálak másnak képzelni- mondtam mosolyogva- kikérem magamnak igenis eltudok játszani mindenféle lényt- mondta játékosan megsértődve. - Nem szólíthatnálak amúgy Lianak? Az Amelia túl hosszú - nevetett fel- Azt hittem hiperaktív vagy- mondtam nevetve- mozgás terén igen de a szavak terén nagyon is energia takarékos, mondjuk ha zavarban vagyok vagy izgatott vagyok vagy csak pusztán jó kedvem van, akkor viszont eléggé szófosásom van. Akkor minden hülyeséget bevágok, hogy jaj de szép az ég vagy elkezdek a semmiről beszélgetni, mert az egy nagyon jóóó kis téma is lehet ám.- mondta folyamatosan már majdnem egy szuszra.-mint most?- kérdeztem nevetve amire ő is elnevette magát. - Jól van már kajás vagyok.- Fogta meg a hasát és eljátszotta, hogy mindjárt belehal az ételhiányba. Majd hirtelen felugrott és megragadva a karom engem is felállított- Gyere menjünk ebédelni- ugrált majd elindultunk az ebédlő fele. -Amúgy itt a fiúk is egy kollégiumba vannak a lányokkal?- igen, sőt még fiú szobatársat is kaphatsz attól függ, hogy hogy vannak helyek a koleszba.- Szerencsésnek éreztem magam, hogy Chloet kaptam meg szobatársamnak. A további beszéd témát Chloe hozta fel beszélgettünk a nyári vakációkról és a fiúkról, majd beavatott a suli legfontosabb pletykáiba. - Szóval most úgy néz ki, hogy Raven dobta Emmát de a csajszi mindenkinek azt mondja, hogy ez fordítva volt. Na mindegy jóslataim szerint ebbe az évben megint menni fog a DNS csere. - rántotta meg a vállát.- Te már jósolni is tudsz?- kérdeztem nevetve - Hát, hogy a picsába ne tudnék csajszi.- mondta és belémkarolt majd nevetve folytattuk tovább az utunk az ebédlo fele. -jajj ne haragudj- mondta valaki miután fellökött és majd nem orra buktam de megtartott. Amikor felé fordultam az ajkamba haraptam- semmi..baj- motyogtam zavartan ahogy láttam hogy még mindig a csípőm fogja. -Khm..mehetünk tovább vagy még tartani fog ez a romantikus pillanat?- kérdezte meg Chloe mosolyogva, mire a srác elengedett és zavartan elmosolyodott- majd gondolom még összefutunk, sziasztok- mondta majd elment. - Na úgy látom, hogy a mi Liánkat meglötte az egyik angyalkánk csak nem Cupido hanem Dave Logen. - Mi? Nem! Dehogy is!- Tettem fel a kezeim védekezően de Chloe csak tovább húzogatta a szemöldökét és így mentünk tovább az ebédlőbe.

A kaja nem volt rossz, mint képzeltem sőt egész finom volt, de azért nem a mama főztje. Chloe a második adagért ment én pedig a koliba indultam visszafele mikor találkoztam Ravennel aki se szó se beszéd nélkül a falnak nyomott. -Mi volt ez az egész Logennel?