New school {Befejezett}

5.

Lauren szemszöge:

- Mrs. Jauregui és Cabello, kérem üljenek le. - Mondta az igazgató.
- Kérem igazgató úr, mi semmi rosszat nem csináltunk, az a múltkori is csak Dinah és a hülye... - Hadarta Camila, de a diri félbe szakította.
- Camila, itt most nem erről van szó - Nézett unottan.
- Ohh... Khmm.
- Azt szeretném mondani, hogy önt át kell helyeznünk egy másik szobába - Kezdte.
- Miiiii?!?! - kérdeztük egyszerre.
- Mi miért kell engem áthelyezni, és Laurennek ehhez mi köze? - kérdezte Camila tök jogosan.
- Ha engednék hogy elmondjam, akkor talán már tudnák. - Nézett ránk a diri szúrósan.
- Jóóólvan, be fogom.
- Szóval... Normani kisasszony szülei, azt kérték hogy költöztessük át...
- Miiiii?!?! - Kérdeztük már megint teljesen egyszerre.
- Arghhh... - Motyogta az igazgató, a tenyerébe temetve arcát. - Kérem, csak egy percre. - méregetett minket.
- De akkor beszélhetne gyorsabban is - Mondta Camila azon az édes, vékony hangján. Mi? Nem, Lauren állj le!!
- Nemtudjuk hogy miért akarják ezt, de Mrs. Hammilton anyja azt mondta hogy rakjuk őt be Melanie - hoz.
- Mi a retek?? Nemár ember, Melanie velem vaaaan!! - Szólt Camz, amin elnevettem magam.
- Sajnáljuk, de ez a kötelesség. Namost, arra gondoltunk, hogyha a két lányt össze rakjuk, akkor magukat is el kell költöztetni valahova, és az tűnt a leg logikusabbnak, hogyha önök is összeköltöznek. - mosolygott a diri.
- Fhuuu... Rendben - Mondtam, de még mindig nem értettem ezt az egészet. - Akkor kihez megyünk? - fordultam Camila felé, amitől kezdtek előbújni a hasamban a pillangók. Mii?? Neeem dehogy!! Miket beszélek?!?
- Hááát... Döntsd el te - kacsintott egyet perverzen, amitől kisebb szívrohamot kaptam.
- Öööö... Izé... Akkor mondjuk jó lesz a mi szobánkban. - vettem egy nagy levegőt.
- Jól átgondoltad? - suttogta a fülembe, amitől az egész testem megremegett.
- Kérem!! Menjenek már ki az irodából, és ne itt buzuljanak mert megőszülök!! - ordította a diri.
- Jólvan na! - kiáltott Camila, amin jót mosolyogtam. - Majd kint folytatjuk, drága - kacsintott mégegyet. Mi?! Mit folytatunk?! És mien drága?!?!

                                     * * *

- Normaniiiii!!!!! - ordítottam egy nagyot, ahogy visszaértünk az osztály terembe. 
- Miaaaaaaaz!!!??? - üvöltött vissza.
- Hogy érti azt az igazgató, hogy át kell menned Melaniehoz? - mutattam a mellettünk fél méterre álló Mel - re.
- Ohh... Szóval az van hogy a szüleim szerint nem vagy rám jó hatással, ezér' átküldenek.
- Hogy Mivan? - kérdeztem suttogás szerű, vékony hangon.
- Ezt nem én akartam, én izé, én kedvellek, csak az anyám már... Nemannyira - enyhítette azt a szót hogy "az anyám utál".
*sóhajtottam*
- Rendben... - Nemtudtam többet kinyögni.
- Ammm... Izé... Normani, akkor velem leszel egy szobában? - kérdezte Melanie.
- Aha úgy látszik.

( Köszi emberek a vote- okat. Jólesik hogy ennyien olvassátok, annak ellenére hogy nem vagyok valami 'profi' író ❤️❤️❤️)
Puszi: Mirababa28