You Help Me?

#9

Ahoz képest, hogy péntek van, nekem eddig még nem látott faradsággal kellek bemenni suliba.

Tegnap Crag már korán elment tőlünk, hogy ki tudjam aludni magam, de így is csak hajnali kettőkor sikerült elaludnom. Annyi gondolat keringett a fejemben.

A szüleim például. Nem hívtak, azóta sem. Ez pedig egyre jobban aggaszt. Meg Ian miatt is aggódom egy kicsit. Nem esne jól, ha miattam rugják ki. Nekem is van szívem na. Meg nem esküszök meg rá,  hogy Crag nem tett semmit a kajámba.

-Mikor aludtál el? - simogatta meg a tarkómat, ahogy a padomon feküdtem próbalva kicsikarni magamból pár perc alvást.

-Nem tudom, de már éjfél is elmúlt. -dünnyögtem. Ő tovább cirógatott,  ami szépen lassan kezdett álomba szenderíteni, hogy át tudjam aludni az alapból unalmas matekórát.

-Holnap is átmenjek?-kérdezte,  miközben a kezével abbahagyta a mozgást.

-Ha szeretnél, nem kötelező. - vontam vállat,  már kiegyenesedve. Megtöröltem a szemem, hogy valamennyire tisztább képet láthassak a világról.

-Tudsz főzni? - húzta fel kacéran az egyik szemöldökét, miközben ajkára egy kaján vigyor húzódott.

-Megoldom. Neked is van dolgod- szedtem elő a cuccaim,  kivágva az asztalra.

-Az a dolgom, hogy ne halj éhen- vigyorgott tovább,  de valahogy nem tudtam értékelni jelenesetben ezt a fajta poénkodást.

-Vicces vagy -Csóváltam meg a fejem, miközben igyekeztem kizárni a környezetemből a megszólaló csengő hangját.

Már nem kaptam választ, ami egyértelműen jelezte, hogy nem csak halucináltam.

Kihasználva a csendet álomra hajtottam a fejem, ami nagyhamar sikerült is.

Miután sikeresen átaludtam két órát valamivel jobban kezdem érezni magam,  már ami a hangulatomat illeti.

-Milyen óra is lesz? -kéreztem meg a szekrényében pakolászó srácot.

-Neked vagy nekem?

-Ezt, hogy érted?-vontam fel a szemöldököm, ahogy az ajtó bezárult előttem.

-Egy hete jársz suliba és nem tűnt fel,  hogy csak az első két óránk van együtt? - indultunk meg,  hogy először nekem keressünk termet.

-Nem-gondolkodtam el-Tényleg nem.

-Na gyere-indultunk meg a töriterem felé.

-Mikor is futunk össze legközelebb? - néztem fel rá reménykedve.

-Óra után,  ha minden rendben megy érted jövök-ejtett meg egy laza mosolyt, majd sarkon fordulva elindult a másik irányba,  engem pedig otthagyott az ajtó előtt.

Befordultam a helyemre,  várva az óra kezdetét. Álmosan megtörölgettem a szemeimet,  kiűzve belőlük az utolsó csepp fáratságot is.

-Szervusz- ült le elém Scott, én pedig védelmező kezeket keresve néztem körbe,  meg persze megnéztem, hogy Ian nincs-e itt.

-Hello- fordítottam a tekintetem végre rá-Mit szeretnél?

-Hallottad, hogy mi történt Iannal? -suttogta közelebb hajolva. Pletyálni szeretne?  Benne vagyok.

-Nem mi? -kirúgták?

-Ha még egyszer árt neked,  kirúgják, de van egy másik lehetősége is.-kérdően felhúztam a szemöldököm. Nem tetszik ez nekem- Vagy kirúgják, vagy beáll melléd segíteni. Ahogy Crag teszi most is.

Nem, nem, nem és nem.  Ilyen nincs. Nem elég, hogy suliba elkell viselnem, még a házamban is tűrjem meg?! Biztos nem. Inkább rugják ki innen. Nem érdekel a bűntudatom.

-És, ha én ezt nem akarom?-fortyogtam.

-Nem te döntöd el,  sajnos- tette hozzá a végét szépítésként. Szemében enyhe megbánás tükröződött,  de hamar visszarendezte az arcát. Túl fáradt vagyok elemezgetni. Nem tudom mi lehet velem.

-Miért is mondtad ezt el?

-Csak, úgy-vont vállat zavartan.

-Aha, csak-vigyorogtam ravaszan.

-Nem szeretném, hogy bajod essen, boldog vagy? - akadt ki.

-Igen- bólintottam.

†......†

-Elfáradtál? - szált be a kocsiba Crag is a nap végén. Lassan bólintottam. Csak kétszer akartam bealudni a mai napon, ami nem nagyom volt rám jellemző. Idő közben kaptam egy nagy pohár teát is tőle,  de az csak rontott a helyzeten.

-Aha-dönnyögtem, fejem az ablaknak döntve. Az autó lassan kigördült a forgalomba, engem pedig egyre jobban hatalmába kerített az ismételt elalvás.

-El kell mennem edzeni, de csinálok neked kaját,  nehogy éhenhalj.

-Uhum- már csak ennyire futotta tőlem. A szemhéjaimat már csak nagynehezen tudtam nyitvatartani, amitől csak még álmosabbá váltam.

-Aluhatsz, ha szeretnél,  majd beviszlek az ágyadba- magyarázott tovább,  de tartottam magam.

-Nem kell,  kibírom. Ha most elalszok este nem tudok. -magyaráztam meg, felemelve a fejemet,  hogy valamenyire éber maradjak.

Nagysokára megérkeztünk a házunkhoz,  időközben Crag mesélt az edzésről, de túl fáradt voltam ahoz, hogy bármit is felfogjak belőle. Valamit tett velem.

-Biztos ne vigyelek be? Nagyon ki vagy ütve-nyitotta ki mellettem az ajtót, mire én megráztam a fejem.

-Be tudok menni-ásítottam egy hatalmasat.

-Jó, nekem ebből elegem van-játszotta a felháborodottat és egy mozdulattal az ölébe kapott.

-Tegyél le! - kezdtem el ütni a mellkasát.

-Nem-makacsolta meg magát és inkább besietett a szobámba velem.

Kinyitotta kulcsal a bejárati ajtót, egy pillanatra sem rakva le engem.

Mire beértünk a hálóba,  már hatalmas ásítások kezdték elvenni a mindenféle kapcsolatomat a világgal.

-Méghogy nem vagy álmos-hallottam tompán Crag hangját, aki lerakott,  és a takarót rámterítve letérdeld mellém.

-Nem akarok aludni-motyogtam félig már álomba szenderülve.

-Pihenj-simogatta meg a fejem.

-Nyem-dünnyögtem. Egy halk kuncogás keretében kiindult a kocsihoz,  egyedül hagyva engem.

Több se kellett, mert máris átadtam magam az alvás élményének.

Sziasztok 😄
A következő rész,eléggé élménydús lesz, úgyhogy remélem várjátok.
Kikerült a borítós könyvem, úgyhogy ha van kedvetek nézzetek bele.
😄
A következő részig pedig legyetek rosszak 😄❤❤
(1K Omg 😍😍 de imádlak titeket)