You Help Me?

#3

Mikor felkeltem a szobám falát pillantottam meg először.
Tehát elaludtam a kocsiba és Tod felhozott. Nem baj, jövő héttől úgyis a nappaliba fogok aludni. Csúcs. Pár estét már töltöttem ott, amikor valami hihetetlenül fontos találkájuk volt. Szerintem valamelyik motelban űzték az ipart.

Felültem, magam mellett megpillantva a kerekesszékemet. Nyújtózkodtam egyet, majd közelebb húzva magamhoz a székem, beleültem és kimentem a folyosóra egyenesen a lépcsőhöz.

-Apa- szóltam le Todnak. Nem szereti, ha a nevén szólítom.

-Igen?- nézett fel a lépcső aljáról.

-Vigyél le, éhes vagyok- utáltam, hogy ki vagyok szolgáltatva. Már kértem őket, hogy csinálják meg nekem a lenti szobát, ami most csak tároló, de nem akarják. Mindig halogatják.

-Rendben- lépett fel mellém. Megfogta a székem és azzal együtt cipelt le.

-Kössz- álltam tovább- Szia anya- mentem be a konyhába mellé. Őt nem kellene így szólítanom, de mégis megteszem.

-Menj ki, nehogy bajod essen-terelt kifelé. Megforgattam a szemem majd kitolattam az előszobába. Mindig ez van.

-Apa, mikor lesz megcsinálva a lenti szoba? Jövőhétől a kanapén fogok aludni, vagy mi?- hoztam fel ismét a témát.

-Mielőtt elmegyünk meglesz, ne aggódj- rám sem nézett úgy mondta.

Kétlem, hogy egy hét alatt lakhatóvá lehetne tenni.

-Éhes vagyok- mentem vissza anyámhoz.

-Merek kaját, te menj az asztalhoz.

-Soha nem csinálhatok semmit- fordultam ki a helyiségből,mint egy sértődött kisgyerek.

-Sajnálom, de amíg nem tudsz menni, nem fogunk engedni sok mindent. Nem akarjuk, hogy bajod essen- jött oda apám is.

-Erre ment ki az egész igaz?- néztem körbe, mivel már Sara is helyet foglalt- Nem vagyok éhes. Tod, vigyél fel- löktem ki magam a helyemről. Direkt szólítottam őt így. Ha felidegesít, akkor nem tudom máshogy nevezni.

A lépcső alján vártam rá. Mellém lépett és megfogta a vállam, de leráztam magamról.

-Csak neked akarunk jót, értsd meg- emelt fel, majd felcipelt az emeletre. Nem szóltam vissza, utálom amikor ilyenek.

Miután letett begurultam a szobámba, bezárva az ajtót.

Felküzdöttem magam az ágyra és kezembe véve a telefonom eldőltem rajta.

Felléptem minden létező közösségi oldalra, hogy elüssem az időt, de nagyon hamar meguntam.

-Jeff, kicsim- hallottam meg anyám hangját. Elfordultam az ajtótól- Nyisd ki az ajtót, kérlek.

Nem tettem semmit, nem szóltam vissza.

Miután nem hallottam őket percekig, felkeltem és elindultam fürdeni. Annyival is előrébb leszek legalább. Kigurultam a fürdőmbe, ahol nagynehezen levettem a ruháimat és megnyitottam a csapot a kádban.

Nem egyszer estem már bele, vagy éppen ki belőle. Próbáltam valamennyire a lábaimra is támaszkodni, de nagyon hamar elfáradtam. Kijöttem a gyakorlatból.

Egy óra alatt végeztem. Nálam ez gyorsnak számít. Bevergődtem magam a paplan alá és már aludtam is.

†..............†

-Jeff siess- verte apám az ajtót, már sokadjára ma reggel.

- Egy perc- szóltam vissza. Reggelit ágyba kaptam. Epres tea és rántotta. Tudják, hogyan lehet megfogni.