Míg a vágy el nem választ || BTS {Befejezett}

9.rész

Átvágtam a ködös utcákon, elrohantam a Big Hit mellett, majd pár perc alatt az erdőhöz is értem, ami előtt hirtelen megtorpantam. Bent a sűrű fák között semmi mást nem láttam, csak sötétséget. Na ilyenkor bánom meg, hogy olyan sok horrort nézek. Egy sötét erdőbe besétál egy csaj tök egyedül, az éjszaka közepén. Persze..mi is történhet? Maximum jön valami baltás gyilkos és meghalok..vagy..valami démon megszállja a lelkemet..vagy akár a farkasok élve felfalnak..
-Huhh..jól van Neul, ne izgulj..nincs is itt semmi ijesztő! -suttogtam halkan, majd egyre beljebb kezdtem sétálni a magas fák között
Egy hollóraj szállt fel a lombok között, amin majdnem szívbajt kapva összerezzentem és gyorsabban kezdtem sétálgatni. Körülbelül már vagy 15 perce itt járkálok, mégsem találtam ez ideáig a srácra. Egyszer csak hirtelen megszólalt a telefonom, ami miatt ismét a frász jött rám. Na ilyenkor szokott az a rész jönni a filmekben, amikor az ember felveszi a telefont és kísértetiesen nem szól bele senki...érzem, hogy meghalok... Pár másodperc hezitálás után felvettem, majd halk és ijedt hangon beleszóltam.
-Ömm...ki az..?
-Neul...Lennél szíves elmondani, hogy miért hagytad faképnél Jin-t és rohantál az erdőbe?-kérdezte Rap Monster, feldúlt hangon
-Most miért szidod le? Szerintem tök menő volt..mint valami vérfarkas -mondta a háttérbe V, de hamar le lett ugatva
-Maradj már Tae... Szóval volt egy tervünk, nem emlékszel? Azt beszéltük meg, hogy senkit nem hagyunk magára..
-Nyugi már nincs ok az aggodalomra, volt egy ötletem, hogy hol lehet Suga és eljöttem megkeresni. Jin meg már felnőtt ember, csak visszatalál egyedül is gondolom
-Akkor sem csinálhatod ezt értsd már meg!!.. na jó hol vagy, utánad megyünk!
-Hát igazából magam sem tudom...gondolom az erdő közepén valahol...
-De ajj Neul néha annyira nem értelek..mit keresne már Suga az erdőben? Semmi értelme..inkább gyere vissza a kiadóhoz! Túl késő van már a keresősdihez
-Ha titeket ennyire hidegen hagy Yoongi eltűnése, akkor majd én megkeresem egyedül -majd mérgesen letettem a telefont
Kicsit rosszul esett, hogy ennyire lenéznek és semmibe vesznek engem. Valami azt súgja, hogy itt van Suga és ha a megérzéseim nem csalnak, akkor meg fogom találni. Igazából tényleg fura lehet, hogy egy erdőben keresem Yoongi-t, de nem vagyok hülye! Amikor még Suga szeretett engem, mindig ide jöttünk amikor kettesben akartunk lenni. Ide jöttünk amikor először randiztunk, itt voltunk amikor épp egyikőnknek sem jött össze semmi jó és akkor is amikor csak távol akartunk lenni mindentől. Ez a hely kettőnknek nagyon fontos, mert minket minden ideköt..ezért is remélem, hogy itt majd rátalálok. Már körülbelül egy órája bandukolok fel alá, de sehol senki..igazából az is megeshet, hogy egy órája csak körbe körbe járkálok mivel az orromig se látok el. A telefonom 02:14 -et mutatott. Egyébként ha meg is gondolnám magam, hogy inkább hazamegyek akkor se tudnék...nem tudom, hogy merről jöttem, mindenhonnan csak fák vesznek körül. Amikor már végleg lejártam a lábaimat, úgy döntöttem lepihenek egy kicsit, úgyhogy leültem egy fa tövébe és a lombok között kikandikáló csillagokat néztem. Igazából ha rá is találnék Yoongira pontosan tudom, hogy mi lenne, elküldene mint ahogy eddig is tette. Viszont ez engem nem érdekel, csak az számít, hogy tudjam, hogy épségben van és nem csinált magával semmi rosszat. Egy idő múlva akaratlanul is elaludtam, de csak pár percig tartott, mert valaki felébresztett.
-Neul..te mit csinálsz itt?-kérdezte a srác mellettem guggolva, akit órák óta keresek
-Uram isten Suga!!-mondtam, miközben a fiú nyakába ugrottam
Örültem neki, hogy nem tolt el magától, de nem ölelt vissza.
-Tehát mit keresel te itt?
-Téged!! Mindenki téged keres órák óta. Csak..azt hiszem egy kicsit eltévedtem és fogalmam sincs, hogy hol is vagyok
-Nem kellett volna utánam jönnöd! Nincs szükségem a segítségetekre..
-Mi csak jót akarunk neked! A srácok is csak segíteni akartak..
-Nem izgat...na gyere kiviszlek innen!
Jó pár percig csak egymás mellett sétáltunk szótlanul és csak a lábunk alatt kettétörő faágak zaja zavarta meg az erdő csendes idilljét. Néhányszor oda-odanéztem a kapucnis srácra, de amint észrevette, hogy nézem ő is rám pillantott ami megzavart és megszeppenve ismét az ösvényre kaptam tekintetem. Volt egy olyan érzésem, hogy ő sem igazán tudja, hogy hol van a kiút, mert elég zavartan nézelődött mindenfelé.
-Mi a baj? Eltévedtünk? -kérdeztem ijedten
-Én sose tévedek el!
-Ja jó..csak azért kérdem, mert az utóbbi tíz percben négyszer hagytuk el ezt a kivágott farönköt
-Na jó akkor most hogyan tovább? -fordult felém teljes testtel
-Fogalmam sincs
A semmiből hirtelen egy hideg szél csapott meg minket, majd mellem előtt összekulcsoltam csupasz karomat. Suga ezt amint meglátta elkezdte levenni magáról fekete SUGA 93 feliratú pulcsiját, majd ideadta nekem.
-Ne add ide, hisz neked is kell! Nem fázok annyira -utasítottam vissza szívességét
-Látom, hogy majd megfagysz! Vedd csak el! -mondta, majd a hezitálásom után elvettem tőle a pulóvert és gyorsan felvettem, bár egy kicsit nagy volt rám
-Na jó, akkor most mit csinálunk? Uu felhívhatnánk valakit, biztos tu..
-Ne is próbáld, itt nincs térerő!
-...Király -mondtam, majd az egyik fához sétáltam és nekidőltem
Ugyanígy Yoongi is követett engem, mellém állt, majd mindketten a földet kezdtük bámulni.
-Amúgy..ha már így kettesben vagyunk kérdezhetek valamit?-mondtam picit félve
-Aha..-majd beletúrt hajába
-Te még...te még érzel irántam valamit? Bármit!?
Pár pillanatig nem akart megszólalni csak a földet nézte.
-Figyelj erre még nem tudok válaszolni...-mondta úgy, hogy rám se nézett
-Semmi nem lesz belőle, csak mond!.. Már nem tudom mit higgyek..-erőltettem, miközben elé álltam és csak fél méter volt köztünk
-Erre nem lehet így választ adni... Amit tettél az undorító és most is már rég itt kellett volna hagynom téged az erdő közepén mégis...valahogy még mindig vonzódom hozzád. Ez a szünet ami most van köztünk.. megőrít - mondta mély levegőket véve
Suga ekkor háttal a fának dőlt, majd ismét közelebb mentem hozzá, hogy megint ugyan annyi távolság legyen köztünk
-Én nagyon..nagyon sajnálok mindent amit tettem! Tudom, hogy egy utolsó féreg vagyok és tényleg megérdemelném, hogy itt hagyj az erdőben...de tényleg!! Ha ez kell ahhoz, hogy megmaradjon a kapcsolatunk, akkor menj komolyan!! Légyszíves!
Yoongi miután végignézte ezt a hirtelen kitörésemet, lehajtotta a fejét, majd nevetni kezdett.
-Nem hagyhatlak itt!-mondta, miközben rám nézett mosolyogva
-Mi? Miért nem?
-Kellesz nekem!-komolyult el hirtelen
Igazából magam se hittem el amit mondott, biztosra vettem, hogy a mai első találkozásunknál az lesz az első dolga, hogy elküld a kurva anyámba és tessék.
-Figyelj én.. Tudom, hogy elrontottam a dolgokat.. De én szívesen újra kezdenék veled..mindent! -mondtam neki, majd egy picit közelebb kerültem hozzá
-Hát nem tudom Neul....ez nekem nem..
-Tényleg!! Minden olyan lenne mint régen..csak te meg én! -mondtam halkan
Kérlelésem közbe végig egyre közelebb és közelebb mentem hozzá, míg már csak kb 10 centi volt köztünk.
-Szeretlek Yoongi! Az óta is! És ezen semmi sem változtat!
Kezeimet nyakára tettem, majd a száját nézve lassan közelebb és közelebb húzódtam hozzá. Hirtelen azon kaptam magamat hogy csak pár centi távolság van az ő és az én ajkam között. Éreztem fagyos leheletét és szapora szívdobbanásait majd lehunytam szemeimet. Tudtam! Tudtam hogy szeret! Tudtam hogy érzelmei még nem halványultak el irántam. Suga és Neul. Neul és Suga. Újra, örökre! Mielőtt ajkaink megízlelhették volna egymást, a srác közbelépett. Megfogta mindkét vállamat, majd hirtelen eltolt magától.
-Sajnálom Neul, nekem ez nem megy!-mondta mindenhova nézve csak rám nem
-Mi? De hát..azt mondtad, hogy kelle..
-Tudom mit mondtam -ordított rám, majd pár méterrel arrébb ment tőlem -De én ezt nem tudom veled tovább csinálni..akárhányszor rádnézek vagy megcsókollak..mindig az a két féreg jut eszembe
-Kérlek Yoongi ne csináld ezt!! Majd megoldjuk..találunk valami megoldást erre is, csak kérlek ne távolodj el tőlem! -kérleltem a srácot amikor már nem egy könnycseppem lefolyt arcomon
-Nagyon sajnálom...
Egyszer csak amikor sírva néztem zavarodott arcát, ordítozásokat hallottunk az egyik irányból.
-Suuugaaaa!!?
-Neuuuul!!?
-Életjel vagy valamiii???
-Hol vagytoook?
-Remek! Ezek is itt vannak..-mondta a srácok elemlámpa fényeit nézve, mert csak annyi látszódott a sötétben
Én nem néztem se a fiúkat, se Sugát. A srác visszautasítása óta csak a földet tudtam bámulni, halkan sírva. Letöröltem arcomról a könnyem kisebb részét, levettem magamról a srác pulcsiját, odasétáltam majd mellkasához nyomtam úgy, hogy egy picit hátrébb löktem őt idegességem miatt.
-Énis sajnálom! -mondtam miközben engem nézett tágra nyílt szemekkel, majd lehajtott fejjel elindultam ellentétes irányba mint amerről a BTS jött felénk.

Gyááááááááa skacook itt a 9. rész!!❤❤❤ azt hiszem a héten még érkezni fog az UTOLSÓ RÉÉÉSZ végre!😆😆 Egyébként úgy nézzétek, hogy ez az egész fici az utolsó részre épült xdddd az elején fogalmam sem volt miről fog szólni ez a fici, de a 10. rész teljes történése már a fejemben volt xddd nagyon brutál..na majd jelentkezem! Píísz
🐩🐩