Magamra Maradtam [Jimin FF]

Nincs értelme már semminek...

Miután Jimin elment tényleg nem láttam az életem értelmét. Mégis mit csináljak? Apám cseszeget és fog is, hogy menjünk hozzá és a feleségéhez Németországba. Csak ezt ne! Szóval, itt kell hagyjak mindent. Jinéket, a legszebb pillanataimat amik idekötnek és hát... Anyát...
- Anne - símogatta meg V a hátamat s leült mellém Jinnel együtt.
- Hagyjatok - fordultam el még mindig zokogva.
- Ann, Suga visszahoza - szólalt meg a Leader, Namjoon.
- És ha nem? Elég mérges volt, mikor hát... Elment.
- Akkor én elintézem - szólt Hoseok bánó hanglejtésben s kiment az ajtón.
- Srácok, nem kell velem ennyit törődni, inkább hagyjatok, van nektek jobb dolgotok is mint itt velem ülni - szipogtam.
- Hogy mondhatsz ilyet? - nézett rám Kook kicsit csalódottan.
- Mindig van velem baj, már elegetek lehetne belőlem. A karrieretek is kezd tönkremenni miattam. A menedzseretek utál és Jimin is. Elmegyek inkább apámmal Németországba, elcseszek mindent itt - újra zokogni kezdtem, felálltam az ajtó felé szaladtam, de visszafordultam még egy szóra. - Sajnálom.
Megtöröltem szememet s kirohantam az ajtón. Szaladtam, szaladtam, ahogy csak a lábam bírta. Eszembe jutott hova mehetnék, ahol nem találnának meg. Jiminnel régen volt egy közös kedvenc helyünk, ahol mindig nyugalomban voltunk és csak kettesben. Az erdő nincs messze, szóval gondoltam, odamegyek.

Mikor beértem az erdőbe lelassítottam s a faház felé kezdtem menni amit még mi találtunk ott. Itt volt az első csókunk. Amit persze ,,nem gondolt egyikőnk se komolyan“. Na persze...

Bementem a faházba, hogy egy kicsit melegedjek, tudniillik kicsit hűvös volt ma.
Már egy jó ideje egyedül voltam, mikor hangokat hallottam kintről, ember hangokat. Kimentem, hogy megnézzem ki az, de nem láttam senkit. Aztán mikor vissza akartam menni a házba, valaki megszólalt hirtelen mögöttem.:
- Hát ez nem lehet igaz basszus. Te komolyan követsz? - bárhol felismerném ezt a hangot. Jiminé.
- Mi? Dehogy is!
- Akkor mit keresel itt? - nézett rám bosszúsan.
- Ide akartam jönni, hogy egyedül legyek - flegmáztam könnyekkel küszködve.
- Húú, valakinek kinyílt a csippája. Gondolhattad volna, hogy nem leszel egyedül - közeledett.
- Te is gondolhattad volna - vontam vállat.
- Mindegy is, mit akarsz?
- Semmit.
- Akkor meg, húzz el!
- Miért én? Miért nem te? Te.. Komolyan, hogy so..
- Kussolj már - kiabált rám, még a mondandómat se tudtam befejezni.
- Még hogy èn!? Mibe telne neked meghallgatni? Mindig magadra gondolsz, rám sose gondoltál, csak az volt a fontos, hogy neked mi a j.. - Jimin közelebb lépett s erőből felpofozott. A földre estem, s arcomat fogva sírni kezdtem.
- Jézusom, bocs.
- Hagyjál. Soha többet nem akarlak látni. Igaza volt apának, nekem a legjobb Németországban lesz az ÚJ családommal - zokogtam, újra, megint. Fájt, hogy tehette meg? Sose gondoltam volna, hogy Jimin valaha is megver. De most bebizonyosodott hogy ki is valójában.
Felálltam nehezen s elszaladtam. Jimin szaladt és kiabált utánam egy ideig, de én nem álltam meg neki. Mentem tovább, s mikor már lehagytam, elővettem zsebemből telefonomat s tárcsáztam apát...

~Sziasztok, bocsánat, hogy rég volt rész, de most már vége a tábornak is és van időm❤~